Alessandra Hazard - Just a Bit Obsessed 7. fejezet

A klubban homály volt és villogtak a fények. A levegő vegyszerektől, italoktól és izzadságszagtól bűzlött. Emberek tolongtak felismerhetetlenül a táncparketten. Időnként egy-két emberre rávetült egy reflektor fénye, felhívva rájuk a figyelmet, majd újra elnyelte őket a homály.

Ez nem Alexander környezete volt. Minden eltelt percben bánta, hogy hagyta Mila rábeszélje erre. De a lány fáradt és stresszes volt a tanulás miatt, és el akarta terelni a gondolatait a közelgő vizsgákról, ezért a férfi megadta magát.

A bárban legalább volt Yuengling sör, ami megkönnyebbülés, és Alexander addig piszkálta a címkét, amíg a felső fele el nem tűnt. A hangzavartól és a lámpák villogásától megfájdult a feje.

– Gyerünk, ne legyél hangulatgyilkos – ordította Mila a fülébe. – Táncoljunk!

– Tudod, hogy utálok táncolni.

– De mindenki táncol! Na gyere! Táncolni akarok!

– Akkor menj táncolni – mondta Alexander, és kortyolt egyet a söréből.

– Komolyan? – Mila csípőre tette a kezét. – Megengeded, hogy más srácok táncoljanak velem? Nem is érdekel?

– Bízom benned – válaszolta Alexander határozottan.

– Komolyan, mi bajod van? Nagyon rosszkedvű voltál az elmúlt pár napban. Én stresszelek a vizsga miatt, nem te!

Alexander ivott egy kortyot. – Nem volt rosszkedvem. – Talán az volt, de nem tudta miért. Érezte, hogy valami furcsa frusztráció halmozódik benne, de nem tudta mitől ideges. Minden rendben volt. Az üzlet úgy ment, mint egy jól olajozott gépezet. A kapcsolata Milával nem is lehetne jobb. Nem volt min aggódnia.

– Menj táncolni – mondta Alexander. – Menj szórakozni… – elvágta magát, amikor a reflektorfény két srácra vetült, akik együtt táncoltak.

Mila követte a tekintetét. – Ó, nézd, ki van itt! Chris nem vesztegette az időt, miután elhagyott minket. Jó ízlése van. Nagyon jóképű a srác.

Alexander bámulta Christiant, a csípőjén mozgó nagy kezeket, a másik fickónak dörgölődzött, a feje a srác vállán volt, a szemét lehunyta és az ajka szétnyílt. A fickó éhesen figyelte, és kezét becsúsztatta Christian pólója alá.

Alexander letette a sörét. – Menjünk, köszönjünk neki.

– Ezt nem gondolhatod komolyan! – hitetlenkedett Mila. – Christian nem örülne. Biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy megzavarjuk!

– Gyerünk – közölte Alexander, megfogta Mila csuklóját, és gyakorlatilag a pár felé vonszolta.

– Alexander!

Figyelmen kívül hagyta a nő tiltakozását, átnyomult a tömegen.

Amikor célba értek, Alexander megragadta Christian karját, persze csak azért, hogy magára vonja a figyelmét.

Christian szeme kipattant, és kábultan pislogott néhányszor, mire tekintete Alexanderre összpontosított. Aztán egy lassú, sugárzó mosoly világította meg az arcát. Ajka egy szót formált, de a zene túl hangos volt ahhoz, hogy Alexander meghallja. Christian elhúzódott táncpartnerétől, és gyakorlatilag Alexanderre esett. – Hé! – kiáltott fel boldogan.

Ekkor Alexander rájött, hogy Christian részeg. A dereka köré kellett fonnia a karját, hogy megtartsa. – Részeg vagy.

Christian a nyaka köré fonta a kezét. – Csak becsíptem.

Alexander felhorkant, és a másik srácra nézett, aki élesen meredt rá.

– Tűnj el – mondta Alexander. – Túl részeg ahhoz, hogy megfektesd.

A srác bosszúsan felhördülve eltűnt a tömegben.

– Soha nem vagyok túl részeg ahhoz, hogy megfektessenek – jelentette ki Christian a fülébe.

