Alexander nem volt jó hangulatban, amikor megérkezett Milaért, és a lány késése sem javított a hangulatán.
– Nagyon sajnálom – sajnálkozott Mila, amikor felhívta. – De ma tényleg le kell adnom ezt a feladatot. Rutledge professzor megbuktat, ha nem teszem. Legfeljebb fél óra. Megvársz?
– Persze.
Letette a telefont, majd zsebre dugta, és a falnak dőlt, felkészülve a hosszú várakozásra.
Nézte a körülötte elhaladó diákokat. Mivel hamarosan jönnek a vizsgák, szinte mindenki feszültnek tűnt.
De nem mindenki volt stresszes.
Alexander tekintete egy diákra szegeződött, aki olyan gondtalannak tűnt, mint mindig, mosolyogva és nevetve beszélgetett másokkal.
Christian.
Alexander érezte, hogy a teste megfeszült, minden ok nélkül. Mélyen beszívta a levegőt és ellazult, tekintete még mindig Christianon volt.
Néhány percnyi figyelés után Alexander arra a következtetésre jutott, hogy a srác szemérmetlen flörtölő. Ahogy az emberekre mosolygott… illetlen volt. Az igazat megvallva, Christian nem csinált semmi különösebben felháborítót – csak mosolygott, az emberek szemébe nézett –, mégis elég volt ennyi, és a többi diák bámulta, nyáladzott, és megpróbálta megérinteni. Kizárt, hogy nem tudott arról, milyen hatással volt az emberekre, tehát ez azt jelentette, hogy szándékosan csinálja.
Alexander ajka eltorzult. Nem bírta a flörtölést; egy szemernyit sem tolerálta. A legtöbben nem ismerték a hűség szó jelentését. Imádták, hogy csodálják és keresik a társaságuk; egy ember sosem volt elég nekik. Ők voltak minden, amit megvetett.
Tekintete Christiant követte, ahogy a srác egyik diákcsoporttól a másikhoz vándorolt. Nézte, ahogy Christian egy srác vállára teszi a kezét, és felnevetett. A fickó szeme szinte felcsillant a kéjtől, ahogy Christian ajkára meredt.
Alexander nézte, ahogy Christian ellép a sráctól, és átkarolja egy csinos lány derekát. A lány Christian mellkasára tette a kezét, és megsimogatta.
Undorító.
Christian hátralépett, kacsintott a lányra, megcsókolta az arcát és megfordult…
A mosolya az ajkára fagyott, amikor meglátta Alexandert.
Egy pillanat múlva Christian motyogott valamit anélkül, hogy a körülötte lévő diákokra nézett volna, és Alexanderhez ment.
– Unod a szívek összetörését? – kérdezte Alexander. A szavak élesebben hangzottak, mint szerette volna.
– Huh? – mondta Christian, és nagyon közel állt hozzá – ismét. A srácnak vagy nem volt fogalma a személyes térről, vagy inkább úgy tett, mintha nem létezne.
– Tudod, mire gondolok – mondta Alexander, a srácra és a lányra pillantott, akik még mindig álmodozva bámulták Christiant.
Christian hátranézett, és kuncogott. – Szíveket összetörni? Ezt most komoly? Csak beszéltem velük.
– Természetesen – mondta Alexander.
Christian a mellette lévő falnak dőlt, felszegve az állát és Alexandert tanulmányozta. – Engem figyeltél? – mormolta egy apró mosollyal, ujjával Alexander kabátjának ujjával játszott.
– Milát várom.
– Nem ezt kérdeztem. – Christian ujjai lefelé haladtak a karján Alexander csuklója felé. – Engem figyeltél? – mormolta ismét, ujjait a ruha alá csúsztatva simogatni kezdte Alexander bőrét.
– Unatkoztam – mondta Alexander anélkül, hogy ránézett volna, teste merev volt a feszültségtől. Mi volt ebben a srácban, ami ennyire felkavarta?
– És senki más nem volt, akit nézhetnél, igaz? – Christian hüvelykujja gyengéden megsimogatta a csuklóját.
Alexander egy lányra szegezte a tekintetét, aki közvetlen előtte volt. – Te voltál az egyetlen ismerős arc.
Christian halkan felnevetett. – Olyan furcsa vagy. – Ujjai tovább simogatták Alexander bőrét.
– Te próbálsz furcsává tenni – mondta Alexander, és még mindig a lányt nézte. – Ez valami meleg ijesztgetés? Nem ijedek meg olyan könnyen.
– Nagyon megijedtél tegnap, miután megcsókoltál.
– Nem ijedtem meg, és nem csókoltalak meg. Nem tudtam, hogy te vagy az. Ostoba hiba volt.
– Hmm… oké. – Christian a kezébe fogta a kezét. – Most félsz?
Alexander elhallgatott. Christian keze egy kicsit kisebb volt, mint az övé, de sokkal nagyobb, mint Miláé, és összetéveszthetetlenül férfias.
– Mire megy ki ez a játék? – bökte ki Alexander. Nem húzta el a kezét. Átkozott legyen, ha hagyja, hogy ez a fickó azt higgye, hogy ilyen könnyen összezavarhatja.
– Őszintén szólva? Fogalmam sincs. – Christian kicsit felnevetett. – Csak szeretem felborzolni a tollaidat. – Christian összefonta az ujjaikat. – Még mindig nem félsz?
Alexander maga elé nézett. Teljesen szürreális volt. Ujjai összefonódtak egy másik srácéval. Egy másik srác kezét fogta. – Nem.
– Szóval figyelsz engem, amikor nem tudok róla, de nem nézel rám, amikor tényleg veled beszélek. Oké. De ha tovább nézed azt a lányt, akkor azt fogja hinni, hogy érdekled. Már most bizakodó pillantásokat vet rád. Tudod, összetöröd szegény lány szívét.
