Jay Crownover - Asa 10. fejezet

 

10. fejezet

Royal

Amikor Asa telefonja másnap reggel csörgött, úgy éreztem, mintha hajnal tájt lenne reggel kilenc helyett. Megengedtük magunknak, hogy összegabalyodjunk és nem sokat aludtunk, mivel nagyon elfoglaltak voltunk, amíg a nap fel nem kelt.  Felnyögött, és átnyúlt felettem, hogy az ujjaival elhallgattassa a csörgést. A borostyánságra szemei álmosak voltak, és a tarkóját aranyszín hintette, amitől az arca a megszokottnál karakánabbnak tűnt.

Lustán kinyújtóztam alatta felemelve a karjaimat a fejem fölé, amitől a whisky színű szemei letargikusból egy másodperc alatt forróvá és izzóvá váltak. Megkérdeztem tőle, hogy miért kellett ilyen korán felkelnie, mert úgy gondoltam, hogy a legtöbb csapos délig aludt, de az álmodozó mozgásomtól nyilvánvalóan más gondolatok is támadtak a fejében. Teljesen a fedélzeten voltam ezzel a tervel, ha orgazmus lesz a vége, csak tudtam, hogy ez kifordítana engem. Hirtelen megdermedt, teljesen mozdulatlanul, és lenézett rám felhevült, tág szemekkel.

A kezemet a bicepszei köré fontam, és éreztem, ahogy az izmok mereven a helyére kerülnek. Keményen lélegzett és rám kiáltott, hogy ne mozduljak, amikor fel akartam emelkedni, hogy ez visszahozza nekem az élvezetes dolgokat. Mogorván ránéztem, és a körmeimet belevájtam a karjaiba, miközben összeszorított fogai közt szűrte ki: - Ha megmozdulsz mindennek vége, és nincs óvszerem. - A szemöldökét még jobban összeráncolta az orra felett. - Soha nem szexeltem védekezés nélkül. Nem csoda, hogy az óvszer rossz kritikát kapott, mert anélkül hamarosan elvesztem a kibaszott eszem.

Összeszorította a fogait, és az orrcimpái kiszélesedtek, ahogy kínzóan elkezdett kihúzódni a testemből. Túl közel jártam, és még a merev mozdulatokat is túl jónak éreztem. Még így is küzdenem kellett magammal, hogy ne mozgassam a külső és belső izmaimat, amik az egész hossza körül húzódtak és megrándultak. Ennek hatására mindketten küzdöttünk a szenvedély idegtépő zűrzavarával. Azt gondoltam, hogy ez vicces, de úgy tűnik, ő közel sem tartotta ezt mulatságosnak, és a zuhanyzóba vonszolt, hogy megmosson mindkettőnket.

Megpróbáltam elmondani neki, hogy ez nem nagydolog, de rájöttem, hogy nem a helyzet miatt dühös, hanem magára, mert elfelejtett egy olyan alapvető dolgot, mint a védekezés. Hozzá volt szokva ahhoz, hogy ő irányítja a játékot, és nem hiszem, hogy tetszett neki, hogy muszáj tiszteletre méltónak lennie velem, ahogy én is voltam vele. Soha nem szedtem fogamzásgátlót az eddigi életemben. Túl kevés szex partnerem volt és sok idő telt el köztük. Sőt hosszú távú kapcsolatom sem volt, így soha nem szexeltem eleget ahhoz, hogy indokolt legyen a szedése. És ez nem az a pillanat, hogy ezt elfogadtassam vele. Asa-val teljesen végig fogom ezt csinálni, de nem anélkül, hogy bizonyítékot ne szereznék arról, hogy csak ketten vagyunk ezen a ponton. De még nem hiszem, hogy készen áll erre a beszélgetésre.

- Miért keltünk ilyen korán? - Beletúrt a hajamba és nyilvánvalóan a gondolatai ezer mérföldnyi távolságra voltak.

- Beszélnem kell Rome-al munka ügyben. El kell beszélgetnünk Brite lányáról.

Felsóhajtottam, ahogy az ujjai a fejbőrömet masszírozták. - Rome tényleg felnéz Brite-ra. Így ez nehéz lesz.