Alexander fintorgott. – Ahhoz határozottan túl részeg vagy, hogy vezess. Hogy kerültél ide?

Szünet következett. – Nem tudom. Azt hiszem, sétáltam.

– Azt hiszed? – kérdezte Alexander. – Hogy fogsz hazamenni?

Christian a füléhez nyomta az orrát. – Nem akarok hazamenni. Baszni akarok.

– Igazán – mondta Alexander kifejezéstelenül. – Azt hittem, visszautasítottad Mila meghívását, mert nem akartál szexelni.

– Nem lányt akarok – mormolta Christian a fülébe. – Férfit akarok. Azt akarom, hogy lenyomjon és megbasszon.

Alexander nyelt egyet. Találkozott Mila aggodalmas pillantásával, és megrándult, de a lány ezt semmiképpen sem hallhatta. És még ha igen, akkor sem volt oka bűnösnek érezni magát. Nem ő volt felelős azért, amit Christian fecsegett.

Alexander megköszörülte a torkát. – Hazaviszünk. Aludnod kell. – Alexander intett Milának, hogy kövesse, és félig vitte, félig vonszolta Christiant.

– Hová megyünk? – kérdezte Christian, miután felvették a kabátjukat, és kimentek a decemberi éjszakába.

Hideg volt és nyirkos, de nem fújt a szél.

– Hol laksz?

Egy pillanat múlva Christian elmondta neki a címét.

– Akkor oda megyünk – mondta Alexander, és az autója felé lökte.

– Hé, nyugi! – szólt Christian botladozva. – A lábaim elég furcsák.

– Elég jól voltál, amikor a fickónak dörgölőztél a táncparketten.

– Dühösnek tűnsz, Alec – állapította meg Christian és felé kacsintott. Úgy látszik, nem volt túl részeg az ostoba flörtöléshez.

– Nem vagyok dühös – felelte Alexander, és megragadta Christiant, amikor az ismét megbotlott. – Ideges vagyok. A bébiszitterkedés nem szerepelt a ma esti terveimben.

– Ne légy vele olyan kemény, édesem.

Alexander döbbenten elfordította a fejét. Teljesen megfeledkezett Miláról.

A lány megszaporázta lépteit, hogy utolérje. – Neked kellene bocsánatot kérned Christiantól, amiért lepattintottad azt a srácot.

– Én nem tettem ilyesmit – felelte Alexander, kinyitotta az autót, és belökte Christiant az anyósülésre.

– De igen – suttogta Christian.

– De igen – mondta Mila, és bemászott a hátsó ülésre.

– Részeg. – Alexander beült a helyére, becsatolta Christian övét, majd a sajátját, és beindította az autót. – Ki tudja, mit tett volna vele az a srác.

Christian nevetni kezdett, vagy inkább részegen kuncogott. – Jaj, olyan édes vagy.

Alexander lenéző pillantást vetett rá.

Christian csókot küldött neki.

Alexander fogcsikorgatva nézett vissza az útra.

Érezte magán Christian tekintetét.

– Ez olyan furcsa – szólt Christian zavartan. – Édes vagy, de közben savanyúnak tűnsz. Furcsa.

– Mondta már neked valaki, hogy rettenetes részeg vagy? – kérdezte Alexander, figyelmen kívül hagyva Mila nevetését a hátsó ülésen.

– Nem – felelte Christian egy pillanat múlva.

– Rettenetes részeg vagy.

– Nem vagyok az. Lenyűgöző részeg vagyok! Elég gyorsan ki tudok józanodni.

– Nem pontosan erre gondoltam.

– Undok vagy. Olyan jól nézel ki, de olyan gonosz vagy.

– Az előbb még azt mondtad édes vagyok.

– Sosem mondtam ilyet!

Alexander nevetett. – Nevetséges vagy.

– Te meg bunkó.

– Te pedig idegesítő.

– Szép – mondta Mila kuncogva. – Óvodai sértések. Mi lesz ezután, srácok?

– Ő kezdte! – vágta rá Christian duzzogva. – Nagyon, de nagyon nem szeretem a barátodat. Nem tudom, hogy bírod őt. Vagy miért.

