Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 23. fejezet

– Derek – szólt Shawn, majd becsukta az ajtót.

Derek nem nézett fel a számítógépéről. – Ne most. Elfoglalt vagyok, és te… túlságosan eltereled a figyelmemet.

Shawn elmosolyodott. – Elterelem, mi?

Derek metsző pillantást vetett rá, de ez jobb esetben is félszeg volt.

– Ugyan már, csak mond el!

– Nem kivételezek veled – mondta Derek. – Megtudod a jegyed, amikor mindenki más. Holnap.

Az ajtónak támaszkodva Shawn az ajkába harapott. – Megbuktam?

Nem volt benne biztos. Derek sokat segített neki az utóbbi időben, sok mindent elmagyarázott, amiról Shawn lemaradt a félév elején. Shawn úgy gondolta, hogy jobban megértette a témát, és hogy elég jól teljesített a vizsgán, de most Derek komor arcát nézve már nem volt olyan biztos.

– Nem – válaszolta Derek. – Nem buktál meg.

Shawn kifújta a levegőt. – Szóval mit kaptam? Hármast?

Derek összeszorította a száját. – Négyest.

Shawn szája tátva maradt. – Igazán? Várj, ugye nem…

– Nem, nem kivételeztem veled – mondta Derek kissé védekező hangon. – Jó munkát végeztél. Nem vagy buta. Ha tényleg részt vettél volna az órákon, akkor egyáltalán nem lett volna problémád.

Shawn elvigyorodott, és ostobán melegnek és szédültnek érezte magát. Egy lépést tett az íróasztal felé, de Derek felcsattant: – Ne.

– Miért?

Derek összeszorította az álkapcsát, és az előtte levő képernyőre nézett. – Megmondtam. Eltereled a figyelmemet. Dolgoznom kell.

Shawn nem akart elmenni. Át akarta ölelni. Meg akarta csókolni. Vele akart ünnepelni. – De…

Derek a fogai között fújta ki a levegőt. – Rendben. Gyere ide és csókolj meg. Egyetlen csók. Aztán elmész.

Shawn odament és megcsókolta.

És újra megcsókolta.

És újra.

És még egyszer.

 

* * *

 

Amikor másnap reggel Shawn kinyitotta a szemét, Dereket látta, aki őt figyelte.

– Reggelt – mormolta Shawn, arcuk alig pár centire volt egymástól a párnán. Elviselhetetlenül meghitt volt. – Jól aludtál?

– Nem – felelte Derek, keze Shawn hátára nehezedett. – Az ágyad szörnyű. Kétszer majdnem leestem.

Shawn lustán elmosolyodott. – Senki sem kényszerít, hogy itt aludj.

Derek ajka vékony vonalba préselődött, és egy pillanatra elfordította tekintetét, mielőtt visszanézett. – Sokkal kényelmesebb lenne, ha az én ágyamat használnánk.

Shawn pislogott. – Tudod, hogy nem hagyhatom egyedül a gyerekeket.

– Van egy vendégszobám nekik.

Shawn rámeredt. – Azt kéred, hogy költözzek hozzád?

Derek arca üres volt. – Logikus lenne.

– Logikus?

– Igen, logikus.

Shawn ünnepélyesen bólintott, és összenyomta az ajkukat, hogy ne nevessen. – Nagyon logikus.

– Fogd be, Wyatt – mondta Derek.

Shawn lassan elvigyorodott, és átkarolta a nyakát.

Hosszú pillanatig egymás szemébe néztek, és Shawn érezte, hogy valami összeszorul a mellkasában. Halkan mondta: – Én is szeretlek, Derek.

Derek egy örökkévalóságig bámult rá, mire kissé lélegzetvisszafojtva azt mondta: – Igen.

Shawn nevetett. – Oké, ezen még dolgoznunk kell…

Derek egy csókkal hallgattatta el.

 

Vége