Mögém mozdult, és beszívtam a levegőt, ahogy a sima bőrünk összedörzsölödött. Hangja frusztrált volt, amikor válaszolt: - Igen. Nem értem, hogy miért lett ilyen az a kölyök. Úgy értem, rémálom voltam anno, de nekem nem volt két szülőm, akik valóban törődtek velem, vagy bárki, aki segítő kezet nyújtott volna nekem a mélységbe. Van ez a lúzer pasija, aki biztos kattant, és határozottan hiszem azt, hogy többször is kezet emelt rá. Mentőkötelekkel próbálják kihúzni őt a szaros helyzetekből, és ő erre csak szemet huny felettük.

A nagy kezei előttem dolgoztak, amikor beszappanozta a hajamat, majd lefele haladt a vállaimon. Amikor a mellkasomat kezdte mosni, inkább játszadozott a melleimmel, mint mosta, és ettől zihálni kezdtem.

- Gondolod, hogy amikor fiatalabb voltál megfogtad volna azt a felajánlott kezet?

Az egyik keze szétterült a gyomromnál, és éreztem, ahogy az ajkai lágyan a nyakamhoz érnek. Elnyúlt mellettem, hogy elzárja a vizet.

- Nem. Kezdettől fogva elcseszett voltam. - Átfutatta a kezét a nedves haján, majd kilépett a zuhanykabinból. Megfogtam a törülközőt, amit átadott nekem. - Az apám már börtönben volt, mielőtt megszülettem volna, anyámnak csak kilenc osztály végzettsége volt, és nem vágyott arra, hogy kijusson a lakókocsiparkból. Mindig is szegény kölyök voltam, a fehér proli kölyök, és ahelyett, hogy szégyenkeztem volna emiatt, inkább kihasználtam az emberek szánalmát, szimpátiáját, hogy megkapjam, amit akartam.

Figyelmesen néztem, miközben a dereka köré tekert egy törülközőt, és hátradőlt a kicsi öltözőasztalnak. Így szorosan mellettem nézte, ahogy a hosszú hajamból kicsavartam a felesleges vizet. Keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt, és folytatta.

- Amikor elkezdtem az iskolát, és rájöttem, hogy az összes többi gyerek vett vagy hozott ebédet, először szomorú lettem ettől. -  Megrázta a fejét, és a száját szorosan összeszorította. - Aztán dühös lettem minden gyerekre, aki megkaphatta azt, amit én nem, és nem arra gondoltam, hogy az anyám dolga lett volna etetni engem. Találtam egy lányt az osztályomban. Csendes volt, félénk, és furcsa, ezért nem voltak barátai. Minden időmet arra szántam, hogy meggyőzzem a legjobb barátok vagyunk. - A szemei aranyból bronzosra villantak, és szó szerint láttam, hogy belezuhan az évtizedes emlékekbe. Nyilvánvalóan nem helyeselte ezt, mert ennek jeleként a vállai megfeszültek. - Édes kölyök volt, egy kicsit lassú, de hatalmas szívvel, és sok pénze volt. Ebédet hozott nekem minden nap egészen ötödik osztályos korunkig.

A fejem köré csavartam a törülközőt, és elmentem mellette. De az ujjai a csuklómra záródtak, és maga elé állított. Azt akarta, hogy ezt halljam, mindig megpróbálta elhúzni a függönyt, hogy megmutassa nekem a sötétséget, ami kavargott benne. Úgy tűnik, nem számít neki már tudtam, hogy fekete jelekből és gaztettekből áll, és én mégsem törődtem ezekkel.

- Az ötödik évfolyamban elkezdtem megérteni, hogy a többi lány az osztályon kívül, azt gondolta aranyos vagyok. Ha több mint egy lány figyelmét is fel tudtam kelteni, akkor többet is tudnék szerezni, mint csak ebédet. Azt mondtam az egyiknek, hogy ő a legszebb lány az osztályban, hogy elvégezze a házi feladatom. Egy másiknak, hogy én leszek a barátja, hogy ruhát vegyen nekem. Megint egy másiktól csókot loptam, erre ő elvitt engem éttermekbe, mert Woodward-ben és Kentucky-ban nincsenek. Aztán volt egy másik lány, aki szörnyű volt. Beképzelt, gonosz és borzalmas volt bárkivel, aki keresztezte az útját, de azért, mert a családjának volt egy medencéje, és elhívott engem úszni, úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá iskola után. Undorodtam tőle, de minden nap megtettem, mert volt valamije, amit akartam. Mindent megtettem, miután hidegen és érzéketlenül megszabadultam az első lánytól, aki évekig olyan kedves és édes volt velem. Egyszerűen elhagytam, és nem törődtem vele, ha más gyerekek kötözködnek vele vagy viccet csinálnak belőle, amikor megbizonyosodott arról, hogy soha nem éhezem. Még nem voltam tinédzser, és én már ilyen fickó voltam.

