Jay Crownover - Asa 6. fejezet

6. fejezet

Royal

Tudtam, hogy csak el kellene kérnem a telefonját, és hívni egy taxit, ami vissza furikázz Capitol Hill-be. Azt is tudtam, hogy Nash örömmel felkelne és összeszedne engem, még ha igencsak elmúlt éjfél is. De hetekig horgásztam Asa-ra, hogy hazavigyen, és ha ez az egyetlen lehetőségem, akkor megszerzem. Így fogom tolni a dolgot, még akkor is, ha inkább látszott bosszúsnak és zaklatottnak, mint szerelmesnek. Emellett, nekem adta a kabátját megint, amikor a hőmérséklet fagyásig hűlt és valahogy tudtam, hogy ez jelentett valamit, még ha nem is volt ennek tudatában.

- Milyen volt visszatérni a munkába? - A vontatott beszéde mézesmázos volt és meleg, ahogy a csendes utcán vezetett előre. Nem hiszem, hogy tudtam volna bárki más felnőttről, akinek még nincs kocsija. Ez csak még egy darab volt az Asa Cross féle kirakósból.

- Bonyolult volt. Soha nem voltam más valaki partnere, kivéve Dominic-é, szóval furcsa volt, hogy valaki újjal kellett járőröznöm.

Az ideiglenes partnerem egy Barrett nevű fickó volt. Sokkal idősebb volt, mint én és a leghatározottabban erős, és csendes típus. Hozzászoktam ahhoz, hogy hagytam Dom irányítsa a vezetést, kövessem a mozdulatait, így furcsa volt próbálni alkalmazkodni ahhoz, hogy én legyek a beszédesebb partner. Eddig a Dom nélküli műszakok elég eseménytelenek voltak, és a fegyveremet sem kellett előhúzni vagy bármilyen veszélyben részt venni. Rettegtem a naptól, amikor ez megtörténik, annak ellenére, hogy a részleg dili doki azt mondta, ez normális. Meg volt győződve arról, hogy némileg kis fokú PTSD (Poszttraumás stressz zavar) tünetem és bűntudatom volt, ami gyötört, és hogy láttam Dom-ot majdnem meghalni kötődött ahhoz a tényhez, hogy sértetlenül megmenekültem a lövöldözésből.

Asa oldalához dőltem, amikor észrevettem, hogy reszket a hidegben. Izgalom száguldott át rajtam, amikor a karjába vonta a vállaimat és hozzám bújt. Persze, ez valószínűleg azért volt, hogy felmelegedjen, de a libidómat ez nem érdekelte.

- Hogy van a partnered?

Utáltam úgy gondolni Dom-ra, hogy ágyhoz volt kötve és gyógyul. Olyan fickó volt, aki szerette az akciót, aki szeretett aktívan részt venni, de a jelenlegi állapotában minden, amit tudott csak feküdni az ágyban és végtelennek tűnő órákig a Netflix-et bámulni, miközben a lánytestvérei tébláboltak körülötte. Minden alkalommal nyomta a szívem, amikor felvettem az egyenruhámat, hogy én voltam az, aki mehetett dolgozni az, aki végül rendben volt, míg Dom volt az, aki megrekedt, és nem tudta, milyen jövő elé néz. Az igazságtalanság az egész bőrömet végighasította, és minden egyes műszakban nehezen megült a gyomromban.

- Alakul. Sok fizioterápiára lesz szüksége, amint visszatér a harci formájába. A törött combcsont nem vicc.

- Ha szükséged van egy névre, én ismerek egy fickót.

A szempilláim alól felnéztem rá. - Ismersz egy fickót?

Megérkeztünk egy nehezen leírható, és őszintén silány lakáskomplexushoz és követtem fel néhány lépcsőfordulón át. Ez nem olyan volt, ahol valaha is elképzeltem, hogy lakik.

- Nos, Rome ismer egy fickót. Régebben Rome öccsével randizott, Rule ikertestvérével, Remy-vel. A neve Orlando Fredrick és ő egy igazi nagyágyú sport fizioterapeuta. Találkoztam vele néhányszor, amikor beugrott a Bárba, hogy Rome-mal beszéljen. Elég jó fickónak tűnik, és Rome szerint, érti a dolgát.

