Royal
Összerezzentem, miközben figyeltem, ahogy Dominic a mankóval manőverezi magát, hogy átüljön mellém. Felhívott, és azt mondta, hogy megőrül a lakása ketrecében, és megkért, hogy találkozzak vele a szabadnapomon ebédkor. Természetesen azt mondtam neki, hogy rendben, és felajánlottam, hogy felveszem, mert a mozgásképtelen lábával nem tudott vezetni. Amikor megérkeztem a lakásába, nyilvánvaló volt, hogy a húga idegesebb volt a bezártságtól, mint Dom. És azt mondta nekem, hogy Dom extra zsémbes, mert dugnia kellene. Dom kiabált vele, hogy maradjon csendben, és ahogy elképzeltem a jelenetet az megnevetettet. Dom elég csendes volt a magánéletét illetően, mindig magában tartotta, hogy mi érdekli és a szexuális beállítottságát a mellénye zsebébe rejtette. De gyönyörű és egyedülálló volt, így biztos vagyok benne, az a tény, hogy ágynak esett és egy lakásban ragadt a lánytestvéreivel, akik így teljesen megbélyegezték a szociális életét.
Meglepő módon, ahelyett, hogy bűnösnek éreztem volna magam még mindig amiatt, hogy tönkretettem Dom életét, csak együtt nevetettünk a fiatalabbik húgával, Ari-val, és elszállítottam a legjobb barátomat valamit ebédelni. Ahelyett, hogy a hibámban és megbánásban dagonyáznék, elhatároztam, hogy inkább kiélvezem az időt, amit hetek óta először Dom-mal tölthettek. Úgy tűnik, mintha a látogatásaim a dili dokinál kezdenének kifizetődni... nos, az, meg az is, hogy Asa-val lógtam. Volt valami abban, ahogy figyeltem, hogy a múltja hibái élve felemésztik, és ez feltette nekem a kérdést, hogy milyen szilárdan meg akartam tartani azt az érzést, hogy tönkretettem Dom életét, amikor a partnerem egyértelműen nem értett egyet ezzel. Emellett Barrett-al dolgozni, ahogy értékelte a hozzájárulásomat a partnerséghez, az arra késztetett, hogy rájöjjek, én igazán jó zsaru voltam Dominic-al a hátam mögött és nélküle is.
Felmordult, és maga mellé húzta a mankóit. Nem tudtam pontosan felmérni, hogy mennyi súlyt veszíthetett, amióta megsérült. Úgy nézett ki, mintha egy másik személy lenne.
- Annyira sovány vagy.
Zöld szemei vidáman rám csillogtak. - Tudom. Nem hiszem, hogy valaha is lettem volna ilyen sovány. Még a középiskolában sem.
Mindketten vizet kértünk és mondtuk a pincérnőnek, hogy egy percre szükségünk lesz. Dom figyelmesen nézett, és tudtam, hogy megpróbálja kitalálni jól vagyok-e vagy sem.
- Jól nézel ki. Nagyon jól. Az új partnered nagyon jól a gondodat viseli.
Felvettem a vizet, és kortyolgattam. Vállat vontam, és a hajam a vállam fölé toltam. - Barrett egy jó fickó és jó zsaru. Végezhettem volna valaki rosszabb mellett is.
Dom hátradőlt a széken, és felemelte a karját a mellette lévő székre. - Nem számít, hogy ki mellett kötsz ki. Nagyszerű vagy a munkádban, Royal. Mindig is az voltál.
Fontolgattam ezt egy pillanatig. - Azt hiszem, tényleg csak elkezdtem végre megérteni önmagam. Szerinted én csak vakon követtelek a rendfenntartóvá válásban? Szerinted én csak nem tudtam, hogy mit tegyek nélküled, ezért meggyőztem magam, hogy ezt akarom csinálni?
Összeszorította a száját egy pillanatra, és a sötét szemöldökét összeráncolta a szemei felett. - Te mit gondolsz?
A pincérnő visszajött, és kissé idegesnek látszott, hogy még nem nyitottuk ki az étlapot. Dom rámosolygott, és csak az egyenesen fehér fogainak villanása elég volt ahhoz, hogy elpiruljon és kuncogva eliramodjon.
