Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 14. fejezet

Shawn az utolsó órájára ment ma, amikor meglátta Rutledget a másik oldalon.

A léptei egy pillanatra megtorpantak, mielőtt elfordította a tekintetét, és eltökélten tovább sétált, hogy figyelmen kívül hagyja a férfit.

Csakhogy Rutledge nem hagyta.

Amikor elhaladtak egymás mellett megragadta Shawn karját. – Egy szóra, Mr. Wyatt.

Shawn megnedvesítette az ajkát, és a szíve kalapált. Egyenesen maga elé nézett. – Nem hiszem, hogy lenne miről beszélnünk, professzor.

A férfi szorítása a kezén erősebb lett. – Csak egy szóra.

Shawn körülnézett. – Hadd menjek. Magunkra vonod a figyelmet.

Rutledge levette róla a kezét, és fogai között szűrte a szót: – Kövess.

– Néhány perc múlva az osztályban kell lennem.

– Írok neked igazolást – szólt vissza a válla fölött Rutledge, mielőtt elindult.

– Ez hatalommal való visszaélés – morogta Shawn, de mégis követte.

Rutledge bevezette a folyosó végén lévő osztályterembe, ami üres volt.

Shawn becsukta az ajtót. – Figyelj, ez…

Rutledge nekicsapta a falnak, és összenyomta az ajkukat.

Az istenit csak ezt ne. Megint. De már vissza is csókolt, és Rutledge szájába lihegett.

A csók rendetlen volt és rászoruló, Rutledge neki nyomódott, mintha a falba akarná préselni.

Shawn nyöszörgött, amikor a csók ugyanolyan hirtelen véget ért, ahogy elkezdődött.

Rutledge Shawn nyakába temette az arcát, mély levegőt vett, teste pokolian feszült volt. – Meg akarlak baszni. – Rutledge erősen megszívta a nyakát, keze Shawn seggét gyúrta, és csípőjüket egymásnak nyomta. – Újra meg kell basszalak.

Shawn lehunyta a szemét, próbált gondolkodni és emlékezni hogyan is kell lélegezni, mert úgy tűnt, mintha az agya nem kapna elég oxigént, és az összes vér a farkába áramlott volna, feje pedig boldogan kiürült. Ha az élete múlott is volna rajta sem jutna eszébe, hogy ez miért is olyan rossz ötlet…

– Miért lenne Shawn itt... Ó.

Shawn megdermedt. Rutledge teljesen mozdulatlan lett, ajka még mindig Shawn nyakán volt.

Aztán mindketten a hang felé fordították a fejüket.

Christian a félig nyitott ajtóban állt, és a szája tátva volt.

– Nincs itt – mondta Christian hangosan, majd hátralépett, és becsukta az ajtót.

Shawn arca felforrósodott, majd sóhajtott. – Mennem kell.

De nem mozdult.

Rutledge a falnak támasztotta homlokát Shawn feje mellett. Keze még mindig Shawn csípőjét fogta, hüvelykujja Shawn csupasz hasán volt. – Ez mind a te hibád – mondta szűkszavúan.

Shawn felsóhajtott, Rutledge hajába temette a kezét, és megrántotta. – Hogy lenne ez az én hibám?

– Nem kellett volna korán elhagynod – felelte Rutledge ingerülten, mohó, tátott szájú csókokkal hintette Shawn nyakát. – Ha nem tetted volna, akkor még néhányszor megbasztalak volna, amíg rád nem unok.

– Bájos – mondta Shawn szárazon – vagyis megpróbálta, de a hangja inkább lihegésnek hangzott.

Rutledge felemelte fejét a nyakából. A pupillája teljesen ki volt tágulva, miközben tekintete Shawn szeme és szája között járt. – Ma este elmegyek hozzád, és megbaszlak.

Ez nem kérdés volt.

Shawn megnedvesítette az ajkát. – Már elfelejtetted az ikreket?

Rossz válasz. Egyenesen el kellett volna utasítania. 

Rutledge az ajkát bámulta, miközben hüvelykujjával Shawn hasát simogatta. – A gyerekeknek nem kell korán lefeküdniük? 

– Én… nem hagyhatom őket egyedül. Mi van, ha felébrednek?

– Csendesek leszünk.

Shawn nem volt biztos benne, hogy csendes tud lenni. Nem, amikor már attól is vissza kellett fojtania nyögéseit, hogy Rutledge keze a hasán volt.

– De…

– Ma este átmegyek – közölte határozottan Rutledge. – És dugunk.

Rutledge Shawn felé hajolt, hogy újra megcsókolja, de megállt, félrenézett, majd kiment a teremből.

Shawn a falnak ütötte a fejét, várnia kellett egy ideig, amíg az izgalom alább nem hagy, és újra gondolkodni – mozogni nem tudott.

– Milyen kedves, hogy megtisztel minket a jelenlétével, Mr. Wyatt – szólt Travis professzor, amikor belépett az osztályterembe. – Csak húsz percet késett.

– Sajnálom, professzor – mondta Shawn, és megpróbált nem feszengeni a nő éles tekintetétől. Travis professzor soha nem kedvelte őt különösebben, de ő volt az egyik legjobb a tantárgyából, így általában nem volt oka leszidnia Shawnt. Mostanáig.

– Van valami magyarázata, Wyatt?

Shawn megdörzsölte a tarkóját. – Ami azt illeti, igen. Rutledge professzornak sürgős feladata volt számomra. Azt üzente, hogy kérjek bocsánatot magától a nevében. Ő az oka annak, hogy késtem.

A nő szemöldöke felszökött. – Rutledge professzor?

– Igen – válaszolta Shawn, és igyekezett nem nevetni. El sem tudta képzelni, hogy Rutledge bármiért is bocsánatot kérne, főleg nem ettől a nőtől. – Nagyon sajnálom, hogy késtem, de ha ez gond, akkor ezt Rutledge professzorral beszélje meg.

Mintha a nő valaha is megtenné.

Travis professzor továbbra is értetlenül nézett, de bólintott. – Rendben. Üljön le, Wyatt.

Shawn a szokásos helyére indult Christian mellett.

– Sürgős feladat, mi? – mormogta Christian, amint Shawn helyet foglalt. – Mint például leszopni a farkát?

Shawn érezte, hogy elpirul. – Ugyan már…

– Figyelj – kezdte Christian csendesen, és barna szemével elszántan nézett rá. – Nem ítélkezem. De nem kellett volna hazudnod. Vége van, a francokat.

Shawn összerezzent. – Esküszöm, azt hittem, hogy vége. Így is van. De…

– De?

Shawn sóhajtott, és azt motyogta: – Nagyon rosszul megy a gondolkozás, amikor a nyelvét a számba dugja.

Christian rövid ideig nézte, mielőtt lassan megrázta a fejét. – Ez olyan furcsa, ember. Úgy értem, ez nem is valami véletlenszerű srác. Rutledgeről beszélünk. Rutledgeről!

– Tudom. Tudom, hogy ez furcsa és hülyeség, teljesen őrültség és értelmetlen. Ő minden, amit nem akarok, de ugyanakkor… A francba, ez kibaszottul összezavarja az agyam.

– De akkor is őt akarod.

– Igen – felelte Shawn.

– Szóval mit fogsz tenni?

– Azt hiszi, ha még párszor baszunk, akkor majd unalmassá válik. – Shawn hátradőlt a székén, és a kezével végigdörzsölte az arcát. – Remélem, igaza lesz.

Ajánlom, hogy igaza legyen.