Rome nem csapna be engem, nem olyan típus, aki csak úgy dicséreteket oszt vagy könnyen tiszteletet, így feljegyeztem az elmémben ezt a nevet, hogy majd továbbadhassam Dom-nak és követtem Asa-t a lakásba. Apró volt, tényleg apró, és nem sok minden volt benne. Úgy értem, ez egy stúdió lakás volt, így nem sok hely maradt a dolgoknak, de az ágy felett egy tisztességes méretű lapos képernyős TV, egy kis bár szett és egy megviselt állítható támlájú szék, nem tűnt úgy, hogy bármilyen részben is itt lakna.

Ha aggódott, vagy érdekelte volna az enyhe meglepett reakcióm a lakására, nem mutatta. Felkapcsolta a lámpát, ledobta a kulcsait és a telefonját az icipici kisasztalra és végigtolta a kezét a sűrű, szőke haján.

- Hadd ássak ki néhány tiszta lepedőt, így ki tudod cserélni az ágyon, mialatt én lezuhanyozom. - A szék felé döntötte a fejét. - Én majd ledőlök a fotelben, mivel bárhol el tudok aludni, és így tied lehet az ágy.

Kinyitottam a számat, hogy vitatkozzak. Nem egy extra méretű ágy volt, de határozottan elég nagy mindkettőnk részéré. Mégis ott volt az a ragyogás az aranyszemeiben, egy figyelmeztető kis fény, amitől összekattantak a fogaim csendes csalódásban. Mindig olyan érzésem volt, mintha szavak nélkül próbálna mondani valamit, mintha egy kimondatlan üzenetet küldene nekem, csak túl ostoba voltam ahhoz, hogy felfogjam. Valami dolgozott a mocsári macskaszemek mögött és feltekeredett benne a feszültség, aminek a vibrálását éreztem, és vártam, hogy ösztönösen feloldódjon. Levontam a vállaimról a kabátját, és az egyik szék támlájára akasztottam, ami az asztalnál állt. Elvettem az ágyneműt és a takarót, amit odalökött nekem, mielőtt megfordult, és elindult abba az irányba, ahol feltételezem a fürdőszoba volt.

Az ágy szélére zuhantam és üres tekintettel bámultam a repedt nyitott ajtót. A kezemből a csomagot letettem magam mellé és megpróbáltam fejemben összeszedni mi is történik. Ez abszolút nem az a kép volt, amit szerettem volna, amikor hazajövök egy szexi délivel. Abban biztos voltam, hogy egyszer csak ketten voltunk, egyedül, a kétségtelen forróság és kémia, ami pattogott és sistergett közöttünk a robbanási pont már a láthatáron volt. És akkor végre megkapnám mindazt, amit tudtam, hogy Asa egyenesen felajánlott. Akartam azt a mézesmázos sármot, azt az erőfeszítés nélküli szexiséget, és mindazt a viharos vágyat, amiről tudtam, hogy lesben áll a felszín alatt, a jó kisfiús megtévesztő külsőben rejtőzik. Felsóhajtottam és az elhagyott telefonjára néztem, és azon tűnődtem, hogy tényleg fel kellene-e hívnom valakit, hogy megmentsen. Ez kezdett olyannak tűnni, mintha Asa vágya megmentene engem attól, amiről ő nyilvánvalóan azt gondolta, hogy sokkal erősebb hiba lenne, mint az én vágyam általi hiba.

Felálltam, és elindultam, hogy kinyissam annyira a repedezett fürdőszobaajtót, hogy el tudjam mondani neki, hívok egy taxit és hazamegyek. Nem fogom kirúgni őt az ágyából, amikor nyilvánvalóan nem akarja, hogy itt legyek. Így is volt már elég dolog az életemben, ami miatt rosszul éreztem magam; nem volt szükségem arra, hogy hajtsak még több elutasítás után Asa-tól.

- Hé, én csak… - félbehagytam, ahogy a nyelvem hirtelen elfelejtette hogyan kell működni és minden gondolatom kiszökött a fejemből.

Persze nem lehetett teljes méretű kád és zuhanyzó ebben az apró lakásban. Csak egy zárt zuhanyfülke volt épphogy tejüvegből, ami semmit nem takart el. A zuhanyzóból származó gőz nem volt elegendő, hogy elhomályosítsa az előttem lévő látványt, és a kezem tovább lökte az ajtót, mintha tőlem függetlenül működött volna.

Az egyik karját a feje felett behajlította a homlokán pihentetve, miközben a zuhogó víz körbevette őt. Megfordult, hogy rám nézzen, amikor kinyílt az ajtó. Még a zuhanygőz és a párás üveg között is láthattam, hogy a ragyogó tekintete az enyémre nézett, miközben a másik karjával az öklébe mozgatva dolgozott fel-le a lenyűgöző erekcióján, ami nyilvánvalóan miattam volt.

Tudtam, hogy be kellene csuknom az ajtót és elmenni. Ez az ő területe volt, a magánjellegű pillanata, de nem tudtam megtenni, és egyforma részt voltam begerjedt és dühös, miközben néztem, ahogy magán dolgozott, mialatt pislogás nélkül bámult rám. Gyönyörű volt; ez volt gyönyörű. Mégis annyira dühös voltam azok után, hogy minden szempontból világossá tettem neki, hogy csinálhatja azt velem, de ő mégis inkább önmagát elégíti ki, minthogy engem ágyba vigyen, ezért nehezen értékeltem az egész szépséget, még akkor is, ha a látvány teljesen átjárt. Elpazarolt valamit, ami jogosan enyém lett volna és rá akartam ordítani, állj, hogy kérjen meg, csatlakozzak hozzá a víz alatt, és hogy így a lüktető bizonyítékának felizgultságát jobban kihasználhatta volna, de csak döbbent csendben álltam, földbe gyökerezett a lábam két tüskébe, a szenvedélybe és a dühbe.

Meglehetősen hosszú volt, keskeny vonalú és arany bőr feszült rajta. Szőke haja sima volt, sötétebb árnyalatú a víztől, és a szemei ragyogtak az arcán, mintha valami a mélyből megvilágította volna őket. Az izmok a karján és a széles vállán keresztül megfeszültek és táncoltak, ahogy a keze mozgott a vastagágán, a türelmetlennek látszó izgalmán, ami a lábai között kitartóan kimagaslott. A hasizmai határozottan összehúzódtak majd elernyedtek, hosszan nyögött, miután még néhány célzott lökés elhozta a beteljesülést. Az egész teste csak egy kicsit rángatózott és esküdni mertem volna, hogy a nevemet tátogta, amikor elment, de lehet ez vágyálom volt a részemről. Az ökle ellazult és lassan pislogott rám, miközben kinyúlt, hogy kilökje a zuhanyzó ajtaját. Egymásra bámultunk egy hosszú néma pillanatig és én a torkomhoz emeltem a kezemet, mert úgy éreztem, minden, amit mondani akartam, bennrekedt.

- Szívás vagy és most éppen egy bizonyos mértékig utállak téged. - Szavaim érdesek és durvák voltak, ahogy sarkon fordultam és kiviharzottam a fürdőszobából, meggyőződve arról, hogy becsaptam magam mögött az ajtót.

Meg akartam fojtani és dugni vele, nem voltam benne biztos melyik vágy volt az erősebb. Az asztalhoz lépkedtem, és felkaptam a telefont, minden szándékkal, hogy kijussak ebből a lakásból. Távol tőle. Ez érzelmi túlterhelés volt, nem akartam olyat tenni, amit később megbánok, amikor már tisztábban tudtam gondolkodni. Valójában, tudtam átvert, azt akarta, hogy be sétáljak hozzá és nézzem, mit csinál. Az ajtó okkal maradt nyitva; szándékosan ott hagyott fortyogni, amint besétáltunk az ajtón. Egy számító gazember volt, és valóban elkezdtem látni ki ő az egész ragyogás és sárm alatt, ami mögé egész idő alatt rejtőzött.

Asa azt akarta, tudjam, annak ellenére, hogy akart engem, nem fog valaha is odáig elmenni, még amikor csak mi ketten, egyedül voltunk a lakásában. Ezt megmutatta meglepően tisztán és eleven módon, és most el kellett szabadulnom innen, még akkor is, ha soha az életben nem fogom elfelejteni azt a képet, ami örökre az elmémbe vésődött.

Persze a telefonon jelszó volt, ami csak még tovább erősítette a frusztráltságomat. Kifejezéstelenül bámultam, próbáltam kitalálni a következő lépésemet, amikor ujjak tekeredtek a csuklóm köré, és kihúzta a haszontalan eszközt a kezemből. Körbe forgatott és figyelmetlenül visszadobta a telefont az asztalra. Rám meredt, ami megfélemlítő is lehetne - végül is, nem igazán ismertem jól Asa-t - de nem törődött azzal, hogy felvegyen valamit, még egy törölközőt sem. Túl közel állt és túl meztelen volt nekem ahhoz, hogy érezek bármi mást, az átkozott vágyon kívül, ami úgy tűnt a sajátjának tartott, és ami visszatódult a felszínre.

Mogorván néztük egymást, az ujjai a pulzusom köré fonódtak, ami dübörgött az érintése alatt. Szája szigorú vonalú volt, és víz folyt le a halántékán, majd keresztül a mellkasa csupasz síkján. Asa gyönyörű férfi volt, amikor kopott farmerban és régi pólóban volt; de meztelenül és dühösen, úgy nézett ki, mint egy ókori görög isten, aki puszta látogatást tesz az emberek között.

Megrázkódtam a meglepettségtől, amikor a másik kezét arra használta, hogy felnyúljon és kihúzza a gumit, ami rendetlen csomóba tartotta a hajamat a fejem tetején. A kusza szálak, összevissza hullottak a vállaim köré, én meg hátradöntöttem a fejemet, hogy rá nézek.

- Neked fogalmad sincs róla, mit teszel velem, Royal. - A hangja mindig olyan gazdag, és tele volt meleg déli hangsúllyal. Most rekedtnek hangzott és remegés is volt benne, amitől a szívem megbotlott magában.

- Igen, nos, nagylány vagyok, Asa. Talán meg kellene kapnom azt a lehetőséget, hogy ezt kitaláljam, anélkül, hogy eldöntöd helyettem.

Ujjai megremegtek a csuklómon át, amikor a könyököm felé mozdultak, tovább felfelé haladva, azért, hogy a markával megfogja a vállamat, majd a kezét az állkapcsomra tette, miközben a hüvelykujját végig dörzsölte az alsó ajkamon.

- Zsaru vagy. - Mintha ez neki elég ok lett volna, hogy harcoljon az örvénylő akarat és a szükség ellen, ami kettőnk között húzódott.

Kifújtam a levegőt és felemeltem a saját kezemet, hogy a csuklója köré fonjam. - Tudom, de nem ez minden, ami vagyok. - Végül ettől a szürreális beszélgetéstől elkábultam, miközben meztelen és miközben még mindig elég mérges voltam rá. Talán igaza volt. Talán nem igazán értettem, mit próbáltam meg tenni vele.

Egy önelégült mosolyra görbült a szája sarka, majd tett egy lépést hátra tőlem. Ördöginek és nagyon is csábítónak látszott. - Te mérges vagy rám.

Beleegyezően bólintottam. - Az vagyok. Az a meglepő mutatvány a zuhanyzóban aljas trükk volt. Tudom, hogy kitervelted. Azt akartad, hogy meglássalak. Azt akartad, tudjam, annak ellenére, hogy üldözlek téged, világossá tettem, akarlak… te nem fogsz átmenni a határon velem. Ez totál szemét húzás volt.

Először azért akartam őt, mert úgy tűnt, mint aki tökéletes elterelés az összes többi dologtól, ami rossz volt az életemben. Aztán még jobban akartam, mert lehetetlenné tette, hogy megkapjam őt. Most, csak akartam. Egy hiánytalanul szexi és meztelen férfi állt előttem, és bármilyen ok, amiért talán valaha vele akartam lenni, felületesnek tűnt, amikor szembe kerültem az összes nevetséges férfias gyönyörűségével.

Leszegte az állát, alig figyelmeztetésnek, hogy éppen tudassa velem, eltaláltam az igazi indítéka célját. Oldalra kitartotta a karjait, és kihívóan felvonta mindkét szőke szemöldökét, majd selymes és csábító hangon ezt mondta, - Elégnek kellett volna lennie. Kár, hogy nem volt az, mert egész idő alatt rád gondoltam. Nem tudom, hogy szerencsések vagyunk-e, vagy kudarcra ítéltek, amiért soha nem tűnik úgy, hogy képes vagyok hosszú ideig jó dolgot tenni. Egy percre mögöttem voltál, Vörös. Én nem fogok átmenni a határon, de ha te akarod, nem foglak többé megállítani.

Az alsó ajkamba haraptam és néztem, ahogy a reakciója fellángol a szemeiben. - Mi történik, miután megteszem? - Volt egy szálnyi hezitálás a hangomban és tudtam, hogy hallotta. Hagyta lehullani a karjait és visszafordult a bevetetlen ágyhoz.

Nem igazán gondolkoztam ennyire előre, amikor a kezeim a nadrágjában voltak a parkolóban, vagy amikor szándékosan levettem a ruhámat előtte a Bár a táncparkettjén. Minden, amit tudtam az volt, hogy ő volt az első férfi, aki valaha is arra késztetett, hogy akarjam, igazán akarjam, és ő volt az első férfi, aki valaha arra késztetett, hogy üldözzem. Soha nem álltam meg, hogy átgondoljam, mi fog történni, amikor valóban elkapom őt.

- Nem tudok erre válaszolni, de ha találgatnom kellene, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy pusztítással és összetört szívvel fog végződni. Általában ez, ami történik, amikor valami jót kapok az életemben.

Bemászott az ágyba majd a hátára fordult, és felrakta a kezét a feje mögé. - Ha szeretnéd a jelszót a telefonomhoz, megadhatom, így el tudsz menni. Ha maradni akarsz, kapcsold le a lámpát és mássz be ide. Megígérem, hogy viselkedni fogok… mostantól.

Ránéztem, majd ránéztem a telefonra az asztalon, és felsóhajtottam. Tényleg ez volt az egyetlen egy lehetőség, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy viselkedik, vagy pedig elmegyek. Ő mondta, rajtam áll, hogy átmegyek-e a határon, és pontosan ez volt a szándékom, még akkor is, ha valóban pusztuláshoz és összetört szívhez vezet.

Végigfuttattam az ujjaimat a hajamon, megpróbálva kibogozni azt, lerúgtam az edzőcipőimet, és lekapcsoltam a lámpát. Az apró lakás azonnal elveszett a szurokfeketeségben és az egyetlen dolog, amit láttam az Asa csillogó szőke haja volt, és esküdni mertem volna, hogy a szemei ragyogott a sötétben annak ellenére, hogy tudtam, ez lehetetlen. Talán mert nem volt fény, talán mert tudtam, hogy ez alkalommal együtt kellett lennem vele, vagy soha nem lenne rá másik esély, de az ösztönöm azt mondta nekem, ha be akarom neki bizonyítani, az a határ nem létezik egyikünknek sem többé, hogy legyek a legmeztelenebb, ahogy ő is, amikor ágyba mászok vele, ez holtbiztos út volt, hogy megteszem.

Levettem a fejemen át az Under Armour pólómat, kihámoztam magam a sportmelltartómból és a nadrágomat meg az alsóneműmet egy halomban a padlón hagytam. Furcsán felszabadító volt, gondoltam, ahogy az ágy felé mentem. Nem voltam szégyenlős vagy tartózkodó, de ez merészebb volt, mint bármi, amit valaha tettem. Minden, amiben ez a fickó érintett volt, arra kényszerített, hogy én legyek a támadó fél, az üldöző, és bizonyos mértékben tetszett az elképzelés, hogy végül megnyerem a jutalmat, mert nem féltem valami tiltott után menni, és oh, ez annyira csábító volt.

Hosszú lábai megmozdultak, amikor az ágy szélének ütköztem, és kinyújtottam a kezemet, hogy érezem az utat a feketeségben. Éreztem a vádlija izmait húzódni, amihez az ujjhegyeim először dörzsölődtek, és nem tehettem róla, de erre a reakcióra mosolyognom kellett. Az ágy nem volt elég nagy nekem, hogy az oldala mellé csússzak, így szó szerint felmásztam fölé, amitől a meztelen bőrünk húzódott és dörzsölődött egymáshoz. Kizárt dolog volt, hogy kihagyja ezt a meghívást. A kezeim is remegtek, a mellbimbóim megkeményedtek és nem hagytam figyelmen kívül, hogy mellesleg a légzése akadozott és remegett az érintkezéstől. A keze a derekamon landolt, ahogy szétterpesztett lábbakkal rajta ültem a sötétben. A combjai megfeszültek a meztelen fenekem alatt, a farka is megmozdult és emelkedett kettőnk között. A hüvelykujját végigfutatta a bordáim barázdáin és rekedtesen azt mondta, - Ez lehet a legrosszabb bűntény, amit valaha is elkövettem.

Nem láthatta az arckifejezésemet, de összeráncoltam a szemöldököm és kezemmel a mellkasán előrehajoltam. Tetszett, hogy mennyire sima és kemény érzés a faragott izmai a markom alatt. Tényleg olyan volt, mint egy ügyesen kifaragott szobor, amit nemzedékeknek alkottak, hogy élvezzék és megcsodálják.

- Hogy érted?

Kezei felfelé tovább haladtak, amíg a kezeibe nem vette a melleimet. Megrándultam az érzéstől, majd levegőért kaptam, amikor végig futtatta mindkét oldalon a hüvelykujjait a feszülő csúcsokon. Annyira jó érzés volt, hogy elkezdtem belülről kifelé remegni. Nem volt éppen szelíd vagy tiszteletteljes az amilyen módon megérintett, és azt gondoltam, hogy ez teszi ezt ilyen jóvá.

- Amikor egy lány, aki úgy néz ki, mint te, leveszi a ruháit, bűnnek kell lennie lekapcsolt lámpánál. Az elképzelés, hogy te meztelen vagy, a legtöbb fickónak elég ahhoz, hogy elélvezzen, Royal. A valóság, ami előttem van, és hogy nem láthatom, annak törvényellenesnek kellene lennie. - Ez egy durva bók volt, de mégis ez egy édes vélemény volt. Hallottam már hasonló dolgokat ezelőtt, de tőle, nem úgy tűntek, mintha a mellékesen odavetett szavak egyszerű utat jelentettek volna a bugyimba. Nem mintha szüksége lett volna szavakra, egyénként; a bugyim már nyilvánvalóan a szoba túloldalán volt.

El akartam mondani neki, én is ugyanúgy érzek, túl gyönyörű volt ahhoz, hogy sötétben legyen az ágyban, de minden gondolatmenet semmiség lett, amikor a simogató hüvelykujjai hirtelen váltottak egy könnyű csípő fogásra, amitől a hátam meghajlott és a fejem hátraesett, ahogy éles gyönyör dolgozott a megérintett ponttól a belsőmig. Még csak meg sem csókolt, nem csinált semmit romantikusan vagy szenvedélyesen, de máris fel akartam mászni a kimagasló erekciójára, ami életre kelt kettőnk között, és csillapítani akartam a fájdalmat, ami mélyen épült a hasamban.

Elengedte az egyik mellbimbómat és felnyúlt, hogy a tarkómnál belefúrja az ujjait a sűrű hajamba. Lehúzott magára, amíg az ajkaink össze nem értek. Felsóhajtottam, amikor a csapdába esett farka buzgón a hasamnál megrándult, miközben falta a számat, olyan képességgel, ami fegyvernek minősül. Senki nem csókolt úgy, mint Asa. Legalábbis senki, akit valaha azelőtt csókoltam. Olyan módon csókolt, hogy tényleg úgy éreztem, mintha megpróbálná ezt a legjobb csókká tenni, amim valaha volt. Úgy csókolt, mintha biztosra akarna menni, hogy tudjam, hogy bárki, aki utána megcsókol, soha nem versenyezhet vele. Úgy csókolt, mintha a dolgokat az ajkaival és a nyelvével akarná elmondani, amit szavakkal nem tudott. Ettől a fejem elhomályosult és a szívem elkezdett dübörögni. Ez elég volt ahhoz, hogy öntudatlanul szükségszerűen mozogjak rajta.

A szex nem egészen az a valami volt, amit Asa előtt kerestem. Úgy értem, már egyáltalán nem voltam szűz, de elég korán megtanultam, hogy a szex sokkal inkább szolgált a férfiaknak, mint valaha nekem, és hogy soha nem tett túlságosan lelkesé, hogy levetkőzzek elfoglaltságként. Randiztam egy igazán jó sráccal egy teljes évig, amíg a Rendőr Akadémiára jártam, de valahol a határ mentén felmerült, hogy a jó nem elég ahhoz, hogy összetartsa a kapcsolatot, és még vele is, a legjobb szex is kellemes volt. Ez nem volt kellemes. Ez forró, borzongást gerjesztő, testet összetörő szintje volt az érzelmeknek, és ezek nem csak a testemből jövő reakciók. A szívem száguldott. Az elmém kétségbeesetten próbált minden egyes érzést megtartani, és a tüdőm égett az oxigénhiánytól, miközben Asa folyamatosan harapdálta és szívogatta a számat. Próbálta elérni, hogy csak a csókjaitól elélvezzek és elég tehetséges volt, hogy csaknem lehetséges megtudja tenni. De túl sokáig vártam már erre, arra gondolni, hogy csak így voltam vele, túl hosszú idő volt, hogy ne legyen bennem.

Visszahúzódtam, amitől mindketten ziháltunk és levegőért kapkodtunk a sötétben. Kinyúltam és megtaláltam az orra élét, majd végig futtattam rajta az ujjam, felfelé keresztül az egyik szemöldöke ívén. - Rám gondoltál a zuhanyzóban? - A hangom vágyakozónak hangzott a saját fülemben.

A torka mélyéről hangot adott ki, a hátam köré fonta a karjait és átfordított minket, így szétterpesztve a nagy teste alatt voltam. Átnyúlt felettem, amitől a csípőnk együtt mozgott, és a farka ahhoz a helyhez préselődött, ahol a lábam között akartam. Hallottam, ahogy kihúzódik egy fiók, majd visszatolódik, és a fólia gyűrődő hangját, óvszer volt, amit a fejem melletti párnára dobott. Nem igazán lehetett olyan rossz, mint ahogy próbálgatta elmondani nekem. A védekezés még csak nem is keresztezte a gondolataim, és mégis újból azt tartotta szem előtt, ami a legjobb az érdekeimnek, anélkül, hogy megkértem volna rá.

- Rád gondolok amióta először megláttalak. Gondolok a szemeidre és a hajadra. Gondolok ezekre a baszott hosszú lábakra, és arra a tényre, hogy neked vannak a legszebb melleid, amit életemben valaha is láttam. - Felhorkantam, de ő nem tette. - Gondolok a seggedre ahogy kinéz abban a szűk, feszes farmerban, amit akkor viselsz, amikor megpróbálod felkelteni a figyelmemet. Azután emlékeztetem magamat, hogy mindezekhez jön egy jelvény és egy pisztoly és eszembe jut, miért vertem ki magamnak a zuhanyzóban, ahelyett, hogy ágyba vittelek volna, ami sokkal biztonságosabb eljárás mindkettőnknek.

Automatikusan megmerevedtem, de elvette az egyik óvszert, átadta nekem, miközben leejtette a fejét, így végig tudta nyalni a kulcscsontomat. Az orrával megérintette az arcomat, majd az ajkait a fülemre tette és azt súgta, - És mégis itt vagyunk.

Nyeltem egy kicsit, amikor feltolta magát és az alkarjaira támaszkodott a fejem két oldalán. Kinyitottam az óvszer csomagot a fogaimmal és valahogy sikerült felraknom oda, ahova feltételeztem, hogy mennie kell, annak ellenére, hogy a kezeim remegtem, mint egy hibbantnak. Hirtelen azon tűnődtem, hogy mit fogok csinálni, ha ez is a végén élettelen lesz, mint az összes többi alkalommal, amikor megtettem. Tényleg hülyeségnek tűnt besétálni az oroszlán ketrecébe és meghúzni a farkát, anélkül, hogy tudtam volna, megéri-e a kockázatot. Hol volt minden felvilágosultság ezen a ponton?

Az egyik karommal a széles terjedelmű vállát, a másikkal pedig a jól kifaragott hátsója felett karoltam át és visszasúgtam neki, - Itt vagyunk.

Az egyik karját a fejem köré domborította, a másikat addig eresztette, amíg az ujjait a combom köré szorította. A lábamat magasan felhúzta az oldala mentén és éreztem egy döfést csak a hegyével a bejáratomnál.

Láttam, hogy a fogai megvillantak a sötétben, pontosan mielőtt visszaeresztette a száját az enyémre. Az ajkaimba motyogott, - Reménykedjünk, hogy mindketten élve kerülünk ki ebből, - és aztán megcsókolt lelket lopó módon, miközben teljesen elmerült az örömmel fogadó testembe.

Ez minden volt, kivéve élettelen.

Éreztem őt mindenhol, belül és kívül. Ujjai a húsomba vájtak, ahogy a szája mozgott állhatatosan és követelőzően az enyémen. Majdnem túl sok volt. Túl sok érzés, túl sok érzelem, túlságosan sok várakozás. Éreztem, hogy a testem válaszolt a minimális erőfeszítésére a részéről. Csak annyit kellett tennie, hogy megérintsen, ki és be csúszón állandó és erős ritmusban, ahogy tette. Már vonaglottam, már éreztem a belsőmet rázkódni, ahogy szorosan összehúzódottam körülötte. Letettem a kezemet a segge egyik kemény félgömbjére, és belevájtam az ujjaimat csak, hogy jó fogást találjak valamiben, mert a valóság a távolban forgót. Ez kétségtelenül olyan szex volt, ami teljesen nekem szolgált. Mindenhol csókolt. A számat, a nyakamat, a fülem mögött, és mindenfelé, ahol a pulzusom végigszáguldott a nyakam görbületén. Az a keze, amivel a lábamat tartotta, ahol ő akarta, engedett, amikor egyértelmű volt, hogy hajlítva fog maradni és íveltem, ahol pontosan akarta. Ez a kerülő pontosan a lábam közötti forró fájó ponthoz vezetett. Az első nyomástól az ujjhegyével az érzékeny dudoron a nevét sikoltottam. Olyan hangos volt, hogy megfájdult a fejem, de ő csak kuncogott a nyirkos bőrömbe, ahol elég keményen harapdált ahhoz, hogy nyomokat hagyjon.

Az ujjait ide-oda mozogatta és veszélyesen közel vitt engem a széléhez. Éreztem a reakciómat az érintésére és a lökéseire, amitől minden cseppfolyós és forró lett kettőnk között. Nem volt titok, mennyire hatékonyan, tudta hogyan érintsen meg engem, annak érdekében, hogy a legerőteljesebben reagáljak. Keményebben hozzányomódtam. Közelebb akartam kerülni, még akkor is, ha ez nem lehetséges. Ez az egész annyira jó érzés volt, hogy szinte fájt. Éreztem az orgazmust a határon felszáguldani, majd át rajtam. Mondani akartam neki, lassítson le, ez túl gyorsan fog jönni egy ilyen hosszú várakozás után, de a szája újra a fülemen volt, és a hangja csupa édesen és ködösen suttogta, - Nem látlak, de érezlek téged, Royal, és csodás érzés vagy.

Szent szar, ő jó volt. A szavai, és amit az ujjaival csinált aközött, valamint a teste könyörtelen ki-be húzogatása az enyémben, végem volt. Oldalra dobtam a fejem, és ő megcsókolta az arcomat, miközben darabokra törtem alatta. Ez különbözött mindentől, amit ezelőtt valaha átéltem, és határozottan megérte a munkát, amit ráfordítottam. A szemeim lecsukódtak. A légzése akadozó lett, és a nevemet sóhajtotta. Ezután a teste megrándult az enyémben, és a mellkasát az enyémre engedte, ahogy rám dőlt. A szívverése épp olyan ingadozó volt, mint az enyém, miközben vadul vert egymás ellen. Túl sok érzés volt, olyan módon adtam ki magam, amit nem vártam, és nem voltam biztos, hogy kezelni tudom-e bármi is az, ami a borostyánszínű tekintetéből visszanézett rám. Hirtelen nagyon is örültem annak, hogy a lámpa nem volt felkapcsolva.

Elmozdult, így ki tudta húzni magát az erőtlen, ernyedt testemből. Megszorította a seggemet, majd legurult az ágy szélén. Hallottam, ahogy a fürdőszoba körül zörög, az oldalamra fordultam és az arcom alá tettem a kezem. Valamilyen oknál fogva, tényleg úgy éreztem, mintha sírni akarnék. A pusztítás és az összetört szív már igazán nem hangzott viccesnek, mint korábban, mielőtt lefeküdtem volna vele.

A matrac lesüllyedt a súlya alatt, amikor visszatért, és azt gondoltam csak az ellenkező oldalra fog fordulni és alszik. Asa nem tűnt összebújósnak, és őszintén szólva, jól esett volna egy perc, hogy összeszedjem a szarjaimat, csakhogy nem adta meg nekem. Helyette a hátam köré helyezkedett, egyik erős karjával átkarolt és a mellkasához húzott, így szorosan egymáshoz préselődtünk. A hangjában kásás volt a délies vontatottság és az álmosság, figyelmeztetett engem, - A baj mindig nagyon szórakoztató addig… amíg már nem az többé.

Végre elkezdtem hinni neki. Csak annyit tehettem, hogy becsuktam a szemeim, és hagytam, a légzése megnyugtasson és elaltasson, annak ellenére, hogy úgy éreztem, mintha nem csak a határt léptem volna át. Kirobbantam és sztepptáncot jártam mindenhol.