Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 11. fejezet

Amikor Shawn felébredt, egyedül volt. Az ablakon beszűrődő napfényből ítélve reggel nyolc körül lehetett.

Ásítva felült és nyújtózkodott, próbálta összeszedni a gondolatait.

A tegnap esti események furcsának és szürreálisnak tűntek. Ha nem sajogna a teste és nem fájna a feneke, azt gondolta volna, hogy csak egy álom volt.

De nem volt álom.

Valóban szexelt Rutledgel. Rutledge fasza benne volt.

Shawn megnyalta az ajkát, és kimászott az ágyból, kissé összerezzent, mert a mozdulattól tompa fájdalom nyílalt a fenekébe. A tükörhöz lépett.

Zúzódások borították.

Shawn a csípőjén és a combján lévő ujj alakú zúzódásokat bámulta, és megpróbálta eldönteni, hogy kiboruljon-e vagy sem. Egy kicsit kiborult, de nem az egész meleg dolog miatt. Persze, soha nem számított arra, hogy szexel egy férfival, de a meleg szex önmagában nem zavarta annyira – legalábbis nem annyira, hogy pánikoljon vagy hisztérikus legyen. Szülei már meghaltak, és a legjobb barátja biszexuális volt, így senki sem ítélte el őt – senkit sem érdekelte.

Ami Shawnt zavarta, az a tény, hogy Rutledgel szexelt. Ez nem volt része az alkunak. Persze, Rutledge eléggé főnökösködő volt, és elhatározta, hogy megbassza, de Shawn könnyen visszautasíthatta volna. Könnyen megállíthatta volna. De nem tette. Ez borította ki.  

Nem beszélve a szex intenzitásáról, már-már félelmetes volt. Ijesztően jó.

Shawn az ajkába harapott, ujjával végigsimított a csípőjén lévő zúzódáson. A bőre bizsergett.

A fürdőszoba ajtaja hirtelen kinyílt, és Shawn kissé megugrott.

Rutledge kilépett a fürdőszobából, és felkapta az ingét. Shawn láttán megtorpant, és Shawnnak el kellett nyomnia a késztetést, hogy a kezével eltakarja magát. Kényszerítette testét, hogy lazuljon el, és azt mondta magának, hogy ne legyen nevetséges. Nem volt semmi, amit Rutledge már tegnap este ne látott volna.

Valami átvillant Rutledge arcán, mielőtt arcvonásai keménnyé és távolságtartóvá váltak. – Mennyit akarsz?

– Mi?

– Mennyit akarsz a tegnap estéért?

Shawn élesen beszívta a levegőt. – Mennyit akarok? – ismételte.

Rutledge az íróasztalhoz lépett, és felvette a mobilját. – Igen. Mondj egy árat.

Shawn a széles hátát bámulta. – Egy árat. 

– Igen, egy árat – mondta Rutledge, és a hangjába ingerültség kúszott. – Mi olyan nehéz ebben, hogy értetlenkedsz?

Shawn gyomra összeszorult, felkapta az eldobott bokszerét, és felvette, figyelmen kívül hagyva a kellemetlen érzést a fenekében. Zuhanyozni akart – piszkosnak érezte magát –, de nem akart meztelen és sebezhető maradni.

– Ötezer – válaszolta. Ettől Rutledge mérges lesz, nem igaz?

Szünet.

– Rendben.

Nyilván nem.

Shawn nevetett volna, csakhogy a szorítás a gyomrából átterjedt a torkába, és ettől enyhén rosszul lett. 

Szó nélkül a fürdő felé vette az irányt, és nagyon csendesen becsukta az ajtót.

Shawn lehunyta a szemét, és hátradőlt a hideg ajtónak.

 

* * *

 

Egy hosszú, forró zuhany kitisztította a fejét.

Mire Shawn kijött a fürdőszobából, tudta, mit kell tennie, de Rutledge elment. Shawn éppen hívni akarta, amikor észrevette Rutledge mobilját az asztalon. Sóhajtva Shawn elment ellenőrizni az ikreket, de ők még mindig aludtak, ezért úgy döntött, hogy megkeresi Rutledget. Minél hamarabb túljutott ezen, annál jobb.

Körülbelül tizenöt perc kóborlás után Shawn végül beismerte, hogy már fogalma sincs, hol volt. A kastélynak ez a szárnya teljesen ismeretlen volt, és egyetlen szolgát sem talált, aki megmondta volna neki, hol volt Rutledge.

A kastély szinte kísértetiesen csendes volt. A hely fényűző volt, de egy múzeum érzetét keltette, nem pedig valakinek az otthonát. Shawn azon tűnődött, milyen lett volna itt felnőni, ettől a hideg futkosott a hátán.

Egy másik szobába lépve Shawn megdermedt, amikor meglátta, hogy Joseph Rutledge egy hatalmas íróasztal mögött ült.

– Sajnálom – mondta Shawn, és hátrált egy lépést. – Nem akartam...

– Ami azt illeti, beszélni akartam önnel, Mr. Wyatt.

– Velem? – Shawn óvatosan nézett rá, de visszalépett a szobába és becsukta az ajtót.

Joseph összevonta vastag, szürke szemöldökét. – Így van. Foglaljon helyet.

Shawn leült az öreggel szemben lévő székre és várt.

A csend elnyúlt, ahogy egymásra néztek.

Shawnt ismét megdöbbentette, hogy Joseph Rutledge és fia mennyire hasonlítanak egymásra. Úgy tűnt, hogy ebben a családban a férfiak kinézetén nem rontott az öregedés. Így fog kinézni Rutledge harminc vagy negyven év múlva. Nem mintha Shawn ezt látná.

– Mr. Wyatt – szólt végül Joseph Rutledge, ahogy Shawn állta a tekintetét. – Mióta van ilyen természetellenes kapcsolatban a fiammal?

Shawnnak emlékeztetnie kellett magát, hogy Joseph Rutledge nagyon beteg volt. Nem vitatkozhat egy haldoklóval. – Kevesebb, mint egy hónapja, uram.

– Ez megkönnyíti a dolgot. – Joseph Rutledge felkapott egy tollat, és írt valamit egy papírra, aztán az asztalon Shawn felé tolta. – Úgy vélem, ez méltányos kárpótlás lenne azért, hogy véget vessen a fiammal való kapcsolatának.

Shawn a papírra pillantott, és csak bámult.

– Hűha, hízelgő, hogy ilyen nagyra értékel – felelte és felállt. – Köszönöm, de köszönöm nem.

– Bolond, fiú – mondta megvetően az öreg. – Legfeljebb néhány hét múlva el fogja dobni. Mindig ezt teszi.

– Honnan tudja? Tizenöt éve nem látta.

Joseph fintorgott. – Lehet, hogy már nem él itt, de ez nem változtat azon, hogy mindent megtudjak róla. Minden játékszeréről, aki volt és eldobott. Igaz, volt néhány kitartó, de mindenkinek megvan az ára. 

Amikor Shawn megértette ennek jelentését rosszul lett. – Maga beteg – suttogta. – Tudja, hogy lefizette a szeretőit?

Joseph felvonta a szemöldökét. – Természetesen. Ő a fiam. Nem bolond… leszámítva azt az ostobaságot, hogy homoszexuális.

Shawn a fejét rázva felállt és az ajtó felé indult. Ennek az embernek nem lehetett érvelni.

Amikor kinyitotta az ajtót, Joseph hangja megállította.

– Mondjon egy árat, Mr. Wyatt. Mindennek megvan az ára. 

– Néhány dolognak nincs. – Shawn kisétált.

Mindenkinek megvan az ára.

Tehát ezt tanította Joseph Rutledge a fiának.

Shawn nem volt biztos, hogy ebben a pillanatban kit sajnált jobban: Rutledget, az apját vagy saját magát.