Alessandra Hazard - Just a Bit Twisted 6. fejezet

 

Kiderült, hogy a csók nem csak egyszeri alkalom volt. Rutledge azt gondolta, ha már egyszer megtette, akkor joga lett hozzá, hogy Shawn szájába tolja a nyelvét amikor csak akarja, – és úgy tűnt, nagyon gyakran akarja.

Emiatt Shawn borzasztóan sok időt töltött Rutledge ölében, nyelvével a szájában és kezével a fenekén. Ez utóbbi kissé nyugtalanította, de úgy tűnt, Rutledge nem akar mást. Shawn rájött, hogy a férfi egyszerűen nem tehetett róla, ezért nem csinált belőle nagy ügyet.

Általában tíz perc kemény csókolózás után Rutledge megparancsolta neki, hogy szopja le, de ma időt szánt arra, hogy újra és újra megcsókolja, mélyen és mocskosan, amíg Shawn alig kapott levegőt. Az ismerős kába érzés visszatért, és Shawn azon kapta magát, hogy zihált és apró hangokat adott ki – még abban sem volt biztos, hogy miért. Csak túl sok volt. Nem volt biztos benne, hogy tetszik-e neki ez az érzés, – ami teljesen elkábította –, vagy utálja.

Végül Rutledge megtörte a csókot, de ahelyett, hogy egyszerűen megparancsolta volna szopja le, mint általában, elkezdte csókolgatni Shawn nyakát.

– Ööö, elég biztos vagyok benne, hogy ez nem volt része az alkunak – jegyezte meg Shawn.

Rutledge természetesen figyelmen kívül hagyta.

Shawn a szemét forgatta. Amióta az egész elkezdődött, rájött, hogy Rutledge tényleg kordában tartja magát az órán, és nem mutatja ki… személyiségének mértékét. Amikor egyedül voltak, Rutledge nem fogta vissza magát: teljesen uralkodó volt. Mindent úgy kellett csinálni, ahogy Rutledge akarta.

Shawn feleszmélt a gondolataiból, amikor Rutledge nagy keze az inge alá csúszott, és a csupasz hátát kezdte simogatni.

– Átléped a határt, ember – mormolta Shawn, de ha őszinte akart lenni magához, akkor nem zavarta Rutledge érintése. Azon gondolkozott, vajon akarja-e.

Nem először fordult elő Shawnnal, hogy közel sem volt annyira kiakadva az egésztől, mint amennyire kellett volna. De ahhoz képest ez semmi, hogy a férfi farka minden nap a szájában volt. 

Rutledge agresszíven folytatta a nyaka harapdálását. – Húzd ki a farkam és verd ki.

Mielőtt Shawn megtette volna, Rutledge mobiltelefonja rezegni kezdett az asztalon.

Rutledge szitkozódva emelte fel a fejét Shawn nyakáról, és a telefonja után nyúlt.

– Igen? – vágta rá anélkül, hogy megnézte volna ki hívja.

Shawn érdeklődve figyelte, ahogy Rutledge arcvonásai megkeményedtek. Nyilván nem tetszett neki, amit a hívó mondott, mert a hangja keménnyé változott. – Nem érdekel, Vivian. – Szünet. – Nem adom meg neki, amit akar. Ne vesztegesd az időd. Nem megyek.

Ez felkeltette az érdeklődését, Shawn közelebb hajolt a telefonhoz, és megpróbálta kihallgatni a beszélgetést.

– … apa nagyon beteg, Derek – mondta egy nő – Vivian. – Esküszöm, nem hazudok. Soha nem vallaná be, de tudom, hogy látni akar téged mielőtt… mielőtt… Kérlek. Tedd meg értem.

Rutledge állkapcsa megfeszült. – Nem fogom azt csinálni, amit ő akar. Nem veszem feleségül azt az ostoba kislányt.

– Amanda egy kedves fiatal nő – válaszolta Vivian. – Igen, az apja az apánk barátja, de nem olyan, mint az apja. Kedves és…

– Vivian – szakította félbe Rutledge az asztalára meredve. – Elfeledkezel valamiről. Nem érdekelnek a nők. És még ha érdekelnének is, soha nem venném feleségül azt a nőt, akit ő választott nekem.

Vivian sóhajtott. – Csak gyere haza a hétvégére. Csak ennyit kérek.

Rutledge megcsípte az orrnyergét. – Rendben – bökte ki. Kinyomta a hívást, és ledobta a telefont az íróasztalára.

– A testvéred? – kérdezte Shawn. Rájött, hogy Rutledgenek már nincs kedve a szexhez, éppen ki akart csúszni az öléből, amikor Rutledge megragadta és csókba rántotta.

A csók kegyetlen, kemény és büntető volt. Amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan véget is ért.

Rutledge megfogta az állát, és bámult rá, a harag továbbra is hullámokban áradt belőle. – Elkísérsz.

Shawn kuncogott. – Igen? Köszönöm, hogy tájékoztatsz.

– Fizetek érte – mondta Rutledge zavartalanul. – További háromezer a hétvégére.

Shawn rámeredt. – Nem mondhatod komolyan. Kész vagy fizetni nekem háromezret, csak azért, hogy idegesítsem az apádat?

A tekintett, amit Rutledge lövellt felé, néhány héttel ezelőtt elrettentette volna. – Ez nem a te dolgod. – Az órájára pillantott. – Már majdnem kettő óra. Menj haza és csomagolj a hétvégére. Két óra múlva felveszlek.

Shawn Rutledge vállára tette a kezét. – Hú, várj egy kicsit. Én nem megyek sehova. Komolyan mondom. Nem tehetem.

Rutledge ingerült pillantást vetett rá. – Miért nem?

Shawn habozott. – Van két kishúgom. Még csak négyévesek. Nem hagyhatom őket magukra egy egész hétvégére. Nincs senki más, aki vigyázna rájuk.

Rutledge arcán olyan kifejezés volt, amit Shawn nem tudott megfejteni. – Szerezz nekik bébiszittert. Fizetem.

A szemét forgatva Shawn kimászott az öléből. – Mindenre ez a válaszod? Tudod, nem vehetsz meg mindent pénzért. Nem hagyom a gyerekeket valakivel, akit nem ismernek. A szokásos bébiszitterük pedig hétvégén nem ér rá.

Rutledge felsóhajtott, szemöldökét kissé összevonta, és elégedetlenül elhúzta a száját. – Rendben. Hozd magaddal a kölyköket is.

Shawn megállt, mielőtt visszafordult volna hozzá. – Nem gondolom, hogy ez jó ötlet. Idegenek körül szoronganak, és te… nos, te vagy.

Fanyar mosoly jelent meg Rutledge arcán. – A közhiedelemmel ellentétben nem eszem babákat reggelire. – Felállt és Shawn felé indult. – Velem jössz – közölte, és megállt előtte. – Nem érdekel, mit csinálsz a gyerekekkel, de velem jössz.

Mielőtt Shawn bármit mondhatott volna, Rutledge megragadta a gallérját, és egy csókba húzta.

Néhány perccel később, amikor Rutledge végre hagyta levegőhöz jutni, Shawnt zavarta, hogy ujjai Rutledge ingét markolták.

Pislogott. – Oké – felelte végül kábultan.

Rutledge az ajtó felé tolta. – Két óra múlva felveszlek. Tudom a címed.

– Oké – mondta ismét Shawn, majd távozott. Eléggé zavartnak és kiborulva érezte magát.