- Azt hiszem ott vagyok, ahol lennem kell. Talán nem ez a helyes út, de ez egy olyan célállomás, ahol most boldog vagyok. Nem tudom, igazán. Nem voltam biztos benne, hogy ezt a munkát tudom-e nélküled csinálni, amikor vissza kellett mennem dolgozni. De kiderült, hogy tudom csinálni a támaszod nélkül is, amit mindig nyújtottál, és ez arra ösztönöz, hogy jobb legyek ebben.
Valami sötét megmozdult a smaragdos tekintetében, és rájöttem, hogy ez úgy hangzott, mintha nem gondoltam volna arra, hogy mi fog történni, amikor meggyógyul és visszatért a haderőbe. Kinyitottam a számat, hogy elmondjam neki, természetesen várni fogok rá, hogy ismét partnerek legyünk, de felemelte a kezét, hogy elhallgatasson, és lassan megrázta a fejét.
- Ne. Csak ne. Nem akarok közhelyet vagy bocsánatkérést. Mindketten tudjuk, hogy elég szar a vállam, és elvesztettem az egyik vesém. Plusz, ilyen lábbal, ki tudja, hogy sánta leszek-e vagy sem. A jövöm rendfenntartóként bizonytalan, és ez csak így van. Nem a te hibád, és azt akarom, hogy folytasd azt, amit csinálsz velem vagy nélkülem. Csak annyit akartam, hogy sikerüljön neked, és ez boldoggá tegyen.
Beleharaptam a nyelvembe, hogy elfojtsam a bocsánatkérést, amit minden alakalommal bizonygattam neki. Tudta, hogy szeretem őt, és tudta, hogy sajnálom. A dili dokinak igaza volt. Kockázatos munkánk volt, és a helyzeteket könnyedén ellenünk fordíthatják. Én is próbáltam volna rájönni, hogy mi következik, és semmilyen módon nem vonnám emiatt felelősségre Dom-ot.
- Mindkét dolgon dolgozom, siker és boldogság. - Nézni Asa-t ahogy minden alkalommal küzd a hazatalálásért, és mennyire fontos az életemben valamiféle békét találni, és hogy mi történik benne.
Mindkét szemöldökét felemelte, és végül rendeltünk a pincérnőtől pár hamburgert, aki most nyíltan flörtölgetett Dom-al.
- Oh, igen? Ki tesz boldoggá? - Ez volt az, amiért az egész lényemmel imádtam Dom-ot. Annyira jól ismert engem.
Az ajkam sarkába haraptam. A szemeit tágra nyitotta, és az orrcimpái kicsit megremegtek, ahogy megfejtette a kifejezésemet.
- Ez az a fickó, akit letartóztattunk néhány hónappal ezelőtt, ugye? Tudtam, hogy van valami, amikor a testvére megjelent, hogy kivigye és annyira nyugtalan voltál a papír átadással.
Egy kicsit bólintottam, aztán felkönyököltem az asztalra, hogy az álam alá tegyem a kezem. - Kedvelem... több, mint kedvelem, igazán.
- Elég rossz priusza van. - Természetesen, hogy Dominic emlékszik erre.
- Tudom. Valójában nem hagyja, hogy megfeledkezzek erről.
Dom nevetett. - Nos, legalább tudja, hogy nem elég jó neked.
Az asztal szélébe mélyesztettem a körmöm hegyét, és összeszűkített szemekkel néztem a legjobb barátomra. - Ne mondd ezt. Lábujjhegyen jár ezek... az érzések körül. - Nem voltam biztos benne, hogy minek nevezem ezeket az áramlatokat, amik kettőnket körülvettek, amikor együtt voltunk. - Mert úgy gondolja, hogy valami tragikus fog történni, és kénytelen leszek elhagyni őt. Próbálom a kezeim közé zárni és ő küzd ellenem minden lépéssel.
Dom morgott. - De ágyba bújik veled.
Éreztem, hogy a nyakamtól égető pirulás kúszik fel. - Igen, de én voltam az, aki mindent megtett az első lépéssel.