– Megvannak a pillanatai – felelte Mila. – Ráadásul remek farka van.

Ez elhallgattatta Christian. Egy pillanatra.

– Az biztos – motyogta kelletlenül. – Bár a nagy fasz elég kellemetlen tud lenni, ha a srác nem tudja, hogyan kell használni. De azt hiszem, ő... 

– És ennyi elég is – vágott közbe Alexander maga elé nézve. – És nagyon szeretném, ha ti ketten nem vitatkoznátok a farkamról.

– Ünneprontó – szólt Mila.

– Unalmas – mondta Christian.

Mila egy kicsit felnevetett. – Remélem, nem vagy túl mérges Alexanderre. Az a srác nagyon jóképű volt.

– Igen. Szép szeme volt. Olyan kék. Kár.

Alexander Christianra pillantott. Most álmosnak tűnt.

– Kérdezhetek valamit? – kezdte Mila.

Christian álmos hangot hallatott, amikor folytatta: – Miért nincs barátnőd vagy barátod? Úgy értem, valószínűleg te vagy a legnépszerűbb srác az egyetemen, mindenki szeret, de soha nem jársz senkivel. Csak lefekszel velük. Az emberek azt mondják, hogy félsz az elköteleződéstől.

– Nem – motyogta Christian ásítva. – Valójában az ellenkezője. A szüleim szeretik egymást a szerelmük epikus, én pedig úgy nőtem fel, hogy nem ismertem mást. Sekélyesnek tűnik bármi mással megelégedni. Szóval csak dugok. Sok békát kell megcsókolnod, mielőtt megtalálod a hercegedet. Még nem találkoztam senkivel, akit annyira szerettem volna, hogy abbahagyjam ezt.

Christian arcán vágyakozó kifejezés jelent meg. Már nem tűnt olyan részegnek.

– Nagyon szeretnék találkozni azzal a személlyel – mondta Mila.

Christian elkapta Alexander tekintetét, majd elfordult. – Ahogy én is, édesem.

– Rendben, csináljunk egy kis kvízt! – mondta Mila.

– Egy kvíz?

– Aha. Nő vagy férfi?

– Ez könnyű – mormolta Christian. – Férfi.

– Miért vagy olyan biztos benne? – kérdezte Mila bosszúsággal a hangjában. – Lehet, hogy beleszeretsz egy nőbe.

Alexander ismét Christianra pillantott. Csukva volt a szeme.

– Ne érts félre, szeretem a nőket – válaszolta Christian. – Jó megérinteni őket, jó beszélgetni velük, de nem igazán… nem igazán látom, hogy beleszeressek egy lányba. Vannak dolgok, amiket a nők nem adhatnak meg nekem.

– Mint micsoda? – kérdezte Mila.

„Nem lányt akarok. Férfit akarok. Azt akarom, hogy lenyomjon és megbasszon.” 

Alexander kissé megmozdult az ülésen, és egyenesen előre szegezte a tekintetét.

– Férfival lenni más, mint nővel – mormolta Christian. – Más a dinamika. Én a nemek közti egyenlőség mellett vagyok, meg minden, de még mindig vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem tudsz… – csalódott hanggal elvágta magát. – Nehéz megmagyarázni. Másképp érzem magam a férfiakkal, és más dolgokat akarok, érted?

Mila felkacagott. – Csak mondd, hogy jobban szereted a farkat.

Christian felnevetett. – Azt is, de tényleg nem ilyen egyszerű.

– Jó, mindegy. Tehát az illető nagy valószínűséggel férfi lesz. Magas és izmos vagy alacsony és vékony?

– Hülye kérdés. Szereted az alacsony és vékony srácokat?

– Az nem ugyanaz! Hallottam, hogy néhány meleg srác szereti az ilyeneket.

– Én nem. Szeretem, ha magasabbak és izmosak. Valaki, aki erősebb nálam.

– Értem – felelte Mila mosollyal a hangjában. – Hadd találjam ki, szeretsz, ööö, alul lenni?

Christian nevetett. – Mindkettőt csináltam már.

– De jobban szeretsz alul lenni – erősködött Mila.

Alexander oldalpillantást vetett Christianra.

– Igen – felelte Alexander szemébe nézve. Arca piros volt.

