Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 18. fejezet

A következő hetek összefolytak.

Rutledge minden este átjött, és órákat töltöttek az ágyban. Addig szexeltek, amíg teljesen kimerültek és egymásba fonódva aludtak el. Néha találkoztak valamelyik teremben, vagy Shawn Rutledge irodájába ment, az ölébe terpeszkedett, és…

Őrült volt. Őrültség volt. Shawn nem tudta távol tartani tőle a kezét; olyan volt, mintha egyáltalán nem tudná irányítani a testét. Saját kielégíthetetlen viselkedése kiakasztotta; még soha nem viselkedett így. Ez a dolog tényleg egyre rosszabb lett. Akárhányszor dugtak, bármennyi orgazmusa is volt, állandóan többet, többet és többet akart Derektől, és nem tudott betelni vele.  

Derek.

Ez egy másik dolog, ami zavarta Shawnt. Az utóbbi időben azon kapta magát, hogy túl gyakran gondolt Rutledgere Derekként, mint szerette volna. És ami még rosszabb, Shawn nem volt biztos benne, hogy csak szexre vágyik. Túlságosan élvezte Rutledge csókjait. De a szex utáni rész volt a legrosszabb. Rutledge szelíden és lustán megcsókolta az arcát, a nyakát, Shawn pedig jól érezte magát és kellemes volt…

Pontosan úgy, ahogy ebben a pillanatban, amikor Rutledge az orrát a tarkójának dörzsölte.

– Istenem, szállj le rólam – nyögte Shawn a párnába, hangja még mindig rekedt volt a szopás után, amit korábban Rutledgenek adott. – Ma éjszakai műszakban dolgozok. Kevesebb, mint két óra múlva a munkahelyen kell lennem, és egy évbe telik, mire odaérek. – Elfintorodott a gondolattól. Utálta az éjszakai műszakokat. Utálta, amikor a város másik végén lévő étterembe kellett dolgoznia, és utálta este az ikreket Mrs. Hawkinsra hagyni.

Rutledge nem mozdult, nagy teste még mindig elterült Shawn hátán. Túl nehéz volt és egyre nehezebb volt lélegezni, de Shawn nem bánta annyira.

– Nekem is mennem kell – mondta Rutledge a nyakánál, és megcsókolta. – Több száz dolgozatot kell még kijavítanom.

– Az enyémet kijavítottad már?

– Igen.

– És? – Shawnnak összeszorult a gyomra, amikor Rutledge válaszára várt. Olyan sokat fáradozott vele.

– Elfogadható volt – válaszolta Rutledge. – C.

Shawn leeresztett. – Ó.

Rutledge az ajkát újra a nyakára nyomta.

Aztán átfordította Shawnt, és a könyökére támaszkodott mellette. Sötét szeme Shawn arcát tanulmányozta. – Te… mérges vagy?

– Nem – felelte Shawn halkan kuncogva, és elfordította a tekintetét. – Csak... csak jobbat akartam. Hogy elhallgassanak végre azok az embereket, akik pletykákat terjesztenek rólunk.

– Ha jobb osztályzatot kapnál, az csak még rosszabbá tenné.

– Lehet. De… csak nagyon szerettem volna jobban teljesíteni.

Rutledge ujjaival megfogta az állát, és arra kényszerítette Shawnt, hogy rá nézzen.

Különös volt az arckifejezése: irritáció keveredett valami mással. – Jobban teljesítettél – mondta morcosan. – Rosszabbra számítottam.

Shawn horkantott, majd a fejét csóválta. – Köszönöm. Azt hiszem.

Rutledge ugyanazzal a tétova ingerültséggel meredt rá, mielőtt lehajolt és megcsókolta.

Shawn nem volt teljesen biztos, hogy a csóktól kezdve próbálja-e Rutledge belényomni a farkát – újra.

– Most viccelsz – szólt Shawn félig nevetve, félig nyögve. – Fáj.

– Még egyszer – mondta Rutledge, és egyszerre volt nyugodt és kétségbeesett. – Gyengéd leszek.

– Ezt mondtad a múltkor is – panaszkodott Shawn, de az igazat megvallva egyáltalán nem bánta. Fájt, de istenem, akarta.

– Gyengéd voltam – felelte Rutledge, és gyengéden ringatózva belé hatolt. – Egészen addig, amíg nem könyörgöttél, hogy keményen basszalak meg.

– Nem is.

Rutledge csak felhorkant.