- A szívfájdalmat üldözöd, Royal.
Felnyögtem. - Tudom, de ő egy kockázat, amit vállalnom kell. - Belefáradtam a túl forró, hogy kézben tartsd szerelmi életemmel kapcsolatos gondolatokba, ezért rá tereltem a szót. - Miért gondolja Ari azt, hogy dugnod kellene? - Vicces volt hallgatni, hogy a kis húga milyen udvariasan jelentette ezt ki.
Morgott nemleges válaszként a pincérnőnek, amikor kihozta az ételt. Nem kerülte el a figyelmem, ahogyan mellette habozott, amíg Dom egy kicsit rá nem kacsintott, és elmondta neki, hogy jól néz ki. Valószínűleg jó dolog volt, hogy Dom-ot nem érdekelték a nők, akiknek soha nincs esélyük ellenállni az ő masszív, jó megjelenése, és a vagány, rendetlen karizmája ellen.
- Röviden, volt ez a fickó, akivel összejártunk. Miután hazaértem a kórházból, nem zavartatta magát azzal, hogy benézzen hozzám. Nem mintha komolyak lettünk volna vagy bármi hasonló, de egy „Hé, örülök, hogy nem haltál meg”, jó lett volna. - Kicsit mérgesen bele harapott a burgerébe, amitől mosolyognom kellett. - Ari azt hiszi, hogy találnom kell egy barátot, és letelepedni vele, de biztos vagyok benne, hogy anya mondja ezt, és nem ő.
- Nem akarsz ilyesmit? Valakit, akihez haza mehetsz éjjelente? Valakit, akit tudod, hogy mindig ott van?
Soha nem gondoltam arra, hogy ez szóba jöhet, amíg meg nem ismertem Saint-et és Nash-t, de most az egész baráti és családi csapattal, tudtam, hogy létezhet ilyen és gyönyörű volt. Be kellett vallanom, hogy én is akarom ezt magamnak. Asa-val akartam.
Dom pofát vágott és visszadőlt a székébe. Elmozdította a testét, és én kinyújtottam rá a nyelvem, amikor a gipsze belém ütközött.
- Többé már nem tudom mit akarok. Zsaru akartam lenni, követni az apám lépteit, és gondoskodni a családomról. - A hangja abbamaradt, és a szemei sötétebb lettek. - De most a testvéreim gondoskodnak rólam, és nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ha nem tudok visszamenni a DPD-re, úgyhogy... - Félbehagyta. - Nem tudom. De tudom, hogy ha az, amit keresel az valami könnyű „boldogan, amíg meg nem…” talán érdemes lenne egy olyan fickót keresned, akinek nincs, olyan hosszú priusza, mint az egész karom. Tudom, hogy jóképű, és a vontatott déli beszédének nehéz ellenállni, de több eszed is lehetne ennél.
Megrándultam, mert mintha az anyukámról beszélne. Az idő alatt, amíg felnőttem, soha nem volt olyan, hogy ne állt volna ellen egy csinos arcnak, és ez sosem volt jó megoldás sem neki, sem nekem. A kétségbeesés, csúnya és veszélyes érzelem volt.
- Amikor először megsérültél nem tudtam kezelni ezt, és hogy mit tegyek ezzel. Egy kicsit megőrjített, hogy úgy éreztem felelős vagyok érte. - Eltoltam a tányéromat az útból, és egy kicsit közelebb hajoltam, hogy Dom meg tudja állapítani, hogy fontos, amit mondok neki. - Felelőtlen voltam az ellenőrzésből kifolyólag, és valahogy, Asa volt az egyetlen, aki elkapott, amikor a szakadék szélén álltam. Gyűlöltem magam, az életem, minden döntésem, amit valaha meghoztam, és mintha senki sem tudná megakadályozni, hogy belefulladjak ebbe, kivéve ő.
Dom lemásolta a pózomat, így feszülten egymás felé hajoltunk, hogy halkan, komolyan, és bizalmasan megbeszéljük ezt egymás között. Soha nem éreztem egy srác iránt sem úgy, mint ahogy Asa Cross iránt érzek, és amíg Dom sosem késztetett arra, hogy megindokoljam a döntéseimet, fontos volt, hogy tudassam vele milyen komoly dolog az, hogy áttörtem a figyelmeztető és visszavonuló köpenyt, amit Asa körülöttünk tartott. Még akkor is, ha mindig ki dugja a kezét, hogy közelebb csábítson most és újra.