Alexander visszanézett az útra. Már majdnem a címre értek, amit Christian megadott.

– De valójában nem csinálom olyan sűrűn – mondta Christian. – Általában csak egyéjszakás kalandjaim vannak, és nem igazán mész el olyan messzire néhány idegennel. És ez egy kicsit túl intenzív, túl sebezhető vagy és szar érzés, amikor a srác…

– Túl sok információ – vágott közbe Alexander.

Az autóra szálló csend szinte fülsüketítő volt, és Alexander rájött, hogy gyakorlatilag vicsorogva mondta a szavakat.

– Miért? – kérdezte végül Christian. – Ez kényelmetlenül érint, Alec?

Alexander az úton tartotta a tekintetét. – Van olyan, hogy túlzott információ közlés. – Alexander leállította az autót az épület előtt. – Ez a megfelelő épület?

– Én… igen.

– Akkor szállj ki.

– Azt hiszem, köszönöm az utat. Szia, Mila.

– Szia, Chris.

Alexander nem látta, ahogy Christian kinyitja az ajtót, de azt látta, amikor a srác megbotlott és elesett.

– A francba – káromkodott Alexander, és kiszállt az autóból.

– Forog a világ – mondta Christian. – Furcsa, pedig nem érzem magam annyira részegnek.

Alexander felhúzta. – Na gyere.

Christian átkarolta a nyakát, és erősen nekidőlt.

– Kell segítség? – kiáltott ki Mila az autóból.

– Nem – felelte Alexander, és elindult. – Hol van a lakásod?

– Arra. Ötödik emelet. A lift nem működik.

Ki gondolta volna.

Mikor végre a lakáshoz értek levegőt kapkodva az ajtónak dőltek.

– Azt hiszem, rosszul leszek – mondta Christian.

– Ne – szólt Alexander.

– Nagyon segítőkész vagy, haver.

– A többit egyedül is elintézed?

– Ha nemet mondok, beviszel? – Christian kissé mosolygott, de a szeme furcsán komoly volt.

Alexander felegyenesedett. – Ha tudsz flörtölni, akkor elég jól vagy ahhoz, hogy bevonszolt a segged. – Megfordult, hogy távozzon, de egy kéz megragadta a kabátját.

– Alec.

Beszívta a levegőt, és Christianra nézett. – Mi van?

Christian elengedte a kabátját. Az alsó ajkába harapott, és furcsa kifejezés ült ki az arcára. – Ez az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást?

Alexander a kabátja zsebébe dugta a kezét, és vállat vont. – Valószínűleg összefutunk az iskoládban.

– Tudod, mire gondolok.

Christian szeme olyan volt, mint az olvadt csokoládé.

Alexander elfordítva a tekintetét, és megrántotta a gallérját. – Talán. És?

– Utálom az elvarratlan szálakat – mondta Christian.

– Milyen elvarratlan szál?

– Tudod miről beszélek. Nézz rám.

Alexander tudta, hogy nem szabad. Tudta.

De mégis megtette.

Csendben bámulták egymást, az egyetlen hang a lépcsőházban a szaggatott légzésük volt.

Christian megnyalta az ajkát.

– Csak egyszer – suttogta.

Alexander pedig előrelendült, és ajkát összeszorította az övével. Christian nyögve megragadta a haját, és visszacsókolt, mohón és rászorulva. Alexander pedig mélyebben csókolta, bedugta a nyelvét a szájába. A csók rendetlen és érzéki volt. Nyelv, fogak, lélegzetvisszafojtott morgások és nyögések, és nem tudta elég mélyen és erősen csókolni. Semminek nem volt értelme, semmi másnak, csak ennek, a legalapvetőbb testi vágy, a szükségtől lüktetett a vére az ereiben, amitől a farka megkeményedik. Akart…

Csörögni kezdett a telefonja. Ez Mila csengőhangja volt.

Alexander elszakította magát Christiantól, mintha megégett volna.

Nehezen lélegezve bámulták egymást. Christian pupillái annyira kitágultak, hogy szeme feketének tűnt, arca kipirult, haja kócos, ajka duzzadt és vörös volt. Alexander gyűlölte, hogy még akkor is, ha a bűntudattól görcsbe rándult a gyomra, egy része újra szopni akarta és csókolgatni az ajkát, teste égett a hiánytól.

