Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 14. fejezet

Shawn unokatestvére, Sage a város kevésbé biztonságos részén lakott. Részben ezért nem látogatta meg Shawn sűrűn. Másrészt pedig, unokatestvére pokolian furcsa volt, miután hat hónappal ezelőtt kiengedték a börtönből: depressziósnak és merengőnek tűnt, mintha ott sem lett volna. 

Eleinte Shawn ezt nagynénje halálának tulajdonította – ő akkor halt meg, amikor Sage még börtönben volt –, de úgy tűnt, nem emiatt. Mivel az idő múlásával ahelyett, hogy jobban lett volna csak még depressziósabbnak tűnt. Shawn természetesen aggódott érte, de az igazat megvallva sürgetőbb problémái is voltak, és nem volt ideje meglátogatni unokatestvérét.

De most, hogy a gyerekeket Mrs. Hawkinsra bízta az éjszakai műszakja előtt, így volt egy kis ideje. Shawn úgy döntött tesz egy kis kitérőt, és megnézi, hogy van Sage.

Az unokatestvére vigyorogva fogadta. – Hé, gyere be – mondta, és szélesebbre tárta az ajtót.

Shawnnak egy pillanatba telt, mire feleszmélt a meglepettségből. – Jól nézel ki – szólt, megveregette a vállát, és belépett a lakásba. Sage valójában remekül nézett ki; mindig is ő volt a jóképűbb kettejük közül. Lehet, hogy ugyanolyan szőke hajuk és kék szemük volt, mint az anyáiknak, de a hasonlóság itt véget is ért. Unokatestvére vonásai sokkal finomabbak voltak – pokolba is, egyenesen gyönyörű volt. Ha Christian látta volna Saget, soha többé nem hívta volna Shawnt hercegnőnek.

Shawn nem először gondolkozott el azon, hogy csináltak-e valamit unokatestvérével… a börtönben. Ha a börtönről szóló pletykák igazak, akkor ilyen arccal… Shawn összerezzent.

– Hogy vannak a lányok? – kérdezte Sage visszarántva a valóságba.

– Jól. Ma éjszakai műszakban dolgozok, ezért a bébiszitterüknél vannak.

Sage keresztbe font lábbal ült a kanapén, és megveregette maga melletti helyet.

Shawn levette a kabátját, és leült mellé. – Nem maradhatok sokáig – mondta, és az órájára pillantott. – Vagy késni fogok a munkából. Csak rád akartam nézni, hogy hogy vagy…

Az ajtó kinyílt, és egy férfi lépett be a lakásba.

Shawnt meglátva megállt és bámult.

Shawn is bámult. A férfi magas volt és elég jóképű, egyértelműen spanyol származású.

– Ki ez? – kérdezte a férfi.

– Az unokatestvérem, Shawn – felelte Sage meglehetősen védekezően. – Shawn, ő Xavier.

Shawn magyarázatra várt, de nem kapott.

De, amikor Xavier odajött hozzájuk, megfogta Sage állát és megcsókolta, már nem volt szükség magyarázatra.

A csók folytatódott, és Shawn csak bámulni tudott. Biztos volt benne, hogy Sage teljesen hetero.

Nos, úgy tűnik nem.

Unokatestvére felnyögött, és Shawn félrenézett, kellemetlenül érezte magát. Felállt és megköszörülte a torkát. – Ööö, jobb, ha megyek. – kuncogott. – Egyértelműen jól vagy.

Mögötte a csók abbamaradt.

– Nézd – kezdte Sage kínosan. – Én…

– Nem kell magyarázkodnod – felelte gyorsan Shawn, és az ajtó felé indult. – Megyek.

– Várj – szólt Sage. – Már sötét van. Nem biztonságos egyedül odakint bóklászni. Xavier hazavisz.

– Igen? – motyogta Xavier.

– Nem, erre semmi szükség…

– Elvisz – erősködött Sage.

– Akkor azt hiszem, elviszem – egyezett bele Xavier. Rövid, kemény csókot adott Sagenek. – Jobban teszed, ha meztelen leszel és előkészíted magad, mire visszaérek, Kékszemű.