- Sok alakalommal hibázott, és ahelyett, hogy megbocsájtaná magának, próbálja megbánni, és olyan szorosan tartja, hogy ez belülről megfojtja. Mindig közli velem, hogy rossz fiú, és újra és újra elmondja, hogy nagyon rossz dolgokra képes, és hiszek neki. Igazán. De azt is hiszem, hogy ha elengedné, és csak elfogadná magában ezeket a hibákat és a megbánást, akkor leadná a terhet, és feltudna növekedni, fel úszni a múltban elkövetett bűnök óceánjának a felszínére, és olyan fickóvá válnia, akinek most lennie kell. Az önmarcangolása megmutatta, hogy mennyire veszélyes, ha nem tudom megbocsátani magamnak, ami veled történhetett volna.
Dom káromkodott. - Mi van, ha soha nem engedi el, Royal? Le fogsz süllyedni vele együtt a mélybe? Azt mondod, hogy hajlandó lennél megfulladni ezért a fickóért, akivel nem is igazán randizol?
Erre nem tudtam válaszolni. Minden alkalommal, amikor Asa azt mondta nekem, hogy menjek el, és azt mondta nekem, hogy elpusztítjuk a határokat, ettől csak még elszántabban ragaszkodtam hozzá. Amikor először elkezdtem üldözni őt, már azon volt, hogy megpróbált megmenteni saját magától. Most nem voltam biztos benne, hogy ki próbál megmenteni kit, vagy csak az a sorsunk, hogy elpusztítsuk egymást, amiről ő meg volt győződve, hogy úgy lesz.
- Azt hiszem jó dolog, hogy erős úszó vagyok, és remélhetőleg ez nem fog megtörténni.
A hangulat ezután komor volt. Amíg Dom lábadozott a Netflix-en nézett Veronika Mars sorozatott lementette és úgy döntött, hogy minden egyes epizódot elszántan betölt nekem. Olyan jó volt, hogy könnyen visszatért a bajtársiasságunk, minden feszültségem és szorongásom nélkül, ami eddig a távolságot tartotta köztünk. El tudtam mondani, Dom-nak hogy hiányoztak nekem a régi szokások. Megálltam, hogy fagylaltot vegyek mielőtt visszamentünk Ari-hoz, aztán hárman töltöttük a nap hátralevő részét, ahogyan gyerekkorukban is. Pontosan erre volt szükségem, hogy felkészüljek a randimra, vagy bármi is volt az, amire késő este mentem Asa-val.
Annyira ideges voltam, mert nem mondta el, hogy mit tervez, és azóta a reggeli vagy ebéd óta, ami után együtt töltöttem vele az éjszakát, nem igazán csináltunk semmi mást csak kettesben. Ez volt az első, ténylegesen, az ágyon kívül töltött idő együtt, és gyakorlatilag megszédültem, hogy ő kezdeményezte ezt. Beszélhetnék egy nagy játékról, amivel hajlandó lennék alámerülni vele, de Asa-val tényleg többre volt szükségem, mint csak a vizet taposni, ha ez a dolog köztünk bármerre is haladni fog.
Az anyám hívott, amikor eljöttem Dom lakásából, és megkért, hogy ugorjak be a városi házába vacsorára. Meg tudtam mondani a melankolikus hangjából, hogy ki volt borulva, ami csak azt jelenthette, hogy a legújabb fiatalabb férfi játékszerével nem működött a dolog. Sosem működött, de túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy emlékeztessem erre.
