Alessandra Hazard - Just a Bit Obsessed 1. fejezet

Alexander Sheldon tökéletesen rendezett életének vége egy szokásos szombat este kezdődött.

Barátnője az oldalához simult, fejét a vállára hajtotta, miközben kedvenc sorozatát nézték.

– Édesem? – mormolta Mila a reklám közben.

– Hmm?

– Gondolkoztam…

Alexander a lány sötét fejére nézett. – Min?

Mila ujjai az inge szegélyével játszottak. – Én… mit szólnál, ha kipróbálnánk valami újat? Mármint szexben.

Alexander kíváncsian tanulmányozta. Mila általában nem volt félénk, ha szexről volt szó.

– Persze – felelte enyhe mosollyal, ujjait a lány hajába temette és a tarkóját simogatta. – Mit akarsz?

Mila felnézett rá az ajkát rágta, és szürke szeme ​​tele volt habozással. – Mit szólnál egy hármashoz? Egy sráccal?

Alexander mosolya a szájára fagyott, majd lassan elhalványult.

– Nem kell most döntened – mondta gyorsan Mila. – Szánj rá időt, és gondold át. De semmi nyomás.

Ha ezt nem mondta volna, Alexander határozottan visszautasította volna. De ismerte őt. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon akarta.

Alexander elfordította a tekintetét. Nem volt túl jó a dolgok megosztásában, és hitt a monogámiában. De tartozott a lánynak annyival, hogy legalább átgondolja, függetlenül attól, mennyire nem tetszett neki a gondolat, hogy egy másik férfi megérintse Milát.

– Rendben – mondta. – Gondolkozni fogok rajta.

Elgondolkodott rajta.

A következő napokban folyamatosan ez járt a fejében, még akkor is, amikor dolgozott. A gondolat, hogy Mila szexel egy másik férfival, savanyú ízt hagyott a szájában, de önmagában nem volt féltékeny – csak kényelmetlenül érezte magát, elégedetlen volt és enyhén ingerült Milára. Tudta, mit gondol Alexander arról, hogy egyszerre több szexuális partnere legyen, de ennek ellenére megkérte erre. Másrészt figyelmen kívül hagyni a barátnője kérését az nem vall egy jó barátra. 

A fenébe. Csak körbe-körbe járt. Ehhez új perspektívára volt szüksége.

Alexander végül felhívta Jaredet, az unokatestvérét és legközelebbi barátját. Az utóbbi időben ritkán látták egymást, hiszen Jared Angliában dolgozott, de gyerekkoruk óta közel álltak egymáshoz. Mindig számíthatott Jaredre.

– Ha féltékeny vagy, mondj nemet – mondta neki Jared.

– Nem vagyok féltékeny – közölte Alexander hátradőlve a székében. – Soha nem vagyok féltékeny, ezt te is tudod. Egyszerűen utálom megosztani azt, ami az enyém.

– Nem mintha kényszeríthetne. Ha nem akarod megosztani mással, csak mondd el neki.

– Nem ismered – mondta Alexander sóhajtva. – Ha azt mondom neki, hogy nem akarok hármast, duzzogni fog és figyelmen kívül hagy hetekig. És utálom, amikor ezt csinálja.

– Tényleg olyan nagy dolog ez? – kérdezte Jared. – Néhány férfi szereti nézni a nőjét, amikor egy másik férfival szexel.

– De nem én – válaszolta röviden Alexander.

Jared egy pillanatig hallgatott, majd óvatos hangon azt mondta: – Tudod, az nem megcsalás, ha a partnered is beleegyezik.

Alexander üresen nézett a szemközti falon lévő képre. Erőt kellett magán vennie, hogy a hangja laza és könnyed legyen. – Van más tanácsod, Nyilvánvaló kapitány?

Jared felsóhajtott. – Szerintem nincs joga rákényszerítenie, hogy olyasmit tegyél, amit nem akarsz, de másrészt… egy jó kapcsolat kompromisszumokon alapul.

– Tudom – felelte Alexander, és megszorította az orrnyergét. Egyáltalán ezért fontolta meg. – Mikor jössz haza? Kezd brit akcentusod lenni.

Jared felnevetett. – Valójában néhány hónap múlva. Közeleg a szünidő.

Amikor Alexander néhány perccel később letette, lehunyta a szemét, és egy ideig mozdulatlanul ült, és gondolkodott. Jarednek igaza volt: egy kapcsolat kompromisszumokon alapult.

Alexander kikapcsolta a számítógépét, és elhagyta az irodáját, miután meggyőződött arról, hogy bezárta az ajtót.

– Hazamegy, Mr. Sheldon? – kérdezte titkárnője, szélesen mosolyogva rá, és a szempilláit rebegtette.

A férfi bólintott, és úgy döntött, hogy szokás szerint figyelmen kívül hagyja a lány flörtölését. Erica kiváló titkárnő volt; ez volt a fontos. Gyors és okos volt, és kevés segítséget igényelt. Jól bánt az ügyfelekkel, annak ellenére, hogy a legtöbben nem beszéltek jól angolul. Idővel rájön, hogy a flörtölés értelmetlen: Alexander nem volt hűtlen. Soha.

– Van valami sürgős, Erica?

– Nem, semmi sürgős. Neville azt mondta, hogy már majdnem végzett az orosz fordítással. Holnapra készen lesz.

Alexander bólintott, majd elhagyta az irodát.

Egyenesen hazahajtott. Gyakran felvette Milát az egyetemen, de ha jól emlékezett – és mindig jól emlékezett –, az órái aznap korán véget értek.

Mila otthon volt, ahogy várta.

Alexander röviden megcsókolta, levette a nyakkendőjét, és elkezdte kigombolni az ingét.

– Gondolkoztam az ötleteden – kezdte halkan.

Hallotta, hogy a nő lélegzete elakad. – És?

– Van néhány feltételem.

– Oké.

Alexander levette az ingét, és a szennyeskosárba tette. – Először is, nem fog szexelni veled.

– Ó. – Egyértelmű csalódottság volt a hangjában. Alexander figyelmen kívül hagyta.

– Másodszor – folytatta egyenletes és kontrollált hangon. – Ez egyszeri alkalom, és ezt világossá teszed neki.

– Igen. Oké. – Mila odament, és hátulról a férfihoz nyomta a testét, és átkarolta a derekát. Megcsókolta a vállát. – Te vagy a valaha volt legjobb pasi.

Alexander lehúzta a nadrágja cipzárját. – Van valaki, akire szemet vetettél?

– Igen, már kiválasztottam valakit – válaszolta Mila. – Van néhány közös óránk.

Az a tény, hogy láthatóan vonzódott egy másik férfihoz, nem tetszett neki, de Alexander nem nyilatkozott.

– Milyen ember? – kérdezte helyette.

Mila nevetett. – Hogyan válaszoljak erre? Fiatalabb nálad, nagyjából velem egyidős, valószínűleg húsz éves.

– Jóképű? 

A lány ismét felnevetett, arcát a férfi hátába temette. – Ő… nagyon vonzó, de ne aggódj, Christian közel sem olyan jóképű, mint te. Minden lány irigyel, amikor értem jössz. – Rövid időre elhallgatott. – Nem haragszol rám, ugye? Nem arról van szó, hogy a szexuális életünk nem kielégítő, vagy ilyesmi… nem is lehetne jobb, de egyszerűen…

– Értem – mondta röviden Alexander. – Csak ki akarsz próbálni valami újat.

– Pontosan. Ha akarod, valamikor lehetünk hármasban egy lánnyal.

Alexander nem mondhatta, hogy valami ilyesmire vágyna, de elfogadta, mint olajágat, aminek nyilvánvalóan Mila szánta.

– Rendben – válaszolta.

– Remek! Akkor megmondom neki. Gondolom beleegyezik. Elég laza.

Alexander elnyomott egy grimaszt, és csak bólintott.