– Nem – mondta rekedten, hátrálni kezdett és majdnem leesett a lépcsőn sietségében.

Amikor kiért a hideg éjszakai levegő nem hűtötte le a bőrét.

Alexander vett néhány mély levegőt, és próbálta elfojtani az izgatottságát. Arra gondolt, hogy Mila vár rá az autóban, és rosszul lett.

Nem akart odamenni, de nem maradhatott itt örökké.

Alexander megacélozta magát, és az autóhoz lépett, majd beült a vezetőülésbe.

– Mi tartott ilyen sokáig?

Alexander a szélvédőn keresztül bámult ki a sötét éjszakába.

Hazudhatott. Elhallgathatta az igazságot.

A gyomra felkavarodott. Nem.

– Megcsókoltam – felelte határozottan.

Egy másodperc telt el. – Hogy mondod?

– Megcsókoltam Christiant. – Nem nézett a lányra.

A csend ezúttal tovább tartott.

Végül kissé bizonytalanul felnevetett. – Azta. Nem tudom, hogyan reagáljak erre. Azt hittem… azt hittem száz százalékig hetero vagy.

– Az vagyok – mondta Alexander, és megmarkolta a kormányt.

– Édesem, utálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de nem vagy száz százalékig hetero, ha megcsókolsz egy másik srácot. – Szünet. – Bár nem hibáztatlak. Nevetségesen vonzó, és minden srácot kíváncsivá tesz.

Alexander kifújta a levegőt, és feléje fordította a fejét. – Azt hittem, dühösebb leszel.

Mila csavargatta a haját. – Miért? Én is megcsókoltam őt… és többet is tettem. Csak meglepődtem. – Kíváncsian nézett rá. – Tetszett?

Alexander majdnem felnevetett. Hogy kellett volna erre válaszolnia?

A tetszett nem a megfelelő szó erre. Az éhség még mindig marcangolta, a farka még mindig félkemény volt.

De minden nyitottsága ellenére Mila nem venné jól, ha tudná, mennyire vonzódik Christianhoz. Nem venné jól, ha tudná, hogy a férfi ujjai még mindig remegnek az adrenalintól, teste pedig merev az izgalomtól.

– Elég jó volt – felelte röviden Alexander, és elfordult.

Mila a vállára tette a kezét. – Szóval mit fogunk tenni vele?

– Nem értem mire gondolsz.

– Nem nyilvánvaló? Vonzódom hozzá, te is vonzódsz hozzá, és feltételezem, hogy ő is vonzódik mindkettőnkhöz. Ez tökéletes. Lehet egy igazi hármasunk, nem csak két srác osztozik egy lányon.

Alexander lassan beszívta a levegőt. Ezt nem gondolhatta komolyan. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, Mila.

– Miért? Nagyon szexi volt, amikor láttam, hogy véletlenül csókolóztok. – A lány nevetett. – Meg kell mondanom, hogy van valami izgató abban, hogy két pasi csókolózik. Még csak féltékeny se vagyok. Mintha… olyan, mintha nem számítana, érted?

Alexander értette, hogy honnan jön ez, őt sem zavarná, ha nézné Milát egy másik lánnyal. De a probléma az volt…

Sóhajtott, és megdörzsölte a szemét. Hogyan mondhatná el neki, hogy nagyon rossz érzése volt ezzel kapcsolatban?

– Vagy mert férfi? – kérdezte Mila, amikor nem szólt semmit. – Ha igen, ez hülyeség. Biszexuális vagy, nagy dolog! Ez csak szex, nem kapcsolat. Gyerünk, próbáljuk ki! Ha nem tetszik, nem csináljuk többet. Ilyen egyszerű.

Alexander a sötétbe bámult. Nem szabadna döntenie, amikor a teste még mindig fájt a vágytól.

De azt felelte: – Rendben.

– Nagyszerű! Akkor holnap szólok neki.

A kellemetlen érzés a zsigereiben nem csillapodott.

Valami azt súgta, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek Mila elképzelte.