Mivel Asa-val majd sokkal később a lakásomon találkozunk, így beleegyeztem, hogy beugrok. Szinte azonnal kívántam, hogy bár ne tettem volna. Anyám egy jó napon is drámai volt, de amikor nemkívánatosnak és alulértékeltnek érezte magát, az érzelmi rémálom volt. Hajlamos volt arra, hogy úgy viselkedjen, mint egy pom-pom lány, akit éppen kirakott a focicsapat kapitánya. Az érzelmi állapota éretlen és rendezetlen volt, amikor a szíve csapást kapott. Folytatta ezt, de ez többé már nem volt vonzó, ahogy egyre idősödött, és meg kell mondanom neki, hogy nem szükséges azt a tevékenységet folytatnia, amit húsz évesen. Szárazra szívott, és rosszul éreztem magam attól, hogy nem tudtam segíteni neki. Soha nem tudtam segíteni neki, amikor a férfiakkal kapcsolatos problémái jöttek. Ahogy szüksége volt a szeretetre a férfiaktól, és hogy imádják őt, az őrület volt, és örökké hálás voltam azért, hogy nekem ott volt Dom, és távol tartott az ilyen gondolkodástól.
Azonban nem volt időm pihenni, mégis, gyorsan lezuhanyoztam, majd azon dolgoztam, hogy megszárítsam és kiegyenesítsem a hajam. Mivel fogalmam sincs, hogy hová megyünk nem tudtam mit vegyek fel, ezért térdig érő szürke és sárga szoknya mellett döntöttem, aminek magas dereka és hátul veszélyes hasítéka volt, és egy fekete top mellett, ami aszimmetrikus volt, és csupaszon hagyta az egyik vállam. A hajamat olyan egyenesre vasaltam, amennyire csak tudtam, és amikor elkészültem vele majdnem elérte a derekamat, de így egy kicsit elegánsabb volt, mint a szokásos lófarok vagy a rendetlen konty. Minimális sminket tettem fel, hogy ne úgy nézzen ki, mintha túl keményen próbálkoztam volna, és a magas sarkú helyett balettcipő mellett döntöttem, mivel nem tudtam, hogy a sétálás része-e Asa titokzatos tervének. Említette, hogy végre volt autója, és felvesz, de ezen túl nem volt tudomásom arról, hogy mit tartogat számomra.
Hallottam, hogy kopognak az ajtón nem sokkal tizenegy után és néhány mély lélegzetet kellett vennem, hogy ne reagáljak úgy, mint egy túlzó tinédzser, akit bálba visznek. Amikor kinyitottam az ajtót, éreztem, hogy a szívem megbotlik, és a levegő beszorul a tüdőmbe. Asa mindig eléggé markánsan és vagányan nézett ki. És olyan volt, mintha elkerült volna mindenféle kifinomult szándékot, de nem ma este. Ma este tele volt fénnyel és ragyogással. Ez túl hülyévé tett ahhoz, hogy működjek.
Szokásos fekete nadrág volt rajta, és a csizmái helyett fekete hegyes orrú cipőt vett fel. Sötétszürke gombos inget viselt, aminek az ujjait felhúzta az alkarján. A szőke haját ügyesen elrendezte egy rendetlenségben, arca borotvált volt, és önelégülten mosolygott a nyílt fixírozásomtól. Több mint megnyerő volt. Kifinomultnak és veszélyesnek látszott teljesen más módon, mint általában. Olyan volt, mint egy kaméleon, olyan könnyen csúszott egyik típusú fickóból a másikba. Nyugtalan borzongás futott fel és le a gerincemen.
- Jól nézel ki. - A hangom vízhangzott a fülemben.
- Vannak pillanataim, de te - a szemei fel és le siklottak rajtam, és meleg izzással visszatértek az arcomra... - tökéletes vagy. Készen állsz az indulásra?
Zsibbadtan bólintottam, és hagytam, hogy kivezessen a lakásomból. Hálás voltam, hogy sem Nash, sem Saint nem jött ki a folyosóra a lakásukból, mert nem tudtam volna szavakat alkotni. Még az illata is különbözött ma este, drágább és egzotikusabb volt, mint általában. Majdnem úgy éreztem, mintha egy idegennel lennék, és nem voltam biztos benne, hogy ettől izgatott vagyok-e vagy inkább rémült. Még csak el sem értük a kocsiját, és a fejem már forgott.
