Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 1. fejezet

Mrs. Hawkins megfogja ölni.

Shawn az órájára pillantott, és grimaszolt. Már hajnali egy volt; pedig megígérte Mrs. Hawkinsnak, hogy éjfél előtt hazaér.

Óvatosan nyitotta ki az ajtót, amilyen csendesen csak tudta. Emily éber alvó volt.

Shawn becsukta az ajtót, és összerezzent, amikor recsegett. Basszus.

– Mr. Wyatt? – Mrs. Hawkins megdörzsölte a szemét, és felült a kanapén.

Shawn az ikrekre pillantott, de úgy tűnt, hogy nem ébredtek fel. A bébiszitterükhöz sétált. Nem tartott sokáig: a lakás apró volt.

Mrs. Hawkins elégedetlenül ráncolta a homlokát.

– Sajnálom – kezdte Shawn, mielőtt bármit is mondhatott volna. – Nagyon, nagyon sajnálom. Esküszöm, többet nem fordul elő. Nem tudtam hamarabb eljönni. Kevés volt a forgalom, és nem kaptam sok borravalót. Nem volt annyi pénzem, hogy kifizessem magának ezt a hetet, ezért végül addig maradtam, amíg nem lett elég pénzem.

Mrs. Hawkins lebiggyesztette az ajkát, majd felsóhajtott. – Mr. Wyatt… Shawn. Megértem a helyzetedet – csak ezért vagyok még itt –, de meg kell értened az enyémet is. Nekem is van családom, mégis napi tizenöt órát töltök két energikus négyéves gondozásával. Nem fizetsz nekem eleget ezért. 

– Találok még egy munkát – válaszolta gyorsan Shawn, és próbálta legyűrni a mellkasát szorító pánikot. – Találok jobb munkát, és többet fizetek.

 A nő ismét sóhajtott, és megrázta a fejét. – Ezt mondtad a múlt hónapban is, Shawn. – A lányokra nézett. – Csodálom az odaadásodat, de ez nem mehet így tovább. Csak húszéves vagy. Jobbat érdemelsz. A lányok is jobbat érdemelnek. Miért nem keresel nekik egy jó családot?

– Nem – mondta kemény hangon. – Már van családjuk. Én.

– Alig látnak. Folyamatosan rólad kérdeznek. Hiányzol nekik.

Shawn lenézett rájuk. Emily és Méhecske egymásba gabalyodva aludtak, pufók arcuk szinte összeért.

A torkát csomó fojtogatta. – Nekem is hiányoznak. – Mrs. Hawkinsra nézett. – Kérem. Találok megoldást. Tényleg nem fog megismétlődni. – A hátsó zsebéből előhalászta a pénztárcáját, és odaadta neki az összes pénzét. – Tessék, vegye el.

Megrázta a fejét, de a pénzt elfogadta. – Gondolkozz azon, amit mondtam, Shawn – mondta, mielőtt felvette a táskáját, és távozott.

Shawn bezárta az ajtót, és visszament az ágyhoz.

Letérdelt az ágy mellé, állát a matracra támasztotta, és az ikreket bámulta.

A gyenge fény miatt platinaszőke hajuk szinte aranyszínűnek tűnt. Kis angyalkáknak tűntek.

Shawn lehunyta a szemét. Istenem, annyira fáradt volt, de az alvás volt az utolsó dolog, amire gondolt. Nem kellett kinyitnia ahhoz a hűtőt, hogy tudja, nincs elég élelmiszer: tudta, mennyi időbe telik, amíg elfogy. Holnapután nem lesz mit enniük.

Kétségbeesés kaparta a torkát. Aztán jött a harag és a neheztelés.

Shawn lerázta magáról. Felesleges volt haragudni a szüleire, mert sok adósságuk volt, és úgy haltak meg, hogy pénz nélkül hagyták őket. Nem pazarolhatta ilyesmire az idejét. Pénzre volt szüksége. Most.

De hogyan? Volt már két munkája.

– Shawn?

Shawn kinyitotta a szemét. Az egyik lány már nem aludt. Pánik hulláma futott át rajta, amikor rájött, hogy már nem tudja megkülönböztetni őket. Emily vagy Méhecske?

– Kicsim? – kérdezte gombóccal a torkában.

A kislány lassan felült, vigyázva, hogy ne ébressze fel a testvérét, és Shawn kifújta a levegőt. Emily volt: érettebb és figyelmesebb, mint Méhecske, aki gyakran egy megfejthetetlen energia bomba volt.

Emily kinyújtotta felé kezét, és Shawn a karjába emelte. – Hé, hercegnő – suttogta, halántékon puszilta, és belélegezte édes illatát.

– Hazaértél – mondta Emily, és a nyaka köré fonta kis kezét. – Hiányoztál.

– Te is – mormolta Shawn a hátát simogatva. – Sajnálom. Jól szórakoztál, amíg odavoltam? 

Emily bólintott. – Sokat játszottunk, de Sólyom nem engedett ki minket!

– Ne hívd így Mrs. Hawkinst ­­­– szólt rá, de el kellett nyomnia egy mosolyt. – Akármi más?

– Egy nagy ember jött reggeli után. Egy levelet hozott, de Sólyom nem engedte, hogy hozzáérjünk.

– Egy levelet? – Shawn talpra állt, Emilyt a melléhez szorította, és az íróasztalához lépett. – Lássuk.

Felvette a borítékot, és visszatért az ágy melletti lámpához. Hunyorogva nézett a levélre, és a gyomra leesett, amikor meglátta, hogy kitől jött.

– Mi az? – kérdezte Emily.

Shawn kinyitotta a borítékot, elővette a benne lévő papírdarabot, és olvasni kezdett.

– …elfogadhatatlan jegyek… a sikertelen javulás esetén… az ösztöndíjat megvonjuk, hacsak a tanuló el nem éri…

Észre sem vette, hogy a papír a padlóra esett a kezéből.

– Shawn? Valami rossz történt?

Lenézett Emily tágra nyílt kék szemébe, és magára erőltetett egy mosolyt. – Nem, tökmag. Minden rendben. – Az arcát a hajába temette, és lehunyta a szemét.

A baj csőstül jött.