– Bagoly mondja verébnek.
Christian ártatlan pillantást vetett rá. – Nem töröm össze az emberek szívét. Az, hogy kedves és barátságos vagyok, senkinek sem árt.
Alexander felhorkant. – Csak ismerd be, hogy flörtölő és játékos vagy.
Christian összehúzta a szemét. – Még ha az is vagyok, és nem mondom, hogy az vagyok, akkor mi van? Miért érdekel?
– Nem érdekel.
Christian felvonta a szemöldökét, és a szemében vidámság csillant. – Egy olyan férfinak, akit nem érdekel, mégis sok mondanivalód van, Alec.
Alexander lenéző pillantást vetett rá.
Christian elvigyorodott, és erősebben szorította a kezét. – Mi van? Zavar téged valami, bébi?
– Ne hívj így – mormolta Alexander.
– Hogy? Alec vagy bébi?
– Egyik sem.
– Oké – mondta Christian, és komoly arckifejezéssel bólintott.
Alexander azonnal gyanakodott. – Oké?
– Persze. – Christian lágyan mosolygott rá.
A mosoly… nyugtalanító volt.
Alexander Christian ajkáról a szemébe nézett. – Ez valami csapda.
– Nem csapda – suttogta Christian.
– Szia, Chris! – kiáltott egy lány integetve.
Alexander összerezzent, ráébredve, milyen közel volt Christian arcához.
– Hé, Donna – szólt Christian meglehetősen feszült mosollyal.
A lány kíváncsian nézett Alexanderre. – Új barát?
Christian hozzá hajolt, és csókot nyomott Alexander borostás arcára. –Igen. Gyönyörű, igaz?
A lány bólintott, feltartotta hüvelykujját, és elment.
Alexander felszegte az állát. – Abbahagynád, hogy bosszantasz?
– Bosszantalak? Nem is – mondta nevetve Christian. – Szóval bosszantalak, mi? Rohadt büszke vagyok magamra. Fogadok, hogy nem sokan mondhatják, hogy bármiféle reakciót váltanak ki belőled.
– Ez mit jelentsen?
Christian oldalra döntötte a fejét, és szokatlanul komoly szemekkel méregette. – Nem tudom… Mintha valami szűrő lenne benned. Csak a megfelelő reakciókat és érzelmeket engedi megmutatni, minden mást pedig pokolian elnyom. – Kicsit kuncogott. – Van értelme?
– Nem, nincs – felelte Alexander.
– Látod, megint ezt csinálod.
– Mit?
– Behúzódsz a maszkod mögé. Nem vagy hajlandó rám nézni. Mintha félnél sokáig rám nézni.
Alexander visszafordította a fejét felé. – Miért félnék sokáig rád nézni?
– Nem tudom. Mondd meg te.
– Tulajdonképpen igen. Félek – mondta Alexander. – Félek rád nézni, nehogy véletlenül megfojtsalak.
Christian nyelt egyet. – Oké. – Megfogta Alexander kezét, és a nyakára tette. – Akkor csináld.
Alexander a sötétbarna szemekbe nézett. Kihívás volt bennük. Kihívás és még valami. Christian végighúzta nyelvét az ajkán és a pulzusa gyorsan vert a tenyere alatt.
Alexander pedig rájött, hogy nagyon akarja. Meg akarta szorítani. A nyaka köré akarta szorítani a kezét, és nézni akarta, ahogy Christian zihál, liheg, és könyörög, hogy hagyja abba.
Keze megfeszült. Christian ajka elnyílt. Alexander odahajolt…
– Hé srácok!
Alexander leejtette a kezét, és kissé zavartan hátralépett. Mi a fasz volt ez?
Csak halványan vette észre, hogy Mila puszit nyom a szájára, és mond valamit Christiannak. Szívverése még mindig a fülében dübörgött.
Túl későn vette észre, mit mondott Mila.
– …akkor jössz holnap este? – kérdezte Mila.
Christian furcsa pillantást vetett Alexanderre, és habozott. Ez volt az első alkalom, hogy Alexander látta, hogy bármiben is bizonytalan.
– Nem tudom – felelte Christian, és beletúrt a hajába. Kissé kipirult. – Valójában elég elfoglalt vagyok ezen a héten. Fel kell készülni a vizsgára…
Mila nevetett. – Nem baj, ha nem akarod, Chris. Csak mondd azt. Tényleg nincs szükség kifogásokra.
Christian szégyenlős mosolyt vetett rá. – Sajnálom. De tényleg nagyon elfoglalt vagyok.
Mila arcon csókolta. – Valóban szórakoztató volt, de azt hiszem, minden jónak vége szakad. – Megfogta Alexander kezét, és összefonta ujjaikat. – Majd találkozunk.
– Igen – mondta Christian a kezükre pillantott, mielőtt zsebre dugta a sajátját, és elfordult.
Alexander nézte, ahogy elmegy.
– Alexander?
Milára nézett. A lány enyhén összevonta a szemöldökét. – Összevesztél Chrisszel? A kezed a torkán volt.
Alexander szája kiszáradt.
– Felbosszantott – hallotta magát. Nem volt hazugság. Mégis miért érezte annak?
Mila a fejét rázta. – Olyan könnyen a bőröd alá kerül. Dögös, és a hármasban jó móka volt, de szinte örülök, hogy már vége. Rossz a hangulatod. Kicsit rosszkedvű vagy, mióta az egész elkezdődött.
– Menjünk haza – mondta Alexander. – Leadtad a feladatot?
Mila nem említette a hirtelen témaváltását. Soha nem tette.
Christian megtette volna.
Alexander kiűzte fejéből a furcsa gondolatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése