Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 4. fejezet

– Lazíts, ember – mondta Christian, és lehuppant a mellette lévő székre.

– Hogy érted? – kérdezte Shawn, és körülnézett az előadóteremben, mielőtt a kezére nézett.

– Pokolian feszült vagy. Ideges vagy a jegyeid miatt? Nem azt mondtad, hogy beszéltél Rutledgel és meggyőzted, hogy adjon neked egy második esélyt?

– Igen, megtettem. Még nem buktatott meg… kettest adott. – És istenem, ettől úgy megkönnyebbült. Shawn nem gondolta, hogy valaha is örült volna ennyire egy kettesnek.

– Gratulálok – mondta Christian vigyorogva, és megveregette a hátát. – Még mindig csodálkozok, hogy sikerült meggyőznöd.

Shawn igyekezett elkerülni barátja tekintetét.

– Falra festett ördög – motyogta Christian.

A pillanatnyi csend, ami az előadóteremre esett szinte mulatságos volt. Szinte.

Shawn Rutledge magas alakjára pillantott, mielőtt elkapta volna a tekintetét.

– Meglettek a félévi jegyek – kezdte Rutledge bevezető nélkül. – Harmincnyolc diák jegyét jelentettem, akiknek a jegye hármas alatt volt. A jelentéseket elküldtük a Jegyző Hivatalnak, ami majd továbbítja az egyes diákoknak. – Szünetet tartott. – Ha kérdésük van, tegyék fel.

Csend.

Egy srác felemelte a kezét.

– Igen, Mr. Taylor? – kérdezte Rutledge, és elindult a diák felé. Shawn nem nézett rá; csak a szeme sarkából látta.

– Nem értem – kezdte Taylor. – Egyest kaptam, és kész! Nem javíthatok a jegyemen? Minden más osztályban a félévi jegyek nem befolyásolják az általános tanulmányi átlagot. Nagyjából arra vannak, hogy állunk a tantárgyból, és hogy többet kell-e tanulnunk, de nyilván nem az ön tantárgyából. Mi a… nem értem!

Shawn összehúzta magát.

– Szegény srác – suttogta Christian.

Szünet következett.

– Mr. Taylor – szólt végül Rutledge veszélyes halk hangon. – Olvasta a tantervet?

– Nos, igen, persze. – Taylor mindennek hangzott csak meggyőzőnek nem.

– Ha elolvasta volna a tantervet, akkor tudná, hogy a tantárgyamból a félévi jegyek befolyásolják az évvégi jegyeket. Más szavakkal, ha sikertelen félévi jegyet kap, akkor nem kap sikeres évvégi jegyet. Nincs kivétel.

– De ez nem igazságos! – háborgott Taylor. – Ezeket a dolgokat nem így csinálják! 

– Az én tantárgyamnál igen. – Ha lehetséges, Rutledge hangja még halkabb lett. – Nem hunyok szemet egy diák felett sem, akinek a félév idején kriminális volt az óralátogatása, és aki későn vagy nem adta be a feladatait. Ha elolvasta volna a tantervet, amint azt mindannyiuknak mondtam, a félév első napján, akkor nem állna ebben a nehéz helyzetben. Csak magának köszönheti. Van még kérdése? Intelligens kérdések?  

– Nem – morogta Taylor.

– Végeztünk, vagy bárki más értelmetlen kérdésekkel akarja pazarolni az időmet, amikre állítólag tudja a válaszokat?

A csend szinte kísérteties volt. Senki sem mert még levegőt venni sem.

– Jó. – Rutledge visszatért az asztalához.

– Hú – suttogta Christian alig hallhatóan. – Mi mászott fel a seggébe és halt meg?

Valószínűleg feldühítette, hogy nem buktathatott meg, gondolta Shawn. 

A bőre bizsergett. Felnézett, Rutledge olyan utálatos pillantást vetett rá, amitől azaz érzése támadt, mintha ki akarná taszítani a teremből. Shawn felemelte az állát, és határozottan tartotta a szemkontaktust. Komolyan, mi baja a férfinak? Nem mintha kényszerítette volna Rutledget, hogy a farkát egy diák szájába tegye.

A gondolattól – az emléktől – Shawn elpirult és kényelmetlenül mocorogott a székén. Rutledge merev arcát nézve nehéz volt elhinni, hogy tényleg megtörtént.

De megtörtént.

Shawn Rutledge kezére pillantott – az arcát fogta vele, amikor Rutledge a farkát a szájába tolta…

Shawn megnyalta az ajkát, a bőre kényelmetlenül forró lett, és inkább maga elé összpontosított.

Nem gondolt erre.

Nem.

 

* * *

 

Azt hitte elfelejtheti a történteket, és hogy Rutledge az eset után csak figyelmen kívül hagyja.

Mindkét szempontból tévedett.

Shawn felsóhajtott, és rosszkedvűen bámulta az előtte álló feladatot. Rutledge hihetetlenül kemény volt az elmúlt napokban, brutálisan nehéz feladatokat adott neki, és folyamatosan szidta mindenki előtt, amikor Shawn nem teljesítette őket Rutledge megelégedése szerint.

– Végzett, Wyatt? – kérdezte egy ismerős hideg hang, és Shawn megfeszült. Balra pillantott Christianra, de barátja túlzott érdeklődéssel nézte az előtte álló könyvet. Áruló.

– Mindjárt kész vagyok – hazudta Shawn. Megmerevedett, amikor Rutledge a kezét az íróasztalára tette, és lehajolt, hogy Shawn előtt lévő üres papírra nézzen.

– Látom – mondta Rutledge.

Shawn elfordította a fejét, hogy rápillantson, és megdöbbent, hogy milyen közel volt a férfi arca. Néhány centire. Tekintete egy pillanatra találkozott a sötét szemekkel, mire tulajdonosa gúnyosan elhúzta a száját. Rutledge felegyenesedett lenyűgöző magasságában, és azt mondta: – Tíz perc múlva be kell adnia, Wyatt.

– De azt mondta…

– Tíz perc – ismételte Rutledge ellentmondást nem tűrő hangon. 

Elindult, és Shawn mérgesen nézte a hátát.

Visszatért az előtte lévő papírhoz, és mogorván bámulta. Nem volt igazságos. Hogyan kellett volna elvégeznie ezt a feladatot ilyen rövid idő alatt? A kérdések nevetségesen nehezek voltak, és alig tükrözték az órán tanultakat. Miért nem hagyhatja a seggfej csak békén? Úgy érezte, hogy Rutledge elhatározta, hogy pokollá teszi az életét – és ez sikerült is neki.

Shawn a homlokát ráncolva próbálta kordában tartani az indulatait, és kudarcot vallott. Fáradt volt, alig aludt, éhes és dühös volt – ami soha nem volt jó kombináció.

Később mindent hibáztathatna az alváshiánytól. Az alváshiányt hibáztathatná, mert megírta azt, amit soha nem írt volna meg, ha nem lenne olyan rohadt fáradt, éhes és dühös.

Shawn pontosan tíz perccel később átadta a „feladatát”, és visszasétált az asztalához. Még félúton sem járt az asztala felé, amikor Rutledge nagyon halk hangon azt mondta: – Mr. Wyatt, az irodámba az órái után.

Kiszáradt a szája, ezért Shawn csak bólintott.

Idióta, mondta magának. Nem kellett volna hagynia, hogy a rossz kedve legyőzze.

 

* * *

 

Amikor az óráinak vége lett, Shawn Rutledge irodájába ment, ahogy parancsolta.

Mély levegőt vett, és bekopogott az ismerős ajtón.

– Gyere be.

Shawn bement és óvatosan becsukta az ajtót.

Aztán Rutledge asztalához sétált.

– Nos? – kérdezte, és keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt.

Rutledge lassan felnézett. Az arckifejezése határozottan merev volt, amikor egy darab papírt Shawn felé tolt – a „feladatot”. 

– Ez mit akar jelenteni?

Shawn felvette a papírt, és újra olvasta a rá írt egyetlen mondatot, mintha nem tudná, mit írt.

Meg akarsz buktatni, hogy ne legyen más választásom, mint újra leszopni a farkad?

Shawn kicsit kínosan érezte magát. Nem hitte el, hogy elvesztette az önuralmát, és ezt tényleg leírta.

De hangosan azt mondta: – Nem tud olvasni, uram? – Néhány napja nem merte volna használni ezt a beképzelt hangnemet Rutledgel szemben, de nyilván csoda történt, mióta a férfi farka a szájában volt.

Rutledge felállt és odament hozzá.

Csak néhány centire állt meg előtte.

Shawn nem mozdult, nem volt hajlandó meghátrálni.

– Elintézhetem, hogy kirúgjanak ezért – felelte Rutledge.

– Persze, de én is ki tudom rúgatni. És a karrierjén is foltot ejthet, ha mindenki megtudja, hogy szexért ad jó jegyet. 

Rutledge megragadta a nyakát. – Te kis szarházi. – A keze megfeszült a torkán. – Fenyegetsz?

– Nem – krákogta Shawn. – Csak nem szeretem, ha megfélemlítenek. Nem kényszerítettem, hogy a farkát a számba tegye, professzor. 

Rutledge orrlyukai kitágultak. Nem szólt semmit, az állkapcsán mozogtak az izmok.

– Komolyan, mi bajod velem? – kérdezte Shawn, és megpróbált lélegezni Rutledge szorításától. – Nem lehetek az egyetlen diák, akit használtál. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, de tisztességes üzlet volt: mindketten nyertünk vele valamit. Miért vagy még mindig a sarkamban?

– Soha nem adok jó jegyet szexért – közölte Rutledge. – Te voltál az egyetlen kivétel.

Shawn pislogott. – Mi? De hallottam…

– Igen, folyamatosan kapok ajánlatokat, de mindenkit feljelentek, aki elég ostoba ahhoz, hogy egyenesen ezt javasolja. Úgy nézek ki, mint aki bármiért jó jegyet adna, Wyatt?

Hát nem. Ezért volt nehéz Shawnnak elhinnie, amikor Christian elmesélte neki a pletykát.

– De hát… – Shawn Rutledget tanulmányozta. – Akkor mi van velem? Miért én?

A csend elnyúlt. És nyúlt. És még tovább nyúlt.

Ó.

Shawn megnyalta az ajkát. – Akarsz engem. – Bizonytalanul kuncogott. – Azta. Azt… azt hiszem, ez hízelgő.

Rutledge mérgesen nézett rá, és a keze megfeszült Shawn torkán. – Ez csak vágy, semmi más. Nem kivételezek veled.

– Már „kivételeztél velem”, professzor. Teljesen seggfej voltál az utóbbi időben… még jobban, mint általában. – Shawn állta a tekintetét. – Legyünk őszinték, ember. Nem akartam megbukni a tantárgyadból, ezért leszoptalak. Nem kényszerítettelek, hogy fogad el az ajánlatomat. Azt akartad, hogy szopjam a farkad, és megkaptad, amit akartál. Nem az én hibám, hogy nem tudtál ellenállni. És az biztos, hogy nem az én hibám, hogy felizgatlak. Tehát kérlek, hagyd abba, hogy ezt rajtam vezeted le. Értem, szexuálisan csalódott vagy, de használd a kezed, vagy bassz meg valakit…

– Azt nem hinném – mondta Rutledge nagyon lassan.

Shawnnak nem tetszett a csillogás a szemében. – Mi?

– Mindig megkapom, amit akarok – felelte Rutledge, hangneme lágy volt, ellentétben az erős szorítással Shawn torkán. Valószínűleg zúzódások lesznek rajta. – Ha a szád akarom, megkapom a szád, nem pedig valaki másét. Térdelj le.

Shawn rámeredt. Ez a férfi most komoly volt?

– Nem hinném, professzor – mondta ugyanolyan lassan. – Te akarod, hogy szopják a farkad. Én hetero vagyok. Mi a jó nekem ebben?

Rutledge szeme összeszűkült. – Nem ismétlem meg a hibámat. A második félévért meg kell dolgoznod, mint mindenkinek. Nem fogok neked olyan jegyet adni, amit nem érdemelsz meg.

– Akkor úgy tűnik, ez lesz az első alkalom, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Uram. Engedjen el. Most.

Rutledge nem engedte el, végigmérte a tekintetével. – Kétezer – mondta.

Shawn a homlokát ráncolta. – Mi?

– Havonta kétezer dollár.

Shawn hitetlenkedve nevetett. – Te most viccelsz velem. Nem vagyok kurva. – felelte a hangjában kemény éllel.

Rutledge felvonta a szemöldökét.

Shawn mogorván nézte, bár érezte, hogy az arca felforrósodik. 

– Ez más.

– Miben más? 

Rutledge ajka felívelt, de Shawn soha nem nevezte volna mosolynak. – Pénzre van szükséged. Ez sokkal egyértelműbb, mint hogy jó jegyért kurválkodj, Wyatt.

– Honnan tudod? – kérdezte Shawn élesen.

– Van szemem. A legtöbb ruhád kopott és régi.

Rutledge hangneme tényszerű volt, Shawn mégis hirtelen nagyon is tudatában volt a megjelenése kopottságának Rutledge makulátlan öltönyéhez képest. – Nincs jobb dolgod, mint tanulmányozni a diákok ruháit?

Rutledge hüvelykujjával végigsimított Shawn nyakán. – Kétezer havonta. Csak azért, hogy leszopd a farkam. Gondolkozz el rajta, Wyatt.

Shawn nem akart gondolkodni rajta. Rutledge arcába akart nevetni és kisétálni, de…

De.

Az otthoni üres hűtőre és konyhaszekrényekre gondolt. A jövő héten esedékes bérleti díjra gondolt. Gondolt a hamarosan jövő télre – és a fűtési számlákra. Mrs. Hawkins bérére gondolt. Arra gondolt, hogy alig látta Emilyt és Méhecskét, mert két munkahelyen kellett dolgoznia, és még ígyis alig kapart össze valamennyit a megélhetésért.

Kísértésbe esett. Kibaszott pokol, kísértésbe esett. Ettől nem igazán lett büszke magára, de Rutledgenek igaza volt: pénzre volt szüksége, és nem volt olyan helyzetben, hogy válogasson a pénz forrását illetően.

– Háromezer – szólt Shawn. Ha kurválkodni akart, akkor nem adja olcsón magát. Rutledge nem volt házas, könnyű munkát végzett és több díjnyertes könyvet adott ki. Könnyen megengedhette magának.

Rutledge felhorkant. – Nem gondolhatod komolyan. Ötven kurvát is találok ennyi a pénzért.

– Abban biztos vagyok. De engem akarsz. És én nem vagyok kurva.

– Átverhetsz.

Shawn figyelmen kívül hagyta a döfést, Rutledge szemébe nézett és halkan mondta: – Nem mintha nem engedhetnéd meg magadnak. Háromezer, amiért bármikor megbasszhatod a szám.

Rutledge orrlyukai kitágultak. Arca nehezen volt olvasható, de az éhség a szemében, amikor Shawn ajkára nézett, félreérthetetlen volt. Shawn furcsán érezte magát. Hetero volt, de ha őszinte akart lenni magával, be kellett ismernie, hogy ez pokolian hízelgő volt. Ez az ember, ez a hatalmas ember, akitől mindenki félt, és tisztelt – ennyire akarta őt.  

– Bármikor? – kérdezte Rutledge, és Shawn szemére emelte a tekintetét.

Egy pillanatnyi habozás után Shawn bólintott. Milyen gyakran követelheti Rutledge? Valószínűleg hetente néhányszor, legfeljebb. Körülbelül havonta tízszer. És háromezer dollárt kapna érte. Ott tudja hagyni az egyik munkahelyét és több időt tölthet a gyerekekkel.

Megérte volna.

– Nos, rendben – mondta Rutledge, és elengedte a torkát. Visszament a székéhez, és Shawnra nézett. – Mire vársz, Wyatt?

Shawn nyelt egyet, és lenézett a férfi nadrágjában lévő lenyűgöző dudorra. Totál meg tudja csinálni. Csak havonta tízszer és háromezer dollár a problémáira. Már egyszer leszopta Rutledge farkát, és nem volt undorító. Meg tudja csinálni.

Shawn bezárta az ajtót, majd térdre rogyott az egyetem leggyűlöltebb professzora előtt.