– Fogd be – mondta Shawn, és megpróbálta mozdulatlanul tartani a csípőjét – megpróbálta elrejteni Rutledge elől, mennyire élvezi a farkának érzését mélyen magában. Az ajkába harapott, hogy visszafojtsa nyögéseit. Nagyon kínos volt: Rutledge farka még a prosztatáját sem érintette, de szerette azt a hihetetlen teljességet és mámorító intimitást, ahogy egy másik személy – Derek – volt benne, rajta, körülötte, ahogy Derek nehéz teste lenyomja őt a matracra, körülveszi őt…

– Nem kell menned – szólt Rutledge a fülébe, és kissé lihegett, miközben csípőjét belé ringatta.

– Mi? – sikerült Shawnnak kinyögnie.

– Nem kell ott dolgoznod. – Mélyen lökött. – Fizetek…

– Ne is kezd.

– Korábban elfogadtad a pénzt – emlékeztette Rutledge, miközben újra és újra megbökte a prosztatáját.

– Ne. – Shawn öklébe szorított a lepedőt. Túl sok volt. – Túl érzékeny. – Igyekezett emlékezni, miről is beszéltek. – Tudod, hogy ez korábban más volt.

Rutledge csípője mozdulatlan lett, és Shawn csalódottan nyafogott.

– Miben volt más? – kérdezte Rutledge furcsa hangon.

Shawn kábultan pislogott. Ez az első alkalom, hogy konkrétan beszéltek arról a dologról, ami köztük volt. – Leszoptalak, mert pénzre volt szükségem – felelte csendesen. – Most dugok veled, mert ezt akarom.

– Ezt akarod?

– Mert téged akarlak.

Csend.

Shawn érezte, hogy elpirul, és azt mondta magának, hogy ne legyen hülye. Nem mintha mondott volna valamit, amit Rutledge ne tudott volna: nyilvánvaló volt, hogy akarták egymást. De valójában soha nem mondták ki.

– Mi van? – kérdezte kissé védekezően.

Halk hang jött ki Rutledge torkából, majd ismét megcsókolta, a szöget megváltoztatva rendkívül kielégítő ritmust vett fel.

– Jó? – kérdezte Rutledge rekedten a lökései között.

– Igen. – Shawn nem tudta meggátolni, hogy kis nyögések szökjenek ki az ajka közül. – Annyira jó.

Nyögései minden lendületnél egyre hangosodtak, golyói egyre jobban megfeszültek, ahogy közeledett az orgazmushoz.

– Igen, csak ennyi – mondta Rutledge a fülébe, és megcsókolta. – Téged akarlak. – Nedves, forró csókokat nyomott Shawn nyakára, lökései elvesztették a ritmust, de még mindig erőteljes volt.

– Téged akarlak – ismételte, és a hangja valahogy más volt.

Az élvezet rohama erősen csapott le Shawnra, majd egész testével remegett, felnyögött és jött. Istenem.

Csak homályosan volt tudatában, hogy Rutledge még mindig belé döfköd, amíg el nem élvezett. Aztán csalódására és megkönnyebbülésére Rutledge kihúzta a farkát és legördült róla.

Shawn kinyitotta a szemét, és felé fordította a fejét.

Rutledge a hátán feküdt, tágra nyílt szemmel. Arca kissé kipirult, a mellkasa fel-le emelkedett, korántsem tűnt nyugodtnak. Homlokát ráncolta, és az ajka vékony vonallá préselődött.

Végül Rutledge kiszállt az ágyból, megszabadult az óvszertől és öltözködni kezdett.

Shawn felült, és Rutledge feszült vállát nézte. – El tudnál vinni a munkahelyemre?

Rutledge keze továbbra is az ing gombjait gombolta.

Shawn nem volt biztos benne, miért kérte meg erre. Tudta, hogy Rutledge háza teljesen másik irányban volt. Nem volt logikus, hogy elvigye Shawnt dolgozni, sok munka várt rá otthon – órákat pazarolna, ha elvinné.

Komolyan, miért kérte meg? Butaság volt.

Shawn kinyújtotta sajgó izmait, és kimasszírozott egy görcsöt a nyakából.

– Igen – felelte Rutledge tömören, és ismét félrenézett. – Öltözz fel.

Shawn kiszállt az ágyból, és kissé dideregve ment felé; a szoba hideg volt.

– Rendben van, ha nem akarod – mondta kínosan, és elkezdte begombolni Rutledge ingén a többi gombot.

Rutledge lenézett Shawn ujjaira. Arckifejezése komor volt. – Akarom.