Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 19. fejezet

Bates professzor egy fasz volt.

Legalábbis ezt gondolta Shawn, amikor a férfi figyelmen kívül hagyta, és tovább sétált.

– Nincs mit megbeszélnünk, Wyatt – csattant fel élesen Bates, és gyorsabban kezdett sétálni. – Tegnap volt a leadási határidő. Nincs kivétel. A maga hibája. Felelőtlen! A termodinamika a tudomány legfontosabb ága, és maga nem érti. Ha megbukik a tantárgyamból, ami egyre valószínűbb, azt megérdemli. 

Shawn elfintorodott. Igen, valóban az ő hibája volt. Nem kellett volna annyit az áramlástan dolgozatra tanulnia, hogy megpróbálja lenyűgözni Rutledget. Hát nem nyűgözte le.

– De…

– Ne tegye próbára a türelmem, Wyatt – vágta rá Bates a fejét rázva. – Mi baj van manapság a diákokkal? – És Bates elkezdett szónokolni a diákok önteltségéről, az összpontosítás és az alázat hiányáról, percről percre egyre dühösebb lett, és Shawn rájött, hogy Bates semmiképpen nem ad neki több időt.

– Eric – hallatszott mögülük egy ismerős hang.

Shawn megfeszült, és nem nézett felé. Basszus. Az utolsó ember, akiről azt akarta, hogy tanúja legyen ennek az Rutledge.

– Valami gond van? – kérdezte Rutledge.

– Ez a fiú lusta és felelőtlen! – válaszolta Bates. – Nem teljesíti időben a feladatait, és most arra kér, hogy adjak neki még néhány napot! Hogyan lesz belőle mérnök, amikor még az alapszakokat sem tudja elvégezni?

Shawn azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld. Rutledge volt a legintelligensebb ember, akivel valaha találkozott. Valószínűleg azt hitte, hogy Shawn buta, mint a föld. Nem mintha számítana mit gondolt. Kivéve, hogy valahogy mégis. Számított. Túlságosan is.

– Ugyanazon a véleményen voltam, mint te, Eric – mondta Rutledge közönyös hangon. – De Wyatt némi javulást mutatott az elmúlt hetekben. Adj neki egy napot. Ha ismét késik, buktasd meg.

Shawn hirtelen ránézett. Semmiképp sem tudta megcsinálni egy nap alatt.

– Jó ötlet – értett egyet Bates. – Egy nap, Wyatt.

– De…

Bates mérgesen nézett rá. – Egy nap.

Shawn becsukva a száját bólintott, és távozott.

Lába Rutledge irodájába vitte. Az ajtó nyitva volt, ezért beengedte magát.

Shawn csípőjével az íróasztalhoz támaszkodott, és kezét a zsebébe dugta.

Nem kellett sokáig várnia.

Rutledge nem látszott meglepettnek, amikor meglátta, de elfoglaltnak tűnt, kezében egy halom papírral.

– Nem kellett volna ezt tenned – mondta Shawn. – Holnapra semmiképp sem tudom megcsinálni.

– Miért nem? – Rutledge az íróasztalra tette a papírokat, és helyet foglalt.

Shawn vállat vont, és a csizmáját nézte. – Buta vagyok.

– Ösztöndíjas vagy.

Shawn ajka eltorzult. – Igen. Korábban azt gondoltam, hogy elég okos vagyok, de… nem vagyok az. A legtöbb dolog, amit te és Bates tanítasz az kiesik a fejemből. Egyik percben azt hiszem, értem a termodinamikát, a másikban kibaszottul fogalmam sincs mi történik. Tényleg buta lehetek. – Shawn megragadta az íróasztal szélét. – Néha olyan vesztesnek érzem magam, tudod? Nem találok tisztességesen fizető munkát, nem tudom megvenni a lányoknak a szükséges dolgokat, és most ez. Olyan haszontalannak és ostobának érzem magam, és… csak… csak... Mindegy.

Hosszú csend lett.

Érezte Rutledge tekintetét a tarkóján.

– Nem vagyok jó az emberek megvigasztalásában – szólt Rutledge ingerülten.

Shawn felé fordult és egy apró mosolyt erőltetett magára. – Rendben van. Meglep, hogy még nem rúgtál ki.

Rutledge ajka elvékonyodott. És nagyon savanyú kifejezés ült ki az arcára. – Gyere ide.

Shawn még soha életében nem mozdult ilyen gyorsan.

Felmászott Rutledge ölébe, fejét a vállára hajtotta és lehunyta a szemét. Rutledge erős karjai megfeszültek körülötte, Shawn pedig örömében felsóhajtott. Olyan jó érzés volt. Erre volt most szüksége. Megijesztette – hogy erre volt szüksége –, de mégis, szinte jobb érez volt, mint a szex.

– Kezdesz elpuhulni, professzor – mormolta mosolyogva, és beszívta az illatát. Ismerős volt és furcsán megnyugtató.

– Fogd be, Wyatt – mondta Rutledge, és még ingerültebbnek hangzott, ha ez lehetséges.

Shawn a nyakához simította az ajkát. – Rendben. Nagyon gonosz és undok vagy. – Derek nyakához simult. – Öt perc. Aztán kirúghatsz, és úgy teszünk, mintha meg sem történt volna.

Rutledge felsóhajtott. – Mutasd meg a feladatot.

Shawn eltátotta a szájat. Felemelte a fejét, és Rutledgere meredt. – Komoly?

– Nem csinálom meg helyetted – közölte Rutledge, és ezt biztosította a tekintete is. – De elmagyarázom, amit nem értesz.

Shawn sugárzott az örömtől és megcsókolta.