Leráztam a kezét az enyémről, és beléptem a nappaliba, hogy felvehessem a ruháimat, amit a táskámban hoztam. Belebújtam egy vékony farmerbe, és egy aranyos, vállpántos pulóvert húztam fel a trikóm fölé. Levettem a törülközőt a fejemről, és megráztam a kusza hajamat, miközben előástam a fésűmet. Asa kijött a fürdőszobából, sötét ábrázattal, ezért felhúztam a szemöldököm, amíg a hajamon dolgoztam, hogy kezelhető legyen.

- Mi van? - Kezeskedtem arról, hogy a hangom lágy legyen, mert láttam, hogy csak arra vár, hogy elárasszam undorral és ítélkezzek felette, és hogy nem tudta mire vélni a közönyömet.

- Csak ennyit mondasz arra, amit az imént elmondtam neked?  - A törülközőt görcsös mozdulattal ledobta, és meztelenül elment a szekrényhez. Tényleg tökéletes volt. Minden hosszú, és karcsú vonal a hátán, minden görbület és gödrös bemélyedés a hátsó részén, és a széles tónusú kiterjedt vállai... nem szenvedett semmilyen hiányban. Érdekes összeállítás volt, hogy belül egy ilyen gyönyörűen kialakított héjban, ennyi csúnyaság és önutálat volt.

- Mit akarsz, hogy mit mondjak? Hogy szívás vagy? Hogy totálisan balfasz vagy és megérdemelted, amit kaptál? Szeretnéd, ha azt mondanám neked, hogy ez egy teljesen köcsög lépés volt, nem csak, mert kihasználtad az első lányt, hanem még be is csaptad? Te ezt mind tudod, Asa. Talán akkor nem is tudtad, vagy nem törődtél vele, de most már megteszed, úgyhogy elmondom neked, amit már most is tudsz, hogy értelmetlen ezen rágódni. - Amikor a hajam többnyire gubanc mentes lett a tarkómnál lazán lófarokba kötöttem, és előástam a táskámból a smink készletemet. - Valakinek törődnie kellett volna a kisfiúval, akkor nem kellett volna az első helyen ilyen viselkedéshez folyamodnia.

Fekete pólót húzott át a fején, és erősen lehuppant az ágyra, hogy felhúzza a csizmáját.

- Senki sem mondta, hogy tegyem meg ezeket, és senki sem tanított erre. Magamtól találtam ki, és mire tinédzser lettem, már megtanultam minden piszkos trükköt, ami ott állt a könyvekben.

Sóhajtottam, és szájfényt kentem a számra. Keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt, és találkozott a ragadozó tekintete az enyémmel. - Szeretnéd megvallani minden egyes bűnödet, amit valaha elkövettél? Gondolod, hogy ez el fog ijeszteni engem, vagy mentesít minden múltbéli bűnöd alól? Mert meg kell, hogy mondjam egyikük sem fog megtörténni. - Összeráncoltam a homlokom, és kemény hangon szóltam, hogy tudja, komolyan gondolom, és pontosan elmondtam neki: - Soha nem foglak nem kedvelni csak azért, mert te nem kedveled magad, Asa.

Felállt, és felém indult. Valóban úgy nézett ki, mint egy nagy vadmacska, ami becserkészi a zsákmányt, ahogy közelebb és közelebb ólálkodott. Megállt, amikor majdnem összeértünk, de nem akartam félre nézni vagy ellépni tőle.

- Fogalmad sincs miről beszélsz, Vörös.

Kinyújtottam a kezem, és a mellkasán arra a helyre helyeztem, ahol a szíve mennydörgött. Zaklatott volt, de a szokásos módon tudtam, hogy ez inkább befelé irányult, mint felém.

