Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 20. fejezet

Shawn általában éber alvó volt.

De aznap este, amikor kinyílt a szobája ajtaja, Shawnnak nehezére esett kinyitni a szemét, az agya teljesen kásás volt. 

Még jobban Rutledge meleg vállához bújt, kezét szorosabbra fonta Rutledge karja körül.

A hangok mintha messziről jöttek volna.

– A bátyád alszik – mondta Rutledge. – Menj vissza aludni.

– De rosszat álmodtam! Félek. Shawn mindig megölel, ha félek! – Emily volt az.

Shawn megpróbálta kinyitni a szemét. Nem sikerült.

– Emily – szólt Rutledge szigorúan. – Okos kislány vagy. Nem aludhatsz Shawnnal, mert az ágy túl kicsi mindhármunknak.

– Én alszok Shawnnal. Te pedig aludj Méhecskével!

Rutledge kuncogott. – Nem hiszem, hogy beférnék az ágyadba, törpe.

Emily elgondolkozott. – Aludhatok rajtad. Nagy vagy, és Shawn szeret rajtad aludni.

Shawn tudta ezt, de zavarta, hogy Emily is tudja.

– Nem aludhatsz rajtam.

– Miért?

– Mert… mert… rendben – válaszolta Rutledge Shawn meglepetésére.

Örömében Emily felsikkantott, és felmászott az ágyra Rutledge mellkasára.

– Nagyon meleg vagy – állapította meg ásítva.

Valóban az volt. A szoba nagyon hideg volt, de Derek nagyon meleg. Olyan meleg.

– Aludj. És ne pisilj rám – morogta Rutledge.

– Nem vagyok kisbaba. Nagy vagyok. Nem pisilek az ágyba!

– Jó. Most aludj.

– Furcsa haj van a mellkasodon. Shawnnak nincs furcsa haj a mellkasán. Miért?

Szünet. – Alvás – mondta végül Rutledge. 

– Nem kedvelsz engem – motyogta Emily. – Méhecskét jobban kedveled.

Súlyos sóhaj. – Miből gondolod, hogy Méhecskét jobban kedvelem?

– Tegnap csokit adtál neki!

Shawn a homlokát ráncolta. Mi?

– Mert megkért rá. Kérned kell, ha akarsz valamit.

– Ha megkérlek, adsz nekem bármit? Bármit?

– Ha igent mondok, csendben maradsz és alszol végre?

– Igen!

– Rendben. Mit akarsz?

– Kiskutyát akarok! Feketét és bolyhost! Fehér csillaggal a homlokán!

Szünet. – Válasz valami mást.

– De azt mondtad bármi lehet!

Shawn mosolyogva visszaaludt.

 

* * *

 

– Szóval – mondta Christian, hátradőlt és hintázni kezdett a székével. – Mi történik veled és Rutledgel?

Shawn felnézett a tányérjáról. – Huh?

Christian halkan nevetett. – Gyerünk. Nem vagyok vak. Hetek óta tart. Azt hittem, hogy mára már rosszul leszel tőle, de még mindig jóllakottan nézel ki a szextől…

– Nem is.

Christian szkeptikus pillantást vetett rá.

Shawn az orrnyergét megfogva beismerte: – Igen, így van. És akkor mi van?

Christian felemelte a kezét. – Hé, nem ítélkezek. Bármerre is sodródsz. – Ferde mosollyal megvonta a vállát. – Nem az én dolgom, hogy beleszerettél a farkába.

Shawn hátradőlt a székén, és komoran nézett Christianra. – Lehet, hogy ez valamivel bonyolultabb. – Sóhajtva végighúzta kezét a homlokát. – Már nem is tudom, hogyan viselkedjek körülötte az órán. Mintha az agyam leállna, amikor a közelben van. – Elfintorodott. – Tegnap megcsókoltam az irodája előtt. Nem tehetek róla. Szerencsénk, hogy késő volt, és senki sem látott minket… Azt hiszem.

Christian szemöldöke majdnem elérte a haját. Füttyentett. – Várj, kapcsolatot akarsz vele?

Shawn megdörzsölte a szeme sarkát. – Nem… mármint… nem tudom. Én… adtam neki egy kulcsot a lakásomhoz.

Christian nevetni kezdett.

Shawn megrúgta az asztal alatt. – Pofa be. Így volt logikus. Néha nagyon későn jön, és nem akarom, hogy kopogással felébressze a gyerekeket. Ez nem azt jelenti, amire gondolsz.

– Ó, valóban?

Shawn felsóhajtott. – Nem tudom. A dolgok furcsák voltak az utóbbi időben. Olyan jó hozzám néha, és úgy érzem, hogy… olyan jól érzem magam vele, érted? – Boldognak. – Olyan zavaros.

– Basszus. Beszéltél vele erről?

Shawn vállat vont. – Persze beszélünk, de nem erről. Este átjön, és ha a gyerekek még nem alaszanak, akkor nem tudunk erről beszélni. Ha már alszanak, akkor nem sok időt töltünk beszélgetéssel. – Meztelenül akarom és magamban. – És amúgy sem egy beszélgetős típus. 

– Úgy tűnik, ezúttal beszélni akar. – Christian a fejével Shawn válla mögé bökött.

Shawn arra fordult, és látta, hogy Rutledge sietve felé tart. Shawn felállt, és egy lépést arrébb ment az asztaltól, amikor Rutledge elérte.

– Valami baj van? – suttogta Shawn, és körülnézett. Kíváncsi tekinteteket vonzottak magukra, a tanárok általában nem jönnek a kávézóba.

Rutledge válla kissé ellazult. – Nem – válaszolta, megfordult és elindult kifelé a kávézóból. Egyértelműen arra számított, hogy Shawn követi.

Shawn csak forgatta a szemét.

– Néhány napra elmegyek – közölte Rutledge, miután kiértek.

– Hova? Miért?

– Nem számít. Nem a te dolgod.

Shawn keresztbe fonta kezét a mellkasán. – Igazán? Akkor miért mondod el?

Mogorván néztek egymásra.

Shawn nem volt hajlandó félrenézni.

– Elmegyek – mondta Rutledge véglegesen.

– Rendben. Menj. – Shawn az arcát harapdálta, és próbált több száz kérdést visszafojtani. Olyan kérdéseket, amitől szánalmas és ragaszkodó tinédzserlánynak tűnhet.

Rutledge tett egy lépést felé, az arcuk már csak néhány centire volt egymástól. Különös nyugtalanság tükröződött Rutledge sötét szemében. Valami megváltozott közöttük, és ez Shawnt megijesztette. És felzaklatta.

Pár másodpercig csak nézték egymást.

Néhány srác kisétált a kávézóból, és szétrebbentek.

– Uram – mondta az egyik srác tisztelettel Rutledgenek.

– Rendben – szólt Shawn, és a kezét a zsebébe dugta. – Megyek. – Mielőtt rád ugranék és mindenki előtt megcsókolnálak. 

Rutledge mereven bólintott, és elsétált.

Shawn felsóhajtott. Basszus.

Lehet, hogy néhány nap szünet jót fog tenni. A dolgok kezdtek túl furcsák lenni.

Vagy talán az volt a probléma, hogy már nem volt furcsa.