Sage elpirulva az ajtóhoz tolta Xaviert. – Jövő héten átmegyek – mondta Shawnnak. – Rég nem láttam a lányokat.

Shawn bólintott, és felvette a kabátját.

Xavier elhaladt mellette. – Gyerünk. Mi is volt a neved?

– Shawn – felelte, és nem tudta, hogyan beszéljen a fickóval.

– Hol laksz?

Shawn elmondta neki, Xaviernek egy nagyon öreg, rozsdás Ford Pintoja volt. Shawn óvatosan nézett a járműre. – Biztos vagy benne, hogy ez a dolog biztonságos?

– Nem – válaszolta a férfi, és beszállt a vezetőülésbe.

– Ez… nem túl megnyugtató.

– Azt akartad, hogy hazudjak? – kérdezte Xavier egy kis türelmetlenséggel, nyilvánvalóan alig várta, hogy túl legyen a fuvaron és visszamenjen unokatestvéréhez.

Shawn beszállt az autóba, és elindultak.

– Nincs biztonsági öv – motyogta Shawn. – Miért nem csodálkozok?

Xavier nem méltóztatott válaszolni.

– Szóval – kezdte Shawn egy idő után. – Te vagy az unokatestvérem barátja vagy valami ilyesmi?

– Valami ilyesmi – válaszolta Xavier.

– Azt hittem, hogy hetero.

Xavier csak nevetett, mintha valami vicceset mondott volna.

– De tudod örülök, hogy van valakije – folytatta Shawn. – Aggódtam miatta. Depressziós volt, miután kijött a börtönből.

– Igazán? – mormogta Xavier.

– Igen. Remélem, tévedek, de azt hiszem… Azt hiszem, valaki csinált vele valamit a börtönben.

– Nem tévedsz: én voltam.

Shawn szó nélkül kinyitotta a száját, majd becsukta. Néhány percbe telt, mire megemésztette az információt. – Te elítélt voltál?

– Igen.

Nagyszerű. Egy rozsdás Ford Pintoban ült, nincs biztonsági öv, és a kormánynál egy börtönviselt férfi ült.

– Miért voltál börtönben?

– Megöltem nyolc embert egy bevásárlóközpontban.

Shawn felnevetett. – Ugye, nem gondolod, hogy ezt elhiszem?

– Az unokatestvéred sokáig elhitte.

Shawn mosolyogva ingatta a fejét. Sage kissé naiv volt. Annak ellenére, hogy fiatalabb volt az unokatestvérénél, Shawn gyakran idősebbnek érezte magát. – Szóval mit tettél valójában?

– Emberölés. Részeg voltam, bárharcba keveredtem, és valaki meghalt.

Nyugtalan borzongás futott végig Shawn hátán. El sem tudta képzelni, mit jelent ez a fickó Sagenek, de az unokatestvére egyértelműen boldog volt. Ez számított, nem igaz?

Shawn az út hátralévő részében csendben maradt.

– Köszönöm – mondta, amikor az autó végre megállt a lakása előtt. Meglepetésére Xavier is kiszállt. Shawn kuncogott. – Itt senki sem fog megtámadni. Nem kell…

– Sage azt mondta, hogy vigyelek haza, ezért hazaviszlek. – Xavier a homlokát ráncolta, és elnézett Shawn válla fölött. – Valaki figyel minket. Ismered azt a fickót?

Shawn megfordult és megdermedt. Rutledge szállt ki a Mercedeséből, és feléjük tartott.

– Igen, ismerem – válaszolta Shawn.

– Dühösnek tűnik – mormolta Xavier.

Shawn elnevette magát. – Nagyjából mindig dühösnek tűnik. – Megrezzent, amikor rájött, hogy szinte szeretetteljesen hangzott. Xavier metszőn végigmérte Rutledget, aki megállt előttük.

– Hé – szólt Shawn.

Rutledge úgy nézett rá, mint egész héten, aztán lassan, olyan megvetéssel mérte végig Xaviert, hogy bárki két centi magasnak érezte volna magát. – Ki ez az… ember?

Xavier összehúzta a szemét, egyértelműen nem volt szimpatikus neki Rutledge gőgös, leereszkedő hangneme.

– Xavier Otero – válaszolta kedves mosollyal, közelebb lépett Shawnhoz, és kezét a vállára tette. – Épp adtam egy menetet Shawnnak. – Shawn élesen beszívta a levegőt, és nem kerülte el a figyelmét Xavier hangjából áradó mocskosság.

Egyértelműen Rutledge figyelmét sem kerülte el. Válla megfeszült, és tekintete Shawnt vizslatta, mintha bizonyítékokat keresne, mielőtt Xavier autójára nézett. Gúnyos mosoly jelent meg az arcán. – Remélem, hogy a menet kényelmes volt.

Xavier szeme Rutledge Mercedesére siklott. – Ehhez nincs szükségem mutatós autóra.

– Nagyszerű fiúk, ez egyáltalán nem volt passzív-agresszív – szólt közbe Shawn, és lesütötte a szemét. Xavierre nézett. – Ne vedd magadra, mindenkivel ilyen gonosz. És te… – Shawn Rutledgere nézett – Vegyél vissza egy kicsit. Ő egy volt elítélt, nem a diákod.

– Egy bűnöző? – Rutledge egy szempillantás alatt elrántotta Shawnt Xaviertől, és a háta mögé tolta.

Shawn felkiáltott. – Hé! Már kiengedték…

– Szállj be az autódba, és menj el – mondta Rutledge Xaviernek, hangja nagyon-nagyon halk volt. – Most. Ha újra a közelébe mész, akkor biztosíthatlak, hogy pillanatok alatt visszakerülsz a celládba.

Xavier megmerevedett, és ökölbe szorult a keze. – Fenyegetsz?

– Váó, nyugalom a francba is! Mindketten! – Shawn a két férfi közé lépett, kezét Rutledge mellkasára tette. Dühösen nézett rájuk. Mindketten arrogáns idióták. – Te – Xavierre nézett. – Köszönöm a fuvart, de kérlek, most menj haza, és dugd meg az unokatestvéremet. Senki sem fenyeget téged ez csak… Rutledge bájos személyisége. Menj.

Xavier mereven bólintott, bemászott a kocsijába és elindult.

Amikor az autó eltűnt a látóköréből, Shawn Rutledge felé fordult. – És te. Mi lett azzal, hogy a féltékenység „a kis farkú és alacsony önbecsülésű férfiaknak való”?

– Semmi – felelte Rutledge ingerülten. – Ennyire idióta vagy? Tudod, mit tesznek a börtönben a hozzá hasonló bűnözők az olyan csinos fiúkkal, mint te? A hozzá hasonló férfiak nem szoktak kérni.

Shawn kuncogott. – Aggódsz értem? Ez megható. Vigyázz, mert még azt hiszem mégis érdekellek.

Rutledge mogorván nézte, de nem szólt semmit.

– Mit csinálsz itt? – kérdezte Shawn. Késve jött rá, hogy a keze még mindig Rutledge mellkasán volt, és simogatta. Gyorsan levette, és a kabátja zsebébe dugta. Rutledge az autójára pillantott. – Várj, rám vártál?

– Igen. 

– Miért? Felhívhattál volna, ha beszélgetni akarsz. Megvan a számom.

– Nincs. Kitöröltem.

Shawn szemöldöke felszökött. – Miért? Idegesített?

Egy izom megrándult Rutledge halántékán. – Mert nem volt rá szükségem.

– Akkor miért vagy itt?

Rutledge összepréselte az ajkát, szeme fáradtan nézett Shawnra. – Azért vagyok itt, hogy figyelmeztesselek.

– Figyelmeztess?

– Igen. Az osztályomban nyújtott teljesítményed továbbra is szörnyű…

– Mert totálisan kegyetlen vagy!

– …úgyhogy ne várd el, hogy csak a szép arcod, ajkad, szemed, és… – Rutledge elvágta magát, és mereven nézett Shawnra, mintha az ő hibája lenne, hogy ezeket kimondta. – Az a lényeg, hogy nem fogok kivételezni veled, Wyatt.

Shawn az ajka felé hajolt, és durván azt suttogta: – És azért jöttél ide, hogy ezt elmond nekem? Lószart.

Légzésük összekeveredett, mindkettőjüké gyors és feszült volt, Shawn ezen kívül nem hallott semmit.

Krisztus, Shawn már nem bírta tovább. Remegett, és fájt…

Amikor Rutledge összecsapta az ajkukat, Shawn első érzése a megkönnyebbülés volt. Istenem, végre. És akkor minden más elhalványult; egy nagy kéz volt a tarkóján, szilárd test nyomódott neki, ajka forró és érzéki volt – olyan jó –, és Shawn nyögve próbálta erősebben megcsókolni, mélyebbre vinni.

Fogalma sem volt, mennyi idő telt el, aztán a telefonja rezegni kezdett a kabátja zsebében.

Shawn csalódott sóhajjal elhúzódott és felvette.

– Igen? – sikerült válaszolnia, ujjai közé szorította Rutledge pulóverét, miközben a férfi megcsókolta az arcát és a nyakát. Istenem, mintha azt ajka égette volna Shawn bőrét.

– Hol a pokolban vagy? – kérdezte Bill, az étterem vezetője. Bassza meg. – Elkéstél a műszakodból!

– Bocsánat, adj tizenöt percet…

– Öt! – Bill letette.

Shawn ellökte Rutledget. – Mennem kell. Elkéstem a munkából.

Gyorsan elsétált, a lába még mindig gyenge volt, és a teste fájt a hiánytól. – Idióta – motyogta. Azt kellett volna mondania Xaviernek, hogy vigye egyenesen a munkahelyére. A pokolba, egyáltalán nem kellett volna Sage lakására mennie, miután Mrs. Hawkinsra bízta az ikreket. És határozottan nem kellett volna perceket töltenie Rutledge nyelvének szopásával.

Gumik csikorogtak, és egy ismerős Mercedes húzódott mellé. A kocsi ajtaja kinyílt.

– Szállj be – mondta Rutledge. – Elviszlek.

Shawn habozott, de mi a fenének. Tényleg késésben volt. A makacskodás most hülyeség lenne.

Beszállt és megmondta Rutledgenek az étterem címét. Néha a város másik végében lévő étterembe osztották be, de Shawnnak ma szerencséjére volt, mert ma a közelebbi helyen dolgozott.

Egyikőjük sem szólt a rövid út alatt. Shawn hátradőlt, és lehunyta a szemét, miközben az irányításért küzdött.

Szerencsére körülbelül csak öt percig tartott az út az étteremig.

– Köszönöm – motyogta Shawn, anélkül, hogy a férfira nézett volna, és kinyitotta az ajtót.

Rutledge elkapta a karját.

Shawn remegve sóhajtott, mielőtt Rutledge felé fordult.

Sötét szemével komoran nézett rá.

– Rendben – szólt Shawn. – De ez az utolsó alkalom, értetted?

Rutledge felé hajolt, ujjait a hajába temette, és mély, nedves csókot adott neki. Rutledge passzívan fogadta a csókot, de Shawn érezte, hogy teste vibrált a feszültségtől, és ez fájdalmasan megkeményítette Shawnt.

A telefonja újra rezgett.

Shawn sóhajtva elhúzódott és azt suttogta: – Ez hülyeség. Mindketten tudjuk. – Megtörölte a száját. – Csak tegyünk úgy, mintha ez soha nem történt volna meg, rendben?

Rutledge nem szólt semmit – csak sötét, éhes szemmel nézett Shawnra.

És istenem, Shawn újra meg akarta csókolni. Rohadtul.

A fogát csikorgatva gyakorlatilag kiugrott a kocsiból.