Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 21. fejezet

Rutledge néhány nap múlva sem jött vissza.

Nem is hívta. Shawn tudta, hogy ő is hívhatná, de a puszta gondolatól is összerándult. Nem akart ragaszkodónak tűnni.

Péntekig Shawn nem tudta, mit gondoljon. Nem segített, hogy Emily és Méhecske folyton azt kérdezték, hol van Mr. Rutledge. Ez egy olyan kérdés, amire Shawn nem tudta a választ.

Hol volt?

Shawn elméje mélyén egy gondolat motoszkált, hogy Rutledgenek elkötelezettségfóbiája volt, és lehet azért hagyta el, mert ez a dolog köztük kiborította. Ha így volt, akkor bassza meg. És nincs az az isten, hogy Shawn ragaszkodónak tűnjön.

– Mi bajod van, ember? – kérdezte Christian péntek reggel, amikor elfoglalták helyüket Rutledge óráján.

– Semmi.

– Szarul nézel ki.

– Nem aludtam jól – motyogta Shawn, és megdörzsölte a szemét. Nem volt hazugság. – Csak… – vágta el magát, amikor észrevette a tanterembe besétáló professzort.

Nem Rutledge volt az.

A szíve elsüllyedt.

Newland professzor helyet foglalt Rutledge íróasztala mögött, és mosolygott a diákokra.

– Jó reggelt – mondta a nő vidáman. – További értesítésig én helyettesítem Rutledge professzort.

Megkönnyebbülés áradt szét a teremben.

Shawn felemelte a kezét.

– Igen, Mr. Wyatt? – kérdezte Newland.

– Hol van Rutledge professzor?

A nő felvonta a szemöldökét. – Nem hiszem, hogy ez magára tartozna, de ha tudni akarja… Rutledge professzor családi okok miatt van távol.

– Igen – suttogta a lány, aki Shawn másik oldalán ült. – A hírekben láttam, hogy feleségül vette egy politikus lányát.

Shawn zsibbadtan meredt rá.

Christian a vállára tette a kezét, és mondott valamit, de alig hallotta.

Megházasodott? Derek?

– Ez nem lehet igaz – suttogta inkább magának, mint a lánynak. – Ő meleg. És ő… – Az enyém. 

Csakhogy ez nem így volt, igaz? Nem volt joga haragudni. Semmik voltak egymásnak.

– Jól vagy? – kérdezte Christian, és a homlokát ráncolva nézett rá.

– Jól vagyok.

– Shawn…

– Kibaszottul jól vagyok! – Shawn mély levegőt vett, és halkabban hozzátette: – Sajnálom. Jól vagyok.

 

* * *

 

Shawn korán ért haza, elküldte a bébiszittert, majd leült a kanapéra és nézte, ahogy az ikrek játszanak.

Ruhájuk kopott és túl kicsi volt rájuk. Új ruhákra volt szükségük.

Lehunyta a szemét, és arra gondolt, mennyibe fog ez kerülni. A karácsony már közeledett, ami elég drága lesz, ezért pénzt kellett spórolnia. A lányok új ruháinak várniuk kellett, amíg jobb munkát nem talált.

Shawn sóhajtott, és megdörzsölte az arcát. Igen. Erre kellett koncentrálnia. Nincs több zavaró tényező. A gyerekek tőle függtek.

A kanapé lesüllyedt, amikor a lányok hirtelen felmásztak rá.

– Szomorú vagy – állapította meg Méhecske.

– Nem szeretjük, ha szomorú vagy – mondta Emily.

Shawn élénken elmosolyodott, átkarolta és magához ölelte őket. Melegek voltak, szappan és édesség illatúak. Az ártatlanság illata.

– Nem – mondta. – Természetesen nem vagyok szomorú.

– Mikor jön vissza Mr. Rutledge? – kérdezte megint Emily, nagy kék szeme könnyektől csillogott. – Megígért nekem egy kiskutyát! Fehér csillaggal a homlokán.

Méhecske a hüvelykujját szopta. – Igen, mikor jön vissza?

Shawn szíve összeszorult. Ebben a pillanatban mindennél jobban utálta Derek Rutledget. A lányoknak nem volt más, csak Shawn. Természetes, hogy ragaszkodni kezdtek Derekhez, mivel az utóbbi pár hétben gyakorlatilag velük élt.

Shawn mosolygott, de fintornak érezte. – Nem valószínű, hogy visszajön, édesem.

Emily összevonta a szemöldökét. – Miért?

Mit kellett volna erre válaszolnia?

Shawn elfordította a tekintetét. – Mert van saját családja. És úgy tűnik, az apja rávette, hogy megházasodjon. – Legalábbis ez volt az egyetlen magyarázat, ami eszébe jutott. – Most családot fog alapítani.

– Miért? – kérdezte Emily.

Méhecske alsó ajka megremegett. – Miért?

Shawn felváltva nézett rájuk, és nem tudta mit mondjon.

– Nem tudom, kicsim – suttogta, ajkát Méhecske halántékához szorította, és közelebb húzta Emilyt. – Nem tudom.