Megállt egy ütött-kopott régi Nova előtt. Az autó nyilvánvalóan jobb napokat is látott, de a belseje tiszta volt, és szexin dorombolt, amikor elindította. Aktívan próbáltam nem izegni-mozogni, vagy rángatózni, de volt valami a sima és elegáns körül, ami belőle áradt, amitől bizonytalannak éreztem magam, és egyszerre bizonytalannak benne is.
- Tudatnád velem, hogy hova megyünk? Nem voltam biztos benne, hogy mit vegyek fel, mivel ilyen titokzatos voltál.
A szeme sarkából rám nézett, és a szája széle felgörbült. - Elmehetnél bárhova egy szemeteszsákba öltözve vagy viselhetnél a fejeden közúti bóját, és még akkor is jobban néznél ki, mint bárki más a szobában. Nem akarom elmondani, hogy hova megyünk, amíg oda nem érünk. Így kevesebb az esélye annak, hogy azt mondod, hogy nem akarsz menni.
Nos, ez nem tett semmit az idegeimért. - Ha veled megyek, akkor akarok menni.
Elfordította a fejét, hogy teljesen rám nézzen, és a fogai fehéren világítottak a körülöttünk lévő éjszaka sötétjében. - Meglátjuk.
Nem mondtam semmi mást, és ő sem tette, amitől a vibráló feszültség összecsavarodott körülöttem még inkább erőtlenül. Ki vezetett a belváros szívéből, majd elvitt minket a Santa Fe-i raktárakhoz és ipari komplexumokhoz, amik nem néztek ki semmilyen fajta randi helyszínnek. Leparkolt egy hullámos épület előtt, meglepődve láttam, hogy minden ki volt világítva, és több autó parkolt előtte. Nyitottam a számat, hogy megkérdeztem, hol a pokolban vagyunk, és mi folyik itt, de ő kiszállt a kocsiból, és jött, hogy kinyissa nekem az ajtót, mielőtt én tettem volna. Az egyszerű lovagiasság szinte elég volt ahhoz, hogy ismét úgy nézzen ki, mint a régi Asa, de amikor a karját a vállaim köré fonta, és a mellkasához húzott, majd adott a számra egy kemény, birtokló csókot, ebben volt valami, ami korábban nem volt ott. Úgy éreztem, hogy tesztel engem.
- Mi ez a hely? - Összezárta a kezét az enyémmel, és elvezetett egy ajtóhoz, ami az épület oldalán állt, és a járókelők úgy áramlottak be, mintha valami látványosság lenne.
Kinyitotta az ajtót, és bevezetett egy hatalmas raktárhelyiségbe, ami tele volt világossággal, zenével és emberekkel. Olyan volt, mintha egy karnevál esett volna csapdába a raktár fémfalai között. Nagy szemmel néztem rá, miközben csak lebámult rám, és megkérdezte: - Meglepne-e, ha elmondanám, hogy hosszú vonalú szeszcsempészek és szeszfőzők közül származom? Anyám apja felállított egy menekülő utat a határvárosban, amikor kicsi volt, és lecsukták, mielőtt én megszülettem volna.
Egy fickó, aki úgy nézett ki, mintha az 1920-as évekből szalajtottak volna, üdvözölte Asa-at, és kezet ráztak miközben átadott neki néhány behajtott bankjegyet. Továbbra is kérdő pillantásokat lőttem felé, miközben irányított engem a nyüzsgő testeken át.
- Asa, komolyan, mi ez a hely?
Talált egy asztalt az emelvény túlsó oldalán, ami giccses piros nehéz vászonnal volt bevonva, és egy olyan színpadra nézett, ami pillanatnyilag sötét és kissé baljós volt. Kihúzta a székemet, és várta, amíg eldöntöm, hogy leüljek-e, vagy az ajtóhoz fussak. Semmi sem látszott ezeken a falakon maradandónak. Olyan volt, mintha valamiféle Technicolor fantázia életre kelt volna, és amitől minden szőrszál felállt a nyakamon, és nem szólt nekem semmit arról, hogy ez milyen felállás is volt.
- Ez egy felbukkanó speakeasy (engedély nélkül működő kocsma, tiltott italmérés, zugkocsma). A fickó, aki lefuttatja őket nyugatról jön, és csak évente egyszer jönnek ide. Azt gondoltam szórakoztató lenne.
Keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és rá bámultam. - Van itt bármi is, ami legális? - Tudtam, hogy valami történt vele. Ma este élénkebbnek éreztette magát, intenzívebbnek azóta, mióta elkezdtem üldözni. Tesztelt engem, és hamarosan elbukom, mert amennyire akartam őt, annyira azért nem akartam megrontani a saját erkölcseimet csak, mert vele akartam lenni.
Egy fiatal nő megállt ránk mosolyogva, aki úgy öltözött, mint egy régimódi cigaretta lány. Elragadó volt, és úgy éreztem, mintha egy régi gengszter-filmbe csöppentem volna. Az Úr tudta, hogy Asa el tudná játszani Bugsy Siegel szerepét erőfeszítés nélkül.
- Adhatok neked valamit inni?
Asa kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de félbeszakítottam: - Nem tudom. Rendelkeznek engedéllyel a szeszesital értékesítésére? - Megesküdtem volna, ha nálam lenne a jelvényem, akkor kivettem volna, és lengettem volna az arca előtt. Dühös voltam, hogy Asa azt hitte, hogy vakon követem akkor is, ha illegális klubba visz.
Továbbra is vigyorgott rám, mintha egyáltalán nem lennék udvariatlan, és bólintott. - Természetesen igen. Ezek az események országszerte vannak, és lehúzhatnánk a rolót, ha nem kapnánk fizetési csekket.
Éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság, amikor Asa lerendelt nekünk egy pár régimódit, és elfoglalta a széket, amit nekem húzott ki. Arany szemei fénylettek, forrón és ragyogón, és csak annyit tettem, hogy lenézetem rá.
- Újra megcsináltad. - A hangom halk volt mindenki más hangja mellett, akik betöltötték a nagy, barlangi teret, és meglepődtem, hogy ki tudta venni a szavaimat. - Újra átvertél, Asa. Azt akartad, hogy azt higgyem itt minden illegális, azt akartad, hogy azt gondoljam próbálsz belevinni valami rosszba, és azt akartad. hogy mérges legyek, mert tudtad, hogy az leszek. Miért? Miért játszod velem még mindig ezeket a játékokat, hogy eltaszíts? - És tönkretette az összes olyan izgalmat és élvezetet, ami lehorgonyozott közöttünk, hogy valódi randink lesz.
- Ez nem játék, Vörös. - Az akcentusa teljesen mézes tónusú és vonzó délies volt. - Te vontál le rossz következéseket.
Szó szerint a lábamra akartam taposni csalódottságomban. - Mert százszor megkérdeztem tőled, és nem mondtál semmit. Azt akartad, hogy rossz következtetésre jussak. Te vezettél rá.
Sóhajtott, és felém nyúlt. Megfogta a derekamat, és erőszakkal húzott, amíg a széttárt lábai közé nem kerültem. Keresztbe tartottam a karjaim, még akkor is, ha az ujjaim viszkettek arra, hogy beletúrjak azokba a szőke hullámokba, amik annyira közel voltak. Felnézett rám, és ez volt az első alkalom, hogy olyan sajnálat volt a szemeiben, ami nem tűnt úgy, mintha elpusztítaná őt.
- Úgy gondoltam, hogy szórakoztató lesz. Egy kis legyőzött útvonal mellett, és valami, ami belefér a sajátos mulatságérzetedbe. Nem állt szándékomban valamiféle kihívás elé állítani. Nem állt szándékomban, hogy azt gondold átvertelek. Az elmúlt héten néhány nappal korábban, azt gondoltam, csak megpróbálom megérteni milyen lenne, ha elmennél automatikusan rossznak feltételezve az indítékaimat. - A kimondatlan szavak ott voltak a mondat végén. Pontosan azt tettem, amit elvárt tőlem, de nem voltam hajlandó vállalni minden felelősséget.
- Azt mondtam, ha ott vagy, akkor ott akarok lenni. Nem hazudtam, de nem fogom kompromittálni a saját igazság érzetemet és rosszba menni veled, Asa. Ha elmagyaráztad volna, mi ez az egész, akkor rendben lenne. Izgatott voltam, hogy eltölthetek veled egy estét; erre te azt akartad, hogy elbukjam ezt a tesztet. - Istenem, mindig olyan átkozottul ingadozó és összetett volt. Soha nem fogom tudni elég szorosan tartani ahhoz, hogy megtartsam.
Előrehajolt, és megmozdítottam a karjaimat, amikor a homloka a derekamon landolt. Feladtam a harcot, és beletúrtam az ujjaimat a szuper puha hajába, amik a tarkóját hintették.
- Teljesen igazad van. - Azt kívántam, hogy ezek a szavak felvillanyozzanak, de inkább nagyon szomorúvá tettek.
Sóhajtottam, és felnéztem, miközben a pincérnő csípőt ringatva felszolgálta a koktélokat. Megszégyenítő pillantást vetett rám, amikor észrevette, ahogy Asa belém gabalyodott, és azt akartam mondani neki, hogy ez nem volt olyan romantikus vagy édes, mint amilyennek látszott.
- Foglalj helyett, a bemutató hamarosan elkezdődik. - Elsétált, és Asa felemelte a fejét, miközben a kezei kétségbeesetten körbezárták a derekamat.
- Hinnél nekem, ha azt mondanám, hogy sajnálom?
Erre nem válaszolhattam, mert nem tudtam a választ, és sajnálhatott elég sok dolgot, és nem voltam biztos benne, hogy képes lennék-e kézben tartani őket. Így inkább csendben maradtam, miközben lehúzott, és beültetett a mellette levő székbe. Felvettem a szeszes italt, és ahelyett, hogy kortyolgattam, ízlelgettem volna a minőségi összetevőket és a régi szaktudást, ami a nap folyamán koktélba került, csak lehúztam az egészet, és pihegtem, ahogy a bourbon égetett.
- Milyen bemutató? - Kibugyogtak a szavak, amikor Asa lehajolt, és csókot nyomott a meztelen vállamra. A feszültség eltűnt, de most a levegő köztünk valami nehezebbé és sűrűbbé vált.
- Burleszk. És igen, rendelkeznek kabaré engedéllyel. - Felém tolta az italát, és hálásan felvettem. Nem voltam biztos benne, hogy testileg bántani akartam volna, mert gyors volt az érzelmeimmel való játékban vagy, hogy le akartam húzni a legközelebbi síkfelületre és megmászni, mert meg akartam mutatni neki, hogy bármit is tesz, én akarom őt. - Valójában Salem ismeri az egyik táncost, onnan, amikor LA-ben élt. Ő mondta nekem, hogy a városban járnak.
Salem érdekes életet élt, mielőtt Denverbe jött, és nem tudtam azt mondani, meglepett, hogy ismert valakit, aki burleszk táncos volt.
- Soha nem láttam még egy burleszk műsort sem. - A raktárban lévő lámpák kialudtak, a színpadon lágy fény gyúlt és az volt az egyetlen fény, amit látni lehetet, amint elkezdték nyomni a Killers-t a láthatatlan hangrendszeren. Furcsa, tökéletes modern zenei választás volt egy olyan helyre, ami keményen próbálta megteremteni a tiltó korszak hangulatát.
Asa keze a nyakam hátuljára csúszott a hajam nehéz esése alá, és az ajkait a fülemen éreztem. Olyan sötét volt, hogy csak éreztem őt, nem láttam, és ez pokolian erotikus és serkentő volt. Elakadt a lélegzetem, amikor a fülembe súgta: - Nagyon sajnálom.
Néztem, ahogy egy gyönyörű szőke, aki nyilván megpróbálta átültetni Ingrid Bergmanot Casablancába a színpadra csúszott.
- Tudom. Csak azt kívánom, bárcsak ne kellene. - És ez eléggé összefoglalta, hogyan is éreztem az összes olyan dolog iránt, amit sajnált az életében. Örültem, hogy ilyen sötét volt, mert hirtelen forró és nyomasztó nedvességet éreztem a szemeimben. Ez egy olyan randi volt, amit soha nem felejtek el, és ezt nem úgy értem, hogy bármilyen jó értelemben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése