Ha azt mondanák, hogy a vacsora kínos volt, az enyhe kifejezés lenne. Nem csak kínos volt, hanem fájdalmas is.
Csak tíz perc telt el, de Shawn már a falon lévő öreg órára pillantott.
A mérgező légkör olyan vastag volt a szobában, hogy vágni lehetett. Még soha nem látott ilyen passzív agressziót családtagok között. Most Shawn örült, hogy Emily és Méhecske nem ehettek együtt a felnőttekkel.
A bosszantó rész az volt, hogy senki nem mondott ki semmit konkrétan; mindent gondosan elrejtettek egy nyájas mosoly és csiszolt modor mögé. Andrew, Vivian férje volt az egyetlen, aki úgy tűnt, hogy igyekszik elrejteni sógora iránti ellenszenvét.
Rutledge azonban nem sok figyelmet fordított Andrewra; éles megjegyzéseit apjának tartogatta. Rutledge meglehetősen hírhedt volt az egyetemi könyörtelensége miatt, de az ahhoz képest semmi volt, ahogy az apjával bánt. Shawn sajnálta volna Joseph Rutledget, ha az öregember valójában nem lenne rosszabb. Az első tíz percben Josephnek sikerült mindent megsértenie, fia intelligenciájától kezdve szexualitásáig, gúnyos és megvetéssel teli hangnemben.
Figyelve őket, Shawn kezdte megérteni, hogy Rutledge miért hagyta el otthonát, és tizenöt évig nem tért vissza. Azt is kezdte megérteni, hogy Rutledge miért olyan kontroll mániás. Apja személyisége annyira uralkodó volt, hogy Rutledgeben valószínűleg kialakult ez védekező mechanizmusként, hogy hasonlóan irányítania kell mindent.
– Tudják, mennyire hasonlítanak egymásra, igaz? – mormogta Shawn Viviannek, ügyelve arra, hogy a másik oldalán ülő Rutledge ne hallja. Úgy tűnt, hogy Vivian az egyetlen barátságos arc az asztalnál.
A nő felsóhajtott. – Azt hiszem, részben ezért utálják egymást – mormolta. – De mélyen törődnek egymással.
Shawn az egymást nyirbáló apára és fiára nézett, és szkeptikus pillantást vetett rá.
Vivian humortalanul mosolygott. – Tudom, nehéz elhinni, de apát valóban érdekli Derek. – A szeme távoli lett. – Gyerekkorunkban apa nagyon büszke volt rá. Régen irigyeltem Dereket. A dolgok… nehézzé váltak, amikor apa megtudta Derek szexualitását, de biztos vagyok benne, hogy még mindig törődik vele. Ha nem így lenne, akkor már évekkel ezelőtt kitagadta volna, és kihagyta volna a végakaratából. – A férjére pillantott, és lehalkította a hangját. – Andrew nagyon mérges emiatt. Évek óta dolgozik a családi vállalatnál, és úgy véli, megérdemli, hogy ő örökölje.
– Áh – felelte Shawn. Ez megmagyarázta Andrew Rutledge iránti ellenszenvét.
A férfiról beszélve Andrew ezt a pillanatot választotta, hogy Shawnhoz forduljon és megkérdezze: – Szóval, dolgozol? Vagy a sógorom fizeti a számláidat, amiért szétteszed neki a lábad?
Csend borult az asztalra, és Shawn érezte, hogy elpirult.
Nem hitte el, hogy Andrew valóban ezt mondta. És Andrew arcán átsuhanó kellemetlen pillantásból ítélve, ő sem hitte el. De aztán Andrew felszegte az állát, makacsnak és elszántnak látszott: lehet, megbánta, hogy kimondta, de nyilvánvalóan nem vonja vissza.
Shawn az ajkába harapott, és nem volt biztos benne, mit mondjon. Andrew szavai eléggé célba találtak. Természetesen itt senki sem ismerte a Rutledgehez fűződő kapcsolatát, de ennek ellenére zavaró és megalázó volt. Shawn maga sem békélt még meg ezzel, de most... kurvának érezte magát. Nevetséges volt, de először érezte ezt igazán. Akkor nem érezte magát kurvának, amikor pénzért szopta Rutledge farkát; de most kurvának érezte magát, amikor ebben az elegáns ebédlőben ült mindezekkel a sznob emberekkel.
– Kérj bocsánatot – szólalt meg Rutledge halk, acélos hangon, de a teremben mindenki meghallotta.
Andrew dühösen nézett rá. – Miért tenném? Mindannyian láthatjuk, hogy szegény és baszik veled pén...
– Bocsánatot fogsz kérni – mondta Rutledge veszélyesen halk hangon.
– Andrew, kérlek – kérte Vivian kínosan. – Erre nem volt szükség…
– Kérj bocsánatot – ismételte Rutledge.
Joseph Rutledge sólyomként figyelte a fia és a veje közötti párbeszédet.
– Minden rendben – mondta Shawn könnyedén.
Rutledge figyelmen kívül hagyta, és továbbra is Andrew felé nézett, aki úgy tűnt egyre kényelmetlenebbül érezte magát. – Bocsánatot kérsz, vagy elmegyünk.
Shawn szerint furcsa fenyegetés volt, mert Andrew egyértelműen örülne, ha elmennénk, de Joseph Rutledge a homlokát ráncolta. – Bocsánatot kérek, fiú. Senki sem sértegeti a vendégeimet.
Kivéve téged, gondolta Shawn, szórakozottan.
Andrew mereven mondta: – Elnézését kérek, ha bárkit megsértettem. Nem ez volt a szándékom.
Rutledge a legkevésbé sem tűnt elégedettnek, teste megfeszült és szeme összeszűkült.
– Ha tudni akarod – szólt Shawn Andrewhoz. – Diák vagyok, és részmunkaidőben pincérként dolgozok. Igen, Derek fizeti a számláim nagy részét. Ezt nem szégyellem. Szerencsés vagyok, hogy van egy ilyen támogató, megbízható partnerem. – Andrew szemébe nézett. – És ha „szétteszem neki a lábam” ahhoz semmi közöd, mert nem a te dolgod. – Shawn felvonta a szemöldökét. – Nem tudom, miért hoztad fel ezt, Andrew. Hacsak nem vagy irigy.
Mosolygott, amikor a seggfej arca lassan vörös lett. Shawn nem is bánta a szobára ereszkedő döbbent, kínos csendet. Felvette a villáját, és mindenkit figyelmen kívül hagyva újra enni kezdett.
Érezte Rutledge tekintetét.
Shawn nem fordította el a fejét.
Köszönöm❤😊❤
VálaszTörlés