Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 17. fejezet

Shawn lassan ébredezett. Az első dolog, ami feltűnt neki, hogy egy nagyon meztelen és meleg test volt a háta mögött. Rutledge.

Hátulról ölelte. Rutledge hátulról átölelte.

Ne légy idióta – szidta magát, az ágy nagyon keskeny, és egyszerűen csak nem volt elég hely – Shawn kinyitotta a szemét, és bizonytalanul pislogott.

Majd azon kapta magát, hogy két kislányra néz, akik kíváncsian bámulják őket.

– Shawn felébredt – suttogta Méhecske a hüvelykujját szopogatva. – Most már hangos lehetek?

Emily megrázta a fejét. – Mr. Rutledge még alszik.

Apró barázda jelent meg Méhecske szemöldöke között. – De mit csinál Mr. Rutledge Shawn ágyában?

– Alszik, te buta! – válaszolta Emily, elfelejtve suttogni.

Shawn érezte, hogy a mögötte lévő férfi megmozdult, és az elernyedt karja a dereka köré szorult. Rutledge valami érthetetlen dolgot motyogott, ajka Shawn füléhez simult.

Shawn elfintorodott, és fentebb húzta a takarót, hogy a lányok ne lássanak olyat, amit nem kellene.

Méhecske Rutledgere mutatott. – Azt mondtad, hogy legyek csendes, de nézd, felébresztetted! – Arca felragyogott. – Jó reggelt, Mr. Rutledge!

– Jó reggelt – szólt Rutledge rekedten Shawn fülébe.

Shawn libabőrös lett. Összeszorította a szemét, és az ajkába harapott. Szedd össze magad. 

– Reggelt – mondta végül, és felé fordította a fejét.

Furcsa volt látni Rutledge haját ilyen rendetlenül, és ehhez társult még a sötét borostája és a csupasz bőrre, ami furcsa dolgokat művelt Shawn belsőjében. Rutledge sötét szeme az arcát fürkészte.

Shawn nem volt biztos benne, hogyan viselkedjen. Nem volt biztos benne, hogy hol állnak.

– Miért aludt Mr. Rutledge az ágyadban? – kérdezte Méhecske. – Nincs ágya?

Rutledge ajka mosolyra görbült. – Valami olyasmi, törpe – válaszolta, és még mindig Shawnra nézett.

– Ne hívd törpének.

– Nem bánom – szólt Méhecske. – Kicsi vagyok!

– Nem bánja – mondta Rutledge.

Horkantva Shawn a nadrágja után nyúlt, és kissé kényelmetlenül megrándult.

– Fáj? – mormogta Rutledge és ő is felült.

Shawn leugrott az ágyról, és összeszűkült szemmel nézett rá.

Rutledge arca többnyire kifürkészhetetlen volt, de valami volt a szemében…

– Töröld le azt az önelégült nézést a képedről – mondta Shawn, és a falon lévő órára pillantott. – Nincs hamarosan órád, amin tanítanod kéne?

– De – felelte Rutledge, és felállt az ágyról. Annyira helytelennek tűnt Shawn apró, kopott szobájában, hogy nem is volt vicces.

Shawn elfordult, megfogta a lányok kezét és kihúzta őket a szobából.

Ne légy nevetséges – mondta magában. Csak szex volt. Igen, szex egy másik férfival – szex a professzorával –, de csak szex volt. Semmi oka nem volt, hogy zaklatottnak érezze magát. Felnőttek voltak, kívánták egymást, és dugtak, hogy megvakarjanak egy viszketést. Egyszerű. Nincs semmi bonyolult benne. Nem kell bonyolultnak lennie.

Shawn még mindig ezt mondogatta magának, miközben a gyerekeknek reggelit készített, majd megszólalt a csengő.

Az ajtóhoz ment, hogy kinyissa.

– Jó reggelt kívánok! – Mrs. Hawkins bepréselte magát Shawn mellett. – Reggelt, lányok.

– Jó reggelt, Mrs. Hawk – köszöntek az ikrek egyszerre.

– Ettek már? – kérdezte Mrs. Hawkins Shawnt.

– Nem, most akartam nekik adni, de egy kicsit késésben vagyok, és nagyon megköszönném, ha…

Intett neki. – Persze menj csak zuhanyozni. Megcsinálom…

Rutledge kisétált Shawn szobájából, és felvette a kabátját. Zuhanyzás után még mindig nedves volt a haja.

Mrs. Hawkins csak bámult. Aztán tekintetét Shawnra fordította.

Shawn érezte, hogy egy pír kúszik fel az arcán. A nőnek nem kellett zseninek lennie, hogy kitalálja, mit műveltek tegnap este.

Mrs. Hawkins ajka egy vonalba préselődött. Szó nélkül mereven bólintott Rutledge irányába, megfogta a lányok kezét és bevezette őket a konyhába.

Shawn csak pislogott a hátát nézve. Alig néhány hete Mrs. Hawkins mondta neki, hogy éljen egy kicsit és szerezzen barátnőt, de nyilván ez a helyzet problémát jelentett neki. Mi a fene. A nemi élete nem az ő dolga volt.

– Keress egy másik bébiszittert a gyerekeknek, ha nem akarod, hogy szűklátókörűen nőjenek fel. – Rutledge az ajtó felé indult. – Mennem kell. Munka előtt át kell öltözzek.

Shawn habozott, mielőtt követte volna az ajtóhoz. Csak ő képzelte, vagy Rutledge tényleg elkerülte, hogy ránézzen?

– Oké – válaszolta Shawn, és könnyedséget erőltetett a hangjába. – Majd találkozunk.

Rutledge megállt, mielőtt felé fordította a fejét.

Eltelt egy másodperc.

Rutledge kinyújtotta a kezét, ujját Shawn nadrágja derekába akasztotta, és magához húzta.

Lehajtotta a fejét, és az orrát Shawn nyakához nyomta, mielőtt erősen beszívta a bőrét. Shawn felsóhajtott a fájdalom és az öröm keverékétől.

Majd Rutledge egy szempillantás alatt eltűnt, és Shawn a hűlt helyét bámulta.

Ez mégis mit jelentett?

 

* * *

 

– Nos? – kérdezte Christian, amikor Shawn néhány órával később leült mellé.

Shawn a helyére hanyatlott, és lenézett a hasán lévő kezére. – Mi?

– Te… tudod? – Barátja hangjában egyértelmű volt a kíváncsiság.

Shawn bólintott. – Igen – mormolta. – Megint megbaszott.

– És most mi lesz? Túlléptél rajta?

Shawn azt mondta: – Hát persze.

És akkor Rutledge belépett az osztályterembe.

Mint mindig, most is azonnal csend lett.

Rutledge az íróasztalához lépett, makulátlan, háromrészes sötét öltönybe volt, ami átölelte izmos testét. Erős állkapcsa frissen borotvált…

– Persze, teljesen túlléptél rajta – motyogta Christian.

Shawn elpirult, és elfordította a tekintetét. – Túlléptem.

– Persze. De töröld le a nyálat az arcodról. Komolyan, kiborítasz. Ez Rutledge. A srác egy totális fasz, nincs humorérzéke, szíve – és még csak nem is jóképű, ami kompenzálhatná a személyiségét.

– De jóképű – suttogta Shawn.

– Nem az. Oké, nagyszerű teste van és magabiztos, de az orra túl nagy, a szeme pedig kegyetlen. – Christian elvigyorodott. – Hacsak nem kedveled az ilyesmit.

Shawn a szemét forgatta, és véletlenül elkapta Rutledge tekintetét. Shawn hirtelen érezte az elrejtett csóknyomot a nyakán, a combján lévő zúzódásokat, és a fenekében fellobbanó fájdalmat.

Rutledge elfordította a tekintetét, és megköszörülte a torkát.

 

* * *

 

– Nézd, megint Miláért jött – mormogta Christian, és a fejével intett, amikor óráik után átmentek a parkolón. – Látod, nem csak én bámulom.

Shawn követte Christian tekintetét.

Valóban volt egy férfi, aki egy fehér Lexusnak támaszkodott, és igen, elég sok figyelmet felkeltett. Úgy tűnt a srác nem vett tudomást a bámuló diákokról, időnként unottan az órájára nézett.

– A fenébe, olyan gyönyörű – álmélkodott Christian.

Shawn kritikusan nézett a srácra. Tényleg meglepően jóképű volt: magas, sötét hajú, erős, klasszikusan jóképű vonásokkal, határozottan érzéki szájjal és feltűnő mélykék szemekkel. Igen, Shawn megértette, miért vonzódott hozzá Christian, bár a srác teljesen Christian ellentéte volt: visszafogott, komoly és tökéletes.

– Nem értem, ember – tűnődött Shawn. – Úgy néz ki, mintha feldugtak volna egy botot a seggébe.

Christian megvonogatta a szemöldökét. – Hidd el, az ilyen srácok általában a legjobbak az ágyban – perverzek és intenzívek. – Sóhajtott. – A francba, miért dögösek a hetero srácok? Olyan kibaszott igazságtalan.

Shawn felhorkant és megveregette a vállát. – Legalább a hétvégén láthatod meztelenül.

Christian elfintorodott. – Mint egy gyerek, aki csak az édességbolt kirakatát nézheti.

Shawn kinyitotta a száját, de becsukta, amikor egy ismerős fekete Mercedes megállt előttük. Az ajtaja kinyílt.

– Szállj be – szólt Rutledge, anélkül, hogy rápillantott volna. Úgy nézett ki, mintha valami nagyon kellemetlen dolgot tenne.

– Nem, köszönöm, busszal megyek – válaszolta Shawn.

– Szállj be – ismételte Rutledge.

Shawn körülnézett. Jó néhány kíváncsi pillantást vonzottak magukra. Basszus.

Megvonta a vállát Christiannak, és bemászott az autóba.

Rutledge a gázpedálra lépett.

– Megörültél? Mindenki látott minket! 

Rutledge hallgatott, és túl gyorsan hajtott.

– Így kezdődnek a csúnya pletykák!

Rutledge nem szólt semmit.

– Fejezd be, hogy figyelmen kívül hagysz!

Rutledge a fékre taposott.

Mielőtt Shawn észbe kapott volna, Rutledge ajka az ajkán volt, nyelve pedig a szájában.

Shawn felnyögött és visszacsókolt, kezét Rutledge sűrű hajába temette. Ó, istenem. Ó, istenem, istenem.