- De igen, mert nekem is nehéz volt kedvelni önmagam mióta Dom megsérült. Tudom milyen érzés, és pontosan tudom, hogy milyennek látszik. Miért gondolod, hogy veled a nehéz utat választom? Szükségem volt valakire, aki nem mondogatja folyton nekem azt, hogy csak baleset volt, hogy nem az én hibám. Szükségem volt valakire, aki rendben volt ezzel a rossz érzéssel, ahogy te is. Nem mindig fogunk helyes dolgokat cselekedni, a megfelelő döntéseket hozni, és valahogy te vagy az egyetlen, akivel ebben az időszakban biztonságban érzem magam. Nem ítélsz el, és nem próbálsz jobbá tenni. Csak hagyod, hogy rosszul érezem magam, miközben nagyon jól érzem magam... Én is ezt akarom tenni neked.

Szokatlan színű szemei aranyból a bronzba villantak, ahogy a szavaim igazsága és mélysége elsüllyedt benne. Mormolt valamit a levegőbe, amit nem értettem, aztán egy kicsit megdörzsölte a feje oldalát, és azt mondta nekem: - Én a biztonság ellenkezője vagyok. Dugtam volna veled ma reggel óvszer nélkül, mert ostobává teszel, attól, hogy akartam. Ez nem pontosan a te érdekeidet nézi.

A kezemben ökölbe szorítottam az ingét, és lehúztam, hogy szinte szemtől szemben legyünk. Nagyra értékelem, hogy úgy érezte, állandóan figyelmeztetnie kell, hogy ez az illékony dolog köztünk rosszul fog végződni, de egy bizonyos ponton csak fel kell nőnie, fel kell fognia, ami történt, és ne arra várjon, hogy mikor roppan ez össze körülöttünk.

- Ma reggel ketten voltunk abban az ágyban. Én ugyanolyan felelős vagyok, azért, ami ott történt, mint te. Meg tudom védeni magam, és hajlandó vagyok többet megtenni, ha hajlandó vagy becsületes lenni velem, és elmondani nekem, hogy ez a dolog köztünk elég fontos-e, elég érdekes-e, hogy esélyt adj neki. Ha a válasz nem, akkor rendben van, de nem jövök vissza, és ráfoghatjuk a dühöngő hormonokra és a nemi vágyra, ami történt.

Az ujjait a csuklóm köré fonta, és a szabálytalan pulzusomon pihentette. Meglepődtem volna, ha vele bármi is egyszerű lenne.

- Nem fogok senki mással ágyba bújni, amíg te benne vagy ebben, Royal.

Ez egy olyan megállapodás volt, ami megállított abban, hogy pesszimista legyek, és aggódjak, hogy mit fogok kapni. Elfogadtam. Lábujjhegyre álltam, és könnyedén megcsókoltam a száján.

- Jó. Most el furikázlak a Bárba, hogy találkozhass Rome-al, aztán bekaphatnánk valamit enni a Breakfast King-ben? Éhes vagyok. - Olyan egyszerűnek tűnt ilyen páros dolgokat csinálni, és szükségem volt erre. Vágytam erre vele.

Végigfuttatta a kezét a még mindig nedves lófarkam hosszán, és könnyedén megragadta a seggem. - Jól hangzik.

Miért nem lehet köztünk mindent így előre elrendezni?

George Thorogood ment a zenegépben, amikor Asa és én beléptünk a Bárba. Elég korán volt, így az ajtók még nem voltak kinyitva az ügyfelek számára, de Cora a bárpult előtt ülve beszélt egy mögötte álló fickóval, akit nem ismertem. Asa leültetett mellé, és bemutatta az új csapost Danny néven, mielőtt eltűnt a hátsó irodában. Jó reggeltett mondtam Cora-nak, aztán öt percig bámultam rá, hogy kitaláljam, miért tűnik másnak, mint amikor utoljára láttam.

Szőke haja még mindig rövid volt és művészi zűrzavar jellemezte. A kétszínű szemei még mindig fényletek és csillogtak a bosszúságtól. Rövid lábait lóbálta, és figyelte, ahogy bámulom, nyilvánvalóan szórakoztatta a dolog. Feszes fekete nadrágban volt, és egy lenge topot viselt rajta egy csokor virággal. Olyan színes és szórakoztató volt, mint mindig, amikor megláttam, de amikor teljesen felém fordult, éreztem, hogy a szemeim kitágulnak, amikor észrevettem egy bizonyos része látszólag aránytalanul nagyobb volt a többi parányi formájához képest.

- Megcsináltattad a melleid? - Rájöttem, hogy ez elég durván hangzott, és bocsánatot akartam kérni, de úgy elkezdett nevetni, hogy a könnye is kicsordult.

- Nem, nem csináltattam meg, de azt hiszem félig ez az oka annak, hogy Rome szeret felkoppintani engem, mert ez a mellékhatása.

Egy másodpercig csak bámultam rá. - Terhes vagy? Wow, gratulálok. - Hagytam, hogy a tekintetem fel és lejárjon a még kicsi alakján. Eltekintve a melltartója méretének őrületes változását, azon kívül még mindig úgy nézett ki, mint egy kis tündér. - Fogalmam sem volt róla.

Bólintott.  - Kicsit még titokban tartjuk. Azt akartam, hogy Shaw és az új baba ugyanazt a szeretetet és figyelmet kaphassák meg, amit Remy amikor a világra jött, de ma megyünk az ultrahangra, hogy megtudjuk, lány vagy fiútestvért viszünk-e majd haza RJ-nek, így nem marad sokáig titokban.

Felé nyúltam és egy féloldalas ölelésbe vontam. - Uh, nem hiszem el, hogy nem jöttem rá. Szörnyű nyomozó lettem.

Újra felnevetett, és megpaskolta a térdem. - Nem töltöttél velem elég időt ahhoz, hogy észrevedd a kis nyomokat, amin egyébként változtatnod kell. - Egy pillantást vetett rám, és oldalra fordította a fejét. - Tudod, Ayden és Jet a tavaszi szünetre pár héten belül visszatérnek a városba. Össze kell hoznunk egy lányos estét kihasználva ezt. Fogadok, hogy Shaw egy éjszakát el tud szabadulni a babától... és Rule-tól.

Rám vigyorgott, miközben önkénytelenül meghátráltam az ötlettől, hogy Asa húgával lógjak. Korábban voltam már a lányos estén, de amióta Ayden elment, és a kisbabák elkezdtek jönni, csak keveset találkoztunk és eltávolodtunk egymástól. Mostanában reggelente már csak kávét ittam Saint-el, vagy, ha Salem megkért rá, akkor megittunk egy italt. Nem töltöttünk együtt többet, mint amire emlékszem, és biztos voltam benne azért, mert lecsuktam Asa-t.

- Uhhh...

Megforgatta a szemeit. - Ha te és Asa elkezditek ezt a dolgot, akkor megérted, hogy Ayden is része a csomagnak, ugye?

- Nagyon szeretem volna, ha valaki más válaszol arra a hívásra. Gyűlöltem, hogy be kellett vinnem, amikor megsérült és nyilvánvalóan ártatlan volt. Ha én lennék a húga helyében nem lennék boldog, ha velem lenne.

Nem kaptam esélyt bármi mást is mondani, mert mindkét fiú kijött a hátsó szobából, komoran és boldogtalanul. Rome elég mogorva volt, és Asa szája egyenes vonalba húzódott.

Cora megfordult a bárszéken, és odament a nagy emberéhez. Átkarolta a derekát, és ő automatikusan viszonozta az ölelést, majd lehajolt, hogy egy csókot adjon Cora feje tetejére. Olyan egyszerű volt, annyira könnyed, ahogy egymás ölelték, és úgy éreztem, hogy hirtelen egy érzelmi gombóccal a torkomban figyeltem őket.

- Nem jó? - kérdezte halkan a kérdést, amire Asa válaszolt. A bárpult végéhez ment, és megrázta a fejét.

- Nem jó. - Frusztráltan és csalódottan hangzott. Csak annyit akartam csinálni, hogy megöleljem és jobb legyen neki, mint ahogy Cora csinálta Rome-nál, csak mi még nem tartottunk ott. A szemei köztem és Rome között váltakoztak, majd vissza rám. - A nagyfiú nem akar nyomást gyakorolni, de ki kell rúgnunk Avett-et, és beszélnünk kell Brite-al és Darcy-val.

Cora együtt érző hangot hallatott. - Ez összetöri Brite szívét.

Asa elhúzódott a bárpulttól, és odasétált, ahol ültem. Leugrottam a székről, majd a karjával átfogta vállaimat, és az oldalához húzott. Egész testem végig borzongott a fejem tetejétől a lábujjamig, reagáltam rá, és átkaroltam a derekát. Szerettem volna tartani őt. Csak nem tudtam, hogy elég erős vagyok-e hozzá.

- Nem fogok lemondani róla. Túl sokan szeretik. - Asa hangjában bűntudat csengett, és azon tűnődtem a dolgozóról beszél vagy valami sokkal közelebbi dologról.

Rome felnyögött, és eléggé összeszorította Cora-t ahhoz, hogy nyöszörögjön. - Mennünk kell. Szeretném látni az új babámat.

Követtük őket ki a bárból, és Cora rám nézett a vállai felett, mielőtt Rome felemelte a nagy teherautóba, és azt mondta nekem: - Nem menekülsz a lányos estétől, Royal. Azt akarom, hogy meg legyen tartva.

Felnyögtem, és egyetértettem egy vállrándítással. Asa kérdő pillantást vetett rám, miközben a Bár-tól néhány háztömbnyire elindultunk arra, ahol az étkezde volt. Miután leültünk és gőzölgő kávé volt előttünk, pontosan azt akartam kérdezni tőle, hogy mi folyik a dolgozóval, de megelőzött, és megkérdezte, miért tűnők kevésbé elragadtatva, hogy a lányokkal lógjak.

Nagy mennyiségű cukrot szórtam a kávémba, és az asztalra bámultam, miközben arra gondoltam, hogy hogyan válaszoljak erre.

- Soha nem volt sok barátom. Mindig csak én voltam meg Dom. Kedvelem ezeket a lányokat, és szeretem Saint-et a halálig, de most lógni velük nem lesz olyan, mint régebben, és őszintén még mindig kissé félek, hogy a húgod szét akarja rúgni a seggem.

Felbőszült pillantást vetett rám, ami azt mutatta, hogy milyen nevetségesnek tartja a félelmemet, amiben Ayden érintett volt, majd felvette a csészéjét. Az aranyszínű szemei fénylően felpillantottak a csésze pereme felett, miközben megkérdezte: - Mindig csak te és Dom, mi? Előfordulhat, hogy az a dühös zsaru a seggemben lohol majd, ha megtudja hova mész, amikor nem tudsz aludni?

Egy másodpercig csak pislogtam rá, mert amit kérdezett annyira nevetséges volt, hogy egy másodpercig mérlegelnem kellett. - NEM! Istenem, dehogy. Dom a legjobb barátom volt egész életemben, és most ő a partnerem. Semmi romantikus nem volt köztünk, és soha nem kérdezte meg kivel töltöm az időmet, mint ahogy nem vagyok köteles beszámolni neki a testi életemről sem. Szeretjük egymást, de nem vagyunk szerelmesek egymásba, és soha nem is voltunk.

Asa hosszú pillanatig meredt rám, mielőtt letette a kávés csészéjét, és egy kicsit közelebb hajolt az arcomhoz. - Ez, hogy lehetséges? Hogyan töltött nap, mint nap végtelen órákat körülötted egy járőr kocsiban ragadva, anélkül, hogy ne próbálkozott volna semmivel? Nem egészen világos.

Elvörösödtem az alapos vizsgálat alatt, és ugyanazt a választ adtam mint, amikor valaki megkérdőjelezte, hogy Dom és én az évek során csak szigorúan eszményi viszonyba kerültünk.

- Nem vagyok Dom esete, és túl jól ismerem őt ahhoz, hogy valaha is azt gondoljam meg tudnánk valósitani ezt.

Asa hátradőlt a fülkében, és láttam, ahogy a fejében összerakja „a kirakós” darabjait. Tényleg olyan okos, mint amilyen jóképű. - Nem az esete?

Vállat vontam. - Nem. Egyáltalán nem.

- Értem. - hanga vidám volt, és talán csak vágyálom, de úgy tűnt, mintha megkönnyebbülés is lett volna benne.

Lemásoltam a mozdulatát a fülkében, és megkérdeztem: - Valóban?

- Vörös, csak néhány ok van arra, hogy bármelyik fickó is úgy gondolja, hogy nem vagy az esete, és nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy mi lehet ennek az egyik oka.

Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, és nem mondtam semmit, mert a pincérnő elénk rakta az ételt.

Ez olyan kérdés volt, amit sokszor tettek fel nekem az évek során, különösen, amikor Dom és én idősödtünk, és mindketten rendfenntartók akartunk lenni. A gimnáziumban a végzősbálon megválasztottak minket királynak és a királynőnek, függetlenül attól, hogy nem voltunk soha egy pár. Persze, talán egy másik világban, ahol Dominic a lányokat szerette a fiúk helyett, ott szerelmesek lettünk volna, és boldogan élhettünk volna örökre. De itt, ahol abszolút NEM voltam Dom esete, örökre csak a legjobb barátok leszünk, és egyszerűen hálás voltam, hogy mindig az életem része lesz, bármi is történjen. Soha nem éreztem, hogy az én tisztem lenne beszélni Dom-ról, hogy miért nincs romantikus kapcsolat köztünk, ezért megkönnyebbültem, amikor Asa felfogta, amit nem mondtam ki, és hagyta, hogy lezárjuk a témát.

Szórakozottan figyelt engem, miközben a reggelit cseppet sem finoman lapátoltam a számba. Nem érdekelt. Éhes voltam, és már lefeküdt velem, szóval ez nem az a hely volt, ahol nőiesnek és szerénynek kell lennem. Miután kipolíroztam az egész tányéromat, és ami az övén maradt elégedett sóhajjal dőltem hátra, és a kezemet a hasamra tettem. Még mindig figyelt, és most a szeme olyan izzó volt, mintha valahonnan mélyről jönne az izzás.

- Aranyos vagy. - vidáman hangzott, úgyhogy összeráncoltam rá az orrom.

- Ez nem hangzott bóknak. - Nem szóltam a pincérnőnek, amikor megkérdezte, hogy kérünk-e valami mást, bár még megbírtam volna inni egy csoki turmixot. Asa kérte a számlát, és előhúzta a telefont, hogy meg nézze. Amikor megszólalt, őszinte és tisztességes volt, még ha nem is nézett rám.

- Az volt. Meglepsz engem. A kinézeted nem mindig egyezik meg azzal a dolgokkal, amiket csinálsz... Soha nem tudom mire számítsak.

A lófarkamat a vállamra toltam, és kijöttem a fülkéből. Követtet engem, miután az asztalra dobott egy köteg pénzt a számla fedezésére. Egy kicsit megolvadtam belül, amikor megfogta a kezemet. Úgy tűnt, ez olyan szokványos dolog, hogy egy srác ilyet csinál egy lánnyal, aki tetszett neki, és ahogyan viselkedett az egészen a célig hajtott engem.

- Sok mindent kapok, tudod? Az, ahogyan kinézek, annak mindig köze volt bármihez, amit csináltam bármivel. - A hüvelykujját a csuklómhoz dörzsölte és óvatosan a pulzusomat simogatta - Az anyukám nagyon szép, és soha nem származott belőle semmi jó csak a rossz.

- Ha úgy néz ki, mint te, akkor el tudom képzelni.

Gúnyolódtam vele, miközben leléptünk a járdáról. - Az emberek azt hitték, hogy a nővérem, vagy a barátnőm, amikor idősebb lettem. A középiskolás srácok egész idő alatt fel akarták őt szedni, és én meg akartam halni. Ő csak nevetett ezen. Jó volt a figyelem kezelésében, és igazán jó volt abban, hogy rám hagyja, találjam meg a saját utam, amikor világossá vált, hogy nem fogom követni az elbűvölő lépteit.

Figyelt rám, mintha minden szó, amit mondtam az a lelkem egy része lenne. Talán így is volt. Néha könnyű elfelejteni anyám minden csodálatos tulajdonságát, és elveszteni ezt a túlbuzgó keresésben Mr. Igazi után.

- Hogy érted?

Elmosolyodtam egy kicsit arra gondolva, hogy az anyukám felbukkant egy futballjátékon hat centis magas sarkúban, sminkben és feltupírozott hajjal. Vállat vontam, és elmondtam neki: - Csak hagyta, hogy én, én legyek, és soha nem kérdőjelezte meg ezt. Amikor azt mondtam neki, hogy a rendőrségi akadémiára akarom követni Dom-ot, nem hagyott ki egy vereséget sem. Aggódott a biztonságomért, de soha nem kérdőjelezte meg, hogy meg tudnám-e csinálni. Csak azt mondta nekem, hogy menjek és legyek a legjobb zsaru, aki csak lehetek és mesésen fogok kinézni közben. Mindig támogatta mindazt, amit vállalni akartam, és mivel mindig csak én és ő voltunk, az ő jóváhagyása fontos volt számomra. Még mindig az.

- Tetszik, ahogy kinézel. - Úgy mondta, mintha ez nyilvánvaló volna, és talán az is. De tőle hallani ezt, ettől belül megremegtem és a szívem apró darabokra tört a mellkasomban, majd a nagyon veszélyes kezébe vetették magukat. - De szeretem a dolgokat, amiket csinálsz, a dolgokat, amiket mondasz, és a többit is, ami te vagy. Lehetne egérszürke hajad, pattanásod, és keresztbeálló szemed, és még mindig teljesen szép lennél, mert az is te lennél. Anyukád tudta ezt, ezért hagyta, hogy az legyél, aki vagy.

Meg kellett állnom, hogy rá nézzek komolyan mondja-e, még akkor is, ha épp az utcán mentünk át. Jól bánt a szavakkal, olyan módon mondott, olyan dolgokat, amit azt hiszem, tudta, hogy hallani akarok - a pokolba, hogy minden nő meghalna hallani ezeket - de ott volt. A túlságosan szép arcára volt bélyegezve, hogy mindent komolyan gondolt, amit mondott. Meg köszörültem a torkomat, mielőtt válaszoltam.

- Talán ez a legszebb dolog, amit valaha mondtak nekem, Asa. Különösen azért, mert nem nagyon szerettem magam az utóbbi időben. - Vállat vont, mintha nem lenne nagydolog, mintha nem csak több, mint elég ok lenne arra, hogy ki dobjam a józan eszem az ajtón és gyerünk, és teljesen belé szeressek. Mindig pontosan a megfelelő szavakat használta. Nem csoda, hogy ilyen jó irányító ember volt. Szép szavak, abból a túlságosan szép arcból és el akartad hinni, hogy igaz.

- Ez az igazság. - A hangja kissé durva volt, és nyugtalanul az egyik lábáról a másikra állt, amikor visszatértünk a Bárhoz, és megálltunk a 4Runner előtt.

Megfordítottam a fejemet, hogy felnézhessek rá. - Tetszik, aki vagy, szintén, még akkor is, ha neked nem.

- Nem nagyon tetszhet, Royal. Folyamatosan elmondom neked, és te nem akarsz meghallgatni.

- Tévedsz. - Tudtam, hogy ki ő. Lehajolt, és könnyed csókot nyomott az ajkaimra. Olyan íze volt, mint a palacsinta szirupnak és a kávénak, és amikor megcsókoltam, olyan sok dolog volt benne, amit kedveltem, amibe szó szerint bele tudtam volna fulladni. Amikor az ajkai megérintették az enyémet, ez volt az egyetlen dolog, ami biztos és valódi volt az én egyébként instabil életemben. Szerettem volna elmondani neki, hogy amikor figyeltem, ahogy kínozza magát olyan dolgokon, amiket nem tud megváltoztatni, az olyan szempontot adott nekem, amire nekem kétségbeesetten szükségem volt, de eleget tudtam, hogy még nem tartunk ott. Lábujjhegyre állva a kezeimet a borostás arcára tettem, és az ajkaimat a füléhez közelítettem. - De ha akarod, egy kicsit visszamehetünk a lakásodba, és megmutathatom neked, hogy mi tetszik, ami a legjobb lesz neked is.

Mivel elég magas voltam az ő magasságához képest, nem kerülte el a figyelmem, ahogy a szavaimra a farka reagált a farmerja mögött. Meg kellett találnom a módját, hogy meglássa, bár sok törött darabja volt, amik csúnyák és torzak voltak belül, de volt elég darab benne, ami menthető és nagyon szép volt ahhoz, hogy ez a dolog, ami köztünk volt működjön, és valami szilárd és tartós legyen. Lehet, hogy bűnöző volt a múltban, de most én akartam ellopni valamit tőle és megtartani magamnak... fel fogja adni a harcot, és egyszer felfogja, hogy ott voltam a szíve hátsó részében. Végül is a munkám volt, hogy elfogjam a rosszfiúkat... csak ezt az egyet nem terveztem elengedni.