– Valami baj van? – kérdezte egy ismerős hang, és egy kar átkarolta Shawn vállát.
Shawn Christianra pillantott, de tovább sétált. A következő órájuk tíz perc múlva kezdődik, és nem késhetett el. – Semmi.
– Hülyeség. Ki vele. – Barátja sötétbarna szeme kíváncsian meredt rá.
Shawn vállat vont. – Le vagyok égve. Ráadásul megvonják az ösztöndíjamat, ha három tantárgyból nem javítok.
Christian a homlokát ráncolta. – Azt hittem, már beszéltél Batessel, Summerssel, és elmagyaráztad a helyzeted.
Shawn sóhajtva a hajába túrt. – Igen. De ott van még az áramlástan.
Christian fintorgott. – Rutledge.
– Igen – felelte Shawn szerencsétlenül.
Az egyetem legfiatalabb professzora, Derek Rutledge okkal viselte a „seggfej professzor” becenevet. Szigorú és kegyetlen, lehetetlenül magas követelményeket állított fel a diákoknak, és megvetette azokat, akiknek nem sikerült ezeket betartani. Nem tűrte a „lustaságot”. És mivel Shawn túl sok óráját hagyta ki, és gyakran nem volt ideje elvégezni a feladatait, valószínűleg Rutledge egyik legkevésbé kedvelt diákja volt – ha egyáltalán voltak kedvenc diákjai. Semmi esély nem volt arra, hogy Rutledge egy kis engedményt adjon neki. Rutledge senkinek sem adott engedményt. A követelményei határa nevetséges volt, de a vezetőség szemében Rutledgel nem volt semmi gond, hisz egy csomó kutatási adományt gyűjtött – rengeteget. Shawnnek tisztelnie kellett Rutledget – harminchárom éves korára az ember nem vált elismert kutatóvá, ha nem volt hihetetlenül okos –, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a férfi totálisan egy seggfej volt.
– Mit fogsz tenni? – kérdezte Christian.
– Fogalmam sincs. – Shawn az előadóterem elejére igyekezett, a szokásos székeikhez: Rutledge megparancsolta neki és Christiannak, hogy mindig üljenek ott, miután rajtakapta őket, hogy beszélgettek az óráján. Shawn leült és sóhajtott. – Mit kellene tennem?
– Bárcsak segíthetnék. – Christian lehuppant a mellette lévő székre. – De tudod, hogy én is szűkösen állok pénzügyileg.
Shawn bólintott. Christian a nagymamájánál lakott, és segített neki, ahogy csak tudott. Szülei egy másik országban dolgoztak, és nem sokat segítettek.
– Mi van a nénikéddel? – kérdezte Christian. – Azt hittem, ő régebben is segített, amikor a dolgok rosszra fordultak.
Shawn elhallgatott, és ránézett. – Tavaly meghalt, Chris. Már mondtam.
Christian arca élénkvörös lett. – A francba, sajnálom… nem tudom, hogyan, én…
Shawn megrázta a fejét. – Felejtsd el. – Nem az a helyzet, hogy Christian nem törődött vele; csak nagyon társaságkedvelő volt, és több barátja volt, mint Shawnnak. Így nem csoda, hogy elfelejtette.
– Mi van az unokatestvéreddel… Sage? – Christian szégyenkezve mosolygott. – Látod, nem vagyok teljesen reménytelen! Emlékszem rá!
Shawn nevetett. – Reménytelen vagy. Nemrég került ki a börtönből, és rendeznie kell az életét. Nincs szüksége az én problémáimra is a sajátján kívül. Egyébként nem a pénzre gondoltam, hanem Rutledge professzorra. Ha nem kapok jó jegyeket a tantárgyából elvesztem az ösztöndíjat, és akkor itt kell hagynom az egyetemet. – Bár néha Shawn arra gondolt, jobb lenne úgy: ha nem lenne az egyetem, akkor esélye lenne, hogy félig tisztességes munkát találjon. Kivéve, hogy egy egyetemi végzettséggel jobban fizető munkát találna, és mindent megadhatna Emilynek és Méhecskének, amire szükségük lesz.
– Valójában – kezdte hirtelen Christian. – Hallottam egy érdekes pletykát Rutledgeről.
– Milyen pletykát?
Christian körülnézett, mintha meg akarna győződni, hogy senki sem hallja őket, mielőtt Shawn füléhez hajolt, és azt suttogta: – Tucker szerint a csinos fiúk Rutledge professzor gyengéi.
Shawn pislogott. – Kizárt. Csak szórakozott veled!
– Nem, halálosan komoly volt. Nyilván látta valaki Rutledget egy fiatal sráccal.
Shawn kuncogva ingatta a fejét. – Még ha igaz is, mi köze van ennek hozzám?
Christian egyértelmű pillantást vetett rá.
Shawn kinyitotta a száját, becsukta, majd újra kinyitotta. – Te most viccelsz velem.
Christian emelgette a szemöldökét. – Tucker szerint Rutledge kedveli a szőkéket.
– Akkor nincs szerencséd.
Christian mosolyogva végigtúrt rendetlen barna haján. – Pff. Ha akarnám, nem számítana. De neked könnyű, szőkeség. Gyerünk, ember, ez a tökéletes megoldás!
Shawn elgyötört pillantást vetett rá. – Van egy pici probléma. Hetero vagyok.
A barátja nem tűnt elkeseredettnek; tulajdonképpen szemtelenül nevetett. – És akkor mi van? Nem azt mondom, hogy ad neki a segged. Bár tényleg nagyon-nagyon jó érzés tud lenni, ha a másik srác tudja, mit csinál. – Christian elvigyorodott, Shawn pedig felhorkant. Christian biszexuális volt, és nem is tagadta.
– Chris…
– Csak azt mondom, hogy flörtölhetsz anélkül is, hogy bármit csinálnál vele. Megvan hozzá a külsőd. Mármint… nem vagy az esetem, de nem vagyok vak. Dögös vagy. Könnyen a legszexibb srác az egyetemen.
– Te sem vagy éppen rút kiskacsa. – Mindenki szerette Christiant. Lehet, hogy nem klasszikusan jóképű, de gyakorlatilag mindenki vonzónak találta. Christiant nehéz volt nem nézni. Shawn lehet, hogy hetero volt, de még ő is néha megállt és bámulta, amikor barátja mosolygott.
Christian kacsintott. – Határozottan nem egy rút kiskacsa, de nem vagyok olyan csinos, mint te, hercegnő.
– Ó, megmutatom én neked, hercegnő! – Shawn fojtogató fogásba húzta, és mindketten nevettek.
– Mr. Wyatt, Mr. Ashford, ha készen állnak? – hallatszott egy hideg hang a hátuk mögül.
Shawn megdermedt, mielőtt elengedte barátját, és kihúzta magát. Nem mert Rutledgere nézni, amikor a férfi elment mellettük az íróasztalához. Az előadóterem hirtelen elnémult.
– Bassza meg – suttogta Christian, amikor Rutledge megállt az íróasztala előtt és csendben maradt.
Shawn erősen az ajkába harapott, és egy pillantást vetett a professzorra. Rutledge sötét szeme Christianra szegeződött, sötét szemöldökét összevonta, szája pedig nemtetszését kifejezve összepréselődött. Még akkor sem, moccant meg senki, amikor Rutledge professzor elégedetlenül nézett valaki másra. És amikor tényleg elégedetlen volt, senki sem akart a neheztelő nézésének célpontja lenni. Shawn úgy gondolta ilyenkor olyan, mint egy sólyom, aki készen áll lecsapni az áldozatára.
Rutledge tekintete Christianról rá szegeződött. Ha lehetséges, most még elégedetlenebbnek tűnt, egy izom megrándult az arcán. Shawn gyomra görcsbe rándult. Megnyalta száraz ajkát, majd próbált a lehető legtisztelettudóbbnak tűnni, és kényszerítette magát, hogy határozottan nézzen a professzor szemébe. Nem volt gyáva, a fenébe is. Rutledge csak egy ember volt.
Rutledge ajka elvékonyodott. – Mr. Wyatt – szólt halkan.
Shawn görcsösen nyelt egyet. A halk megszólítástól Rutledge hangja még fenyegetőbbnek tűnt. – Igen, professzor?
– Ha önt és Mr. Ashfordot nem érdekli, amit tanítok, elmehetnek.
A férfi kemény arckifejezését nézve Shawnnek hirtelen eszébe jutott Christian tanácsa, és majdnem hangosan felnevetett – annyira nevetséges ötlet volt.
– Nem, uram. Úgy értem, nagyon érdekel minket. – Amikor egyetlen izom sem mozdult Rutledge arcán, Shawn hozzátette: – Igazából az óra után beszélni akartam önnel a jegyeimről.
Rutledge néhány pillanatig csak nézte, mielőtt hűvösen válaszolt: – Ma nincs fogadóórám. – Leült az íróasztala mögé, és megkezdte az órát.
Shawn értetlenül nézett rá, és nem volt biztos benne, mit is jelentett Rutledge válasza. Igen vagy nem? Úgy értette, hogy „nincs fogadóórám, tehát jöhetsz” vagy „nincs fogadóórám, tehát nem jöhetsz”?
Nagyszerű. Fantasztikus